Washington állam hét megmagyarázatlan jelensége: mi ismert, mi nem
A The Daily World október 9-i összeállítása hét washingtoni rejtélyt sorol fel az 1994-es oakville-i zselécseppektől Kenneth Arnold 1947-es észleléséig. Nem új felfedezésről van szó, hanem gyűjteményről, amelyben jól látszik, melyik rejtélyre létezik hétköznapi magyarázatra utaló elmélet, és melyikre nincs.
Egy kisváros 1994-ben átlátszó, zselészerű anyagot kapott az égből. Oakville lakói a beszámoló szerint nem esőt vagy jégesőt találtak, hanem zselészerű anyagot találtak, ami az égből hullott, valamint állatok állítólag megbetegedtek, miután hozzáértek. Az állam megvizsgálta az anyagot, de a tesztek semmi egyértelmű eredményt nem hoztak. A minták azóta elvesztek, így a cikk szerint valószínűleg sosem derül ki, mi hullott a városra. Katonai kísérletet és a meteorrajokhoz köthető „csillagzselét” is emlegetnek magyarázatként, de egyik sem bizonyított. Az esetet a Netflix „Files of the Unexplained” sorozata 2024-ben bemutatta.
A Salish-tenger partjára az elmúlt húsz évben nagyjából két tucat, cipőben lévő láb sodródott ki. A The Daily World szerint ezek egy részét DNS-elemzéssel azonosították, többségük eltűnt, öngyilkosság vagy baleset áldozatául esett emberekhez tartozott; mások túlságosan elbomlottak ahhoz, hogy személyhez lehessen kötni őket. A szakértők, akiket a Vox 2017-ben idézett, úgy vélik, hogy a környéken élő és kikapcsolódó emberek nagy száma, az óceáni dögevők állhatnak a jelenség mögött. Egyesek ennél baljósabb okokat is feltételeznek.
A földrajzi furcsaságoknál a kép vegyes. A Thurston megyei Mima-halmok akár 7 láb (kb. 2 méter) magas, 40 láb (kb. 12 méter) széles földdombok. A cikk szerint megjelenésük pontos okára nincs végleges magyarázat; a Washington állam természeti erőforrásokért felelős hivatala (Department of Natural Resources) szeizmikus aktivitás és a jégtakaró/gleccserhatást említi lehetséges magyarázatként. A prosseri Gravity Hillnél, ahol a kikapcsolt motorú autó látszólag felfelé gurul, a legnépszerűbb, tudósok által is vizsgált elmélet a látási csalódás: egy nagyobb lejtő részén, domb a dombban helyzetben a talajszintről nem lehet felmérni a valódi lejtést. A cikk szerint egyesek a magassági mérések alapján ezt Prosserre nem tartják érvényesnek, és jelenleg nem tudni pontosan, miért mozognak az autók.
Mel lyukának története az 1990-es évek végén indult, amikor egy Mel Waters nevű férfi egy országos rádióműsorban egy feneketlen lyukról beszélt a Kittitas megyei birtokán. A Yakima Herald-Republic megyei nyilvántartásokban nem talált ilyen nevű lakost, a pontos helyszín sem ismert, és a geológusok szerint a legalább 80 ezer láb mélységre vonatkozó állítás fizikailag lehetetlen. A cikk szerint senki nem tudta hitelt érdemlően megerősíteni, hogy a lyuk létezik. Hasonló a helyzet a Bigfoottal: a Bigfoot Field Researchers Organization adatbázisa szerint Washingtonból érkezett a legtöbb észlelés, több mint 700, de a lény létezését soha nem igazolták.
Az UFO-észlelések esetében a cikk szerint Washington rendszeresen előkelő helyen szerepel az észlelések számát vizsgáló összeállításokban. Legismertebb esete Kenneth Arnold magánpilótáé, aki 1947-ben a Mount Rainier közelében kilenc fényes, gyorsan haladó tárgyat látott, leírása nyomán terjedt el a „repülő csészealj” kifejezés.
A hét eset közül tehát néhánynál (a Salish-tenger lábainál, a Gravity Hillnél) van hétköznapi magyarázatra utaló elmélet, de ezek sem egyértelműen lezárt kérdések. Másoknál csak találgatások vannak, megint másoknál pedig magának a jelenségnek a létezése is kérdéses.
Józan magyarázat
A cikk szerint a Salish-tengerbe sodródott lábakra a szakértők feltételezése a dögevők általi leválasztás és a sportcipők lebegése, bár egyesek ennél baljósabb okokat sejtenek. A Gravity Hillre az optikai csalódás a legnépszerűbb elmélet, de ezt egyesek vitatják. Mel lyukánál a geológusok a legalább 80 ezer láb mélységre vonatkozó állítást tartják fizikailag lehetetlennek, és a lyuk létezését senki nem erősítette meg. A Bigfoot létezését soha nem igazolták, az Oakville-i zselé eredetére pedig a minták elvesztése miatt valószínűleg sosem derül fény. Az UFO-észlelések gyakorisága önmagában azt mutatja, hányan jelentenek be megfigyelést, nem azt, hogy mi volt az észlelt tárgy.