Régi esetek · Egyesült Államok · Régi esetek

„Két repülőgép-anyahajó méretű”: mit látott a JAL 1628 kapitánya Alaszka fölött?

6 perc olvasás

1986 novemberében egy japán teherszállító Boeing 747 kapitánya azt jelentette, hogy Alaszka fölött két kisebb és egy óriási, „két repülőgép-anyahajó méretű” tárgy kísérte a gépét. A katonai radar is mintha megerősítette volna, és a hír bejárta a világsajtót. Az amerikai légügyi hatóság végül nem tudta alátámasztani a beszámolót, a teljes vizsgálati anyag azonban ma nyilvános, és sok mindent elárul.

Mikor: 1986. november 17.
Hol: Kelet-Alaszka, Fort Yukon és Fairbanks között, Egyesült Államok
Kik látták: Terauchi Kenju kapitány, Tamefuji Takanori másodpilóta és Tsukuda Yoshio fedélzeti mérnök.
Hivatalos álláspont: Az amerikai légügyi hatóság (FAA) szerint a személyzet becsületes, de amit láttak, azt nem tudja alátámasztani. A radarjeleket valószínűleg technikai hiba okozta.

Egy teherjárat Párizsból Tokióba

A Japan Air Lines 1628-as járata 1986. november 17-én Párizsból tartott Tokióba, reykjavíki és anchorage-i leszállással. A gép egy Boeing 747-200F teherszállító volt, háromfős személyzettel: Terauchi Kenju kapitánnyal, Tamefuji Takanori másodpilótával és Tsukuda Yoshio fedélzeti mérnökkel.

Terauchi tapasztalt pilóta volt, 29 éve repült, több mint 10 000 repült órával. Délután fél ötkor a gép a kanadai Single Point nevű navigációs pont fölött haladt át, majd beért Alaszka fölé. Kevéssel 17 óra után az anchorage-i légiforgalmi irányítás azt az utasítást adta, hogy egyenesen Talkeetna felé repüljenek. Kint már sötétedett, a Nap 10 fokkal a horizont alatt járt.

A JAL 1628 útvonala és a fontosabb időpontok, alaszkai idő szerint. Sky Glitch-ábra

Fények a bal oldalon

Kb. 17:10-kor Terauchi fényeket vett észre: írásos nyilatkozata szerint „30 fokkal balra elöl, kb. 600 méterrel alattunk”. A fények ugyanabba az irányba és ugyanolyan sebességgel haladtak, mint a gép. Hét-nyolc perc múlva a kapitány szerint két tárgy hirtelen eléjük került, és megállt „az arcunk előtt”.

Terauchi leírása szerint a két tárgy egy DC–8-as utasszállító törzsének méretét közelítette meg, és 150–300 méterre repült a gép előtt. Rengeteg „kipufogócsövet” látott rajtuk, a testükön fényfüzér futott végig. A pilótafülke erősen kivilágosodott, és a kapitány szerint meleget érzett az arcán. „Nem éreztük magunkat veszélyben” – írta később.

17:19-kor a gép forgalmi információt kért az irányítástól, de azt a választ kapta, hogy a közelben nincs más gép. A kapitány egy kilométerre előttük haladó „fehér és sárga villogó fényekről” beszélt.

Radar, kanyar, csend

17:25-kor a JAL saját fedélzeti radarja 11 órás irányban, kb. 13 kilométerre jelzett valamit. Egy perccel később a katonai radarközpont (ROCC) is jelet látott „a JAL 1628 10 órás irányában, 8 mérföldre”. Újabb egy perc múlva viszont már semmit.

A kapitány 17:31-kor azt mondta, a „gép” elég nagy. Az irányítás bármilyen kitérést engedélyezett, és a JAL 31 000 lábra (kb. 9400 m) süllyedt. A kérdésre, hogy a másik „forgalom” is süllyed-e, Terauchi azt felelte: „alakzatban”.

Fairbanks közelében, 17:35 körül a gép 210 fokos irányra fordult, és a kapitány ekkor látta a legnagyobb tárgyat. A gép mögött, Fairbanks és az Eielson légibázis fényei előtt egy „gigantikus űrhajó sziluettjét” látta, amelyet később „két repülőgép-anyahajó méretűnek” írt le. A rajza egy hatalmas dióra emlékeztet. A fairbanksi irányítás radarja semmit nem látott.

17:36-kor az irányítás egy 360 fokos fordulót javasolt, hogy kiderüljön, a tárgy követi-e őket. 17:39-kor a JAL jelentette, hogy már nem látja a forgalmat. A katonai radar még néhány percig időnként jelet adott, előbb 9, majd 7 órás irányban, aztán elvesztette.

17:45-kor az irányítás egy északnak tartó United-gépet terelt a közelükbe. 17:50-kor a United pilótái jelentették, hogy látják a JAL-t „világos háttér előtt”, de más gépet nem. Egy légierős C–130-as szállítógép sem látott semmit. 17:53-kor a JAL jelentette, hogy nincs több kapcsolat. Az egész kb. 40 percig tartott.

Mit láttak a többiek?

A három pilóta nem ugyanazt látta. Tamefuji másodpilóta csak „fényeket” látott, amelyeket nem tudott megkülönböztetni a csillagoktól. Tsukuda fedélzeti mérnök kétféle fényről beszélt, amelyek szerinte nem települések fényei voltak, de testet ő sem látott. A „nagy tárgyat” és a „kipufogócsöveket” egyedül a kapitány írta le.

Az FAA vizsgálói közvetlenül a leszállás után kikérdezték a személyzetet. Azt állapították meg, hogy „normális, profi és racionális” emberek, akik nem álltak alkohol vagy kábítószer hatása alatt.

Az FAA vizsgálata

Az eset december 29-én került a sajtóba, és napok alatt világhír lett. Az FAA ekkor részletes vizsgálatba kezdett: interjúkat készített mindhárom pilótával, és elemezte a radarfelvételeket.

1987 márciusában Anchorage-ben sajtótájékoztatót tartottak. Paul Steucke regionális szóvivő szerint a személyzet tisztességes, de az FAA nem tudja alátámasztani, amit láttak. Az anchorage-i radarfelvételek „nem igazoltak semmilyen célpontot” a gép közelében. A katonai radar időnkénti jeleit az FAA szakértői ún. hasadt jelnek tartották: a gép saját transzponder-válaszának késleltetett másolata külön célpontként jelenik meg a képernyőn. Az FAA azt is hangsúlyozta, hogy UFO-k kivizsgálására nincs megbízatása.

Az FAA iratai egy kevésbé ismert részletet is tartalmaznak. Terauchi korábban már kétszer jelentett UFO-t, egyszer évekkel korábban, egy tajvani felszálláskor. Nyolc héttel az alaszkai eset után, 1987 januárjában ugyanezen az útvonalon újabb két észlelést jelentett. Az egyikről kiderült, hogy alaszkai falvak fényei voltak, amelyek jégkristályos felhőkön szóródtak. Az FAA belső iratai „UFO-visszatérőnek” nevezték a kapitányt.

Az FAA vizsgálati aktája ma az amerikai Nemzeti Archívumban van. Az archívum saját katalógusában is közzétette többek között a radarképek szimulációját és a személyzettel készített interjúk jegyzeteit.

Józan magyarázat

Philip J. Klass, a korszak legismertebb UFO-szkeptikusa már 1987 januárjában felvetette, hogy a fények mögött a Jupiter és a Mars állhatott. Saját számításunkkal megnéztük, hol voltak aznap este ezek az égitestek a gép útvonala mentén.

Mit mutat a számítás? 17:10 és 17:50 között a Jupiter a délkeleti égen, 10–14 fokos magasságban állt, és −2,6 magnitúdós fényességével az égbolt messze legfényesebb pontja volt azon a részen. Tőle jobbra, kissé alacsonyabban a Mars látszott (−0,1 magnitúdó). A gép délnyugat felé repült, így mindkettő a bal oldalon volt: a Mars kb. 60, a Jupiter kb. 80 fokkal balra. A majdnem telihold mögöttük, északkeleten állt alacsonyan.

A pilótafülkéből nézve 17:10 körül. Szürkével a beszámolókban szereplő irányok: Terauchi első észlelése 30 fokkal balra, a katonai radar jele 10 órás irányban. Sky Glitch-ábra

Ami illik a bolygókhoz:

A fények a gép bal oldalán voltak, és a katonai radar „10 órás” jelzése (kb. 60 fokkal balra) éppen a Mars irányába esik.
Egy távoli égitest egy repülőgéphez képest mindig ugyanott marad, ezért úgy tűnik, mintha kísérné a gépet. A JAL a süllyedés után is „alakzatban” látta a fényeket.
Tamefuji másodpilóta szerint a fények nem különböztek a csillagoktól.
A legfényesebb pontok éppen ott voltak, ahol a fényeket látták.

Ami nem illik hozzájuk:

Terauchi az első fényeket 30 fokkal balra elöl és a gép alatt látta. A Jupiter ennél jóval oldalt, 80 fokkal balra és a látóhatár fölött volt.
A kapitány szerint a két tárgy egyszer csak eléjük került, megállt, és megvilágította a pilótafülkét. Ez nem illik bolygókhoz.
Ha bolygók lettek volna, a 360 fokos forduló után is ugyanott látszottak volna, a személyzet viszont elvesztette a kapcsolatot.

Az „anyahajó”. A legnagyobb tárgyat egyedül a kapitány látta, a gép mögött, Fairbanks fényei előtt. Bruce Maccabee optikai fizikus, az eset egyik legelszántabb kutatója szerint is ez a beszámoló leggyengébb része, és lehet, hogy a város fényeitől megvilágított felhőket látott. Terauchi januári „UFO-ja” is így derült ki: jégkristályos felhőkön szóródó falusi fények voltak.

A radar. A radarjelek nem erősítik meg a tárgyakat. A katonai radar csak időnként, transzponder nélküli jelet látott, a polgári radarok semmit, a közelbe küldött két másik gép sem. Az FAA magyarázata, a hasadt transzponderjel, ismert jelenség, és megmagyarázza, miért mozgott együtt a „célpont” a JAL-lal.

A másik oldal. Maccabee szerint a két kisebb fényt mindhárom pilóta látta, és a kapitány leírása (hirtelen megállás, a fülke megvilágítása) nem magyarázható csillagászati jelenséggel. Szerinte a gépet legalább két valódi, azonosítatlan tárgy kísérte. Ezt a véleményt a cikkben is tisztességesen meg kell említeni, mert a fény iránya és a kapitány leírása valóban nem fedi egymást teljesen.

Összegezve: a két kisebb fényre a Jupiter és a Mars a legvalószínűbb magyarázat, de a kapitány részletes leírása nem mindenben illik hozzájuk. Az „anyahajót” csak egyetlen tanú látta, és erre a megvilágított felhő a valószínűbb. A radar nem bizonyít semmit. Az eset a rovat egyik legérdekesebb példája arra, hogyan színezheti át egy tapasztalt, becsületes pilóta élményét az, amit látni vél, és arra is, hogy egy jó vizsgálat sem tud mindent megmagyarázni.

Mi volt ez?

A Vénusz, a leggyakoribb UFO – és miért lesz belőle sok bejelentés ezen a télen