Roswell, 1947: hogyan lett egy szakadt ballonból a világ leghíresebb UFO-története?
1947 júliusában az amerikai hadsereg egyik légibázisa bejelentette, hogy egy új-mexikói tanyán „repülő korongot” találtak. Még aznap este közölték, hogy csak egy időjárási ballon volt, és a hír napok alatt feledésbe merült. Harminc évvel később a történet újjászületett, ezúttal lezuhant űrhajóval, idegen holttestekkel és titkos boncolással. Roswell ma a világ leghíresebb UFO-esete, és egyben a legjobb példa arra, hogyan lesz egy kis hírből legenda.
- Mikor: 1947. július 8.
- Hol: Corona és Roswell környéke, Új-Mexikó, Egyesült Államok
- Kik látták: William Ware Brazel farmer és családja, Jesse A. Marcel őrnagy, a roswelli légibázis tisztjei és George Wilcox seriff; a későbbi holttest-beszámolók tanúi már évtizedekkel az esemény után jelentkeztek.
- Hivatalos álláspont: Az amerikai légierő 1994-es jelentése szerint a roncs a szigorúan titkos Project Mogul egyik ballonsorának maradványa volt. Az 1997-es jelentés szerint a holttestekről szóló beszámolók évekkel későbbi katonai események összemosódott emlékei.
Egy kupac szemét a sivatagban
1947 június 14-én William Ware „Mac” Brazel, egy 48 éves új-mexikói farmer a nyolcéves fiával, Vernonnal járta a J. B. Foster-féle tanyát, amelyet gondnokként kezelt. A tanya Corona kisváros közelében feküdt, a legközelebbi nagyobb településtől, Roswelltől kb. 120 kilométerre északnyugatra. A tanyaháztól 11–13 kilométerre furcsa törmelékre bukkantak.
Brazel később így írta le a leletet: szürke gumicsíkok, sztaniolpapír, kemény papír, vékony fapálcák és ragasztószalag, amelyen néhol virágminta volt. A törmelék kb. 180 méter átmérőjű területen szóródott szét. Brazel nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. Július 4-én a feleségével és két gyerekével visszament, és összeszedték a nagyobb darabokat. Az egész egy kb. 50 centi hosszú, 12–13 centi vastag köteget tett ki, és körülbelül két kilót nyomott.
Fém alkatrészt, csavart, propellert vagy bármilyen írást nem talált. Később azt mondta, korábban már két időjárási ballont is talált a tanyán, de ez nem hasonlított rájuk.
A Roswell-eset helyszínei. A Foster-tanya helye közelítő. Sky Glitch-ábra
Egy nyár, amikor mindenki repülő korongot látott
Brazel nem véletlenül kezdett el gyanakodni. Június 24-én Kenneth Arnold magánpilóta kilenc fényes tárgyat látott a washingtoni Mount Rainier mellett, és a sajtóból megszületett a „repülő csészealj” kifejezés. A következő hetekben az Egyesült Államokban több száz hasonló bejelentés érkezett, az újságok pedig tele voltak „repülő korongokkal”.
Július 5-én Brazel Coronába ment, ahol a nagybátyja szerint a lelet akár az egyik ilyen „korong” is lehetett. Másnap Brazel beautózott Roswellbe, és elmondta a történetet George Wilcox seriffnek. A seriff felhívta a város melletti katonai légibázist.
A bázis, amely nem tévedhetett
A Roswell Army Air Field nem akármilyen bázis volt. Itt állomásozott az 509. bombázócsoport, amely két évvel korábban a Hirosimára és Nagaszakira ledobott atombombákat szállította. 1947-ben ez volt a világ egyetlen olyan katonai egysége, amely atombombát tudott bevetni.
A bázis hírszerző tisztje, Jesse A. Marcel őrnagy és Sheridan Cavitt százados kiment a tanyára, és elhozta a törmeléket. A bázis parancsnoka, William Blanchard ezredes jelentette az esetet felettesének, Roger Ramey tábornoknak, a 8. légi hadsereg parancsnokának.
Július 8.: „A RAAF elfogott egy repülő csészealjat”
Július 8-án Walter Haut, a bázis sajtótisztje Blanchard utasítására közleményt adott ki a helyi lapoknak és rádióknak. A közlemény így kezdődött: „A repülő korongról szóló számos szóbeszéd tegnap valósággá vált.” Arról szólt, hogy a bázis egy helyi farmer és a seriff segítségével „birtokába jutott” egy korongnak, amely „valamikor a múlt héten egy Roswell közeli tanyán ért földet”.
A hír pillanatok alatt bejárta a világot. A Roswell Daily Record délutáni száma a címlapján hozta: „A RAAF elfogott egy repülő csészealjat egy Roswell környéki tanyán”. A bázist és a helyi lapokat elárasztották az újságírók hívásai.
A Roswell Daily Record 1947 július 8-i címlapja. Forrás: Wikimedia Commons, az Egyesült Államokban közkincs (a szerzői jogot nem újították meg)
Még aznap este: „időjárási ballon”
A törmeléket repülővel Fort Worth-be vitték, Ramey tábornok főhadiszállására. Ramey még aznap sajtótájékoztatót tartott, ahol a földre kiterítve megmutatta a leletet. Irving Newton, a bázis meteorológusa megvizsgálta, és egy időjárási ballon, valamint a hozzá tartozó radarreflektor maradványaként azonosította. A fotósok lefényképezték Rameyt, Thomas DuBose ezredest és Marcel őrnagyot a fóliás, lécekből és papírból álló törmelék mellett.
A Fort Worth Star-Telegram akkori fotói ma a Texasi Egyetem (Arlington) gyűjteményében vannak, és online megtekinthetők.
Aznap este az FBI dallasi irodája is táviratot küldött a központnak. Eszerint a katonaság szerint a tárgy „egy nagy magasságú időjárási ballonra hasonlít, radarreflektorral”, és a roncsot repülővel továbbviszik az ohiói Wright Field légibázisra. Az esti újságok és rádiók már a „ballon” verziót közölték.
Egy megbánt bejelentés
Július 9-én a Roswell Daily Record interjút közölt Brazellel, ezzel a címmel: „A zaklatott farmer, aki megtalálta a csészealjat, bánja, hogy beszélt róla”. Brazel ebben részletesen leírta, mit talált: gumit, sztaniolt, papírt, fapálcákat és virágmintás ragasztószalagot.
Az interjú egyik mondata később sokat számított: „Biztos vagyok benne, hogy amit találtam, az nem időjárás-megfigyelő ballon volt.” A legvégén pedig hozzátette: „Ha a jövőben egy bombán kívül bármi mást találok, nehezen fogják belőlem kiszedni.”
Július 10-én az új-mexikói Alamogordo légibázison újságíróknak mutattak be különféle ballonokat és radarreflektorokat. Ezzel a hír lezárult. Az amerikai lapok néhány nap múlva már más „korongokról” írtak.
Harminc év csend
A következő három évtizedben Roswellről szinte senki nem beszélt. A korszak UFO-kutatói és -könyvei legfeljebb egy-egy mondatban említették, mint egy félreértést, amelyet a hadsereg gyorsan tisztázott.
Ez a cikk egyik legfontosabb tanulsága. Ami ma Roswellhez tartozik – a lezuhant űrhajó, az idegen holttestek, a titkos boncolás, a megfélemlített tanúk –, abból 1947-ben semmi nem hangzott el. Mindez 1978 után jelent meg.
A Roswell-történet két élete: egy néhány napos hír 1947-ben, majd harminc év csend után egy egyre bővülő legenda. Sky Glitch-ábra
A legenda születése
1978-ban Stanton Friedman nukleáris fizikus és UFO-kutató interjút készített Jesse Marcellel, aki akkor már nyugdíjas volt. Marcel azt mondta, hogy az időjárási ballon fedőtörténet volt, és hogy a roncs szerinte nem földi eredetű. Egy fóliáról beszélt, amelyet össze lehetett gyűrni, de magától kisimult, és később a fia, Jesse Marcel Jr. is „lilás hieroglifákra” emlékezett egy kis fagerendán.
A történet 1980-ban vált igazán ismertté, amikor Charles Berlitz és William Moore kiadta The Roswell Incident című könyvét. Ebben már egy lezuhant űrhajóról és idegen holttestekről is szó volt. A következő évtizedben újabb és újabb tanúk jelentkeztek, és a történet minden könyvvel bővült.
1989-ben Glenn Dennis, egykori roswelli temetkezési vállalkozó azt mesélte, hogy 1947 júliusában a bázisról kis, hermetikusan zárható gyerekkoporsókat kértek tőle. Azt is elmondta, hogy egy ismerős ápolónő titokban beszámolt neki idegen lények boncolásáról, és rajzot is készített róluk. Az ápolónő létezését soha nem sikerült igazolni. Amikor a kutatók rákérdeztek, Dennis előbb Naomi Selff néven nevezte meg, de ilyen nevű katonai ápolónő nem volt a bázison. Később elismerte, hogy a nevet kitalálta, és egy másik nevet adott meg, amelyről szintén kiderült, hogy kitalált.
1991-ben Dennis, Walter Haut és Max Littell megalapította Roswellben a Nemzetközi UFO Múzeumot és Kutatóközpontot. Ugyanebben az évben Thomas DuBose, aki 1947-ben Ramey mellett állt a fotókon, elismerte, hogy az időjárási ballon „fedőtörténet volt, hogy eltereljék a sajtó figyelmét”. Ez a mondat évtizedekig a Roswell-hívők legerősebb érve volt.
Az 1990-es évekre már több, egymásnak ellentmondó változat keringett: különböző becsapódási helyszínekkel, három, négy vagy öt holttesttel, és egy életben maradt idegennel. Frank Kaufman, aki magát a bázis egykori tisztjének mondta, részletesen leírta a lezuhant űrhajó elszállítását. Az ő állításai azonban ellentmondtak a bázis iratainak és a helyszín domborzatának.
Az „idegen boncolás”
1995-ben Ray Santilli brit producer bemutatott egy fekete-fehér filmet, amely állítólag egy roswelli idegen lény boncolását mutatta. A felvételt világszerte több tévécsatorna leadta, és milliók látták.
Orvosok és filmes szakemberek már akkor sok hibát találtak benne. 2006-ban Santilli maga ismerte be, hogy a film egy londoni lakásban, díszletek között készült. Azt állította, hogy egy eredeti, de időközben tönkrement filmet „rekonstruáltak”, ezt azonban semmi nem bizonyítja.
A kongresszus kérdez
1993-ban Steven Schiff, Új-Mexikó egyik kongresszusi képviselője a GAO-hoz, a kongresszus számvevőszékéhez fordult, mert a Pentagontól nem kapott kielégítő választ a Roswell-üggyel kapcsolatban. A GAO 1995. július 28-án tette közzé a jelentését.
A vizsgálat két korabeli iratot talált. Az egyik az FBI július 8-i távirata volt. A másik a 509. bombázócsoport és a roswelli bázis 1947 júliusi történeti jelentése, amely a „repülő korongot” „radarral követett ballonként” említette. A GAO azonban azt is megállapította, hogy a bázis 1945 és 1949 közötti adminisztratív iratait, valamint az 1946 és 1949 közötti kimenő üzeneteit megsemmisítették, és nem tudni, ki, mikor és milyen felhatalmazással. Schiff szerint ez „megválaszolatlan kérdéseket” hagyott maga után.
A légierő válasza: Project Mogul
1994 júliusában a légierő közzétette első jelentését, amelyet Richard L. Weaver ezredes állított össze. Ebben elismerte, hogy az 1947-es időjárási ballonos magyarázat valóban nem volt teljesen igaz. A roncs a jelentés szerint „nagyon valószínűleg” a Project Mogul nevű, szigorúan titkos program egyik ballonsorából származott.
A Mogul célja az volt, hogy a magaslégkörben hallgatózzon: a ballonokra szerelt mikrofonokkal próbálták meg a távoli szovjet atomrobbantások hanghullámait érzékelni. Ehhez neoprén ballonokból, radarreflektorokból és műszerekből álló, hosszú füzéreket bocsátottak fel. A radarreflektorok fóliás papírból és balsafa lécekből készültek, és ragasztószalaggal erősítették össze őket.
Egy Mogul-ballonsor felépítése, vázlatosan. Sky Glitch-ábra
A légierő megkereste a program egykori résztvevőit. Albert Crary, a Mogul egyik vezetőjének naplója szerint a 4. számú ballonsort 1947 június 4-én bocsátották fel Alamogordóból, és nem sikerült visszaszerezni. A követése Brazel tanyájától kb. 27 kilométerre szakadt meg. Charles B. Moore, a program egyik mérnöke a Fort Worth-i fotókon felismerte a saját eszközeiket. A virágmintás ragasztószalagot egy New York-i játékgyártó cégtől szerezték be. Moore szerint az 1947-es közlemény „valamiféle ernyő-fedőtörténet lehetett, hogy megvédje a Mogul-munkánkat”.
A jelentés kikérdezte Sheridan Cavittet is, aki Marcellel a roncsért ment. Ő 1994-ben azt mondta, hogy fényes anyagra és vékony, bambuszszerű pálcákra emlékszik, és már akkor is úgy gondolta, hogy „időjárási ballonnal összeegyeztethető anyag”. Azt is elmondta, hogy titoktartási esküt soha nem tett, és soha nem fenyegették meg.
A holttestek nyomában
1997 június 24-én, néhány nappal a roswelli eset 50. évfordulója előtt, a légierő második jelentést adott ki The Roswell Report: Case Closed címmel. Ez már a holttestekről szóló beszámolókat vizsgálta.
A jelentés szerint a tanúk valós eseményekre emlékeztek, csak rossz időpontra tették őket. Az 1950-es években a légierő nagy magasságú ballonokkal tesztbábukat dobott le Új-Mexikóban, hogy a pilóták ejtőernyős mentését kísérletezzék ki: 1954 és 1959 között 43 ballonrepülés 67 bábut vitt fel. A bábukért katonai teherautókkal mentek ki, ugyanolyanokkal, amilyeneket a tanúk leírtak. A kórházi történetek a jelentés szerint két valódi balesetet mosnak össze: egy 1956-os KC–97-es légi katasztrófát, amelyben 11 katona halt meg, és egy 1959-es ballonbalesetet, amelyben két pilóta megsérült. A jelentés ezt „időbeli összesűrűsödésnek” nevezte.
A magyarázatot sokan, nem csak a hívők, erőltetettnek tartották, hiszen 1947-ben még nem voltak ilyen bábuk. A légierő szerint éppen ez a lényeg: a tanúk évtizedek eseményeit sűrítették egy júliusi hétbe.
Roswell ma
Roswell ma az UFO-turizmus fővárosa. A városban UFO-múzeum, idegen lényeket ábrázoló utcai lámpák és ajándékboltok várják a látogatókat, minden júliusban pedig UFO-fesztivált tartanak. A történetből könyvek, filmek és tévésorozatok sora született. Az amerikaiak jelentős része a felmérések szerint ma sem hiszi el a hivatalos magyarázatot.
A bázis hírszerző tisztje, Jesse A. Marcel őrnagy egy civil ruhás férfival Brazelhez ment, és összeszedte a maradványokat. A Roswell Daily Record 1947 július 8-i címlapja azt közölte: „A RAAF elfogott egy repülő csészealjat egy Roswell környéki tanyán”. A bázis szerint a tárgyat „magasabb főhadiszállásra” repítették. Július 9-én a lap már azt írta, hogy Roger Ramey dandártábornok, a Fort Worth-i 8. légi hadsereg parancsnoka megvizsgáltatta a törmeléket, és időjárási ballonnak minősítette. Az FBI dallasi irodájának július 8-i távirata szerint a katonaság egy radarreflektoros, nagy magasságú időjárási ballonhoz hasonlító tárgyról beszélt, amelyet az ohiói Wright Fieldre szállítanak. Brazel a július 9-i interjúban azt mondta, biztos benne, hogy amit talált, nem időjárási ballon volt, és hogy ha legközelebb valami mást talál, egy bombán kívül, nehezen veszik majd rá, hogy szóljon róla. Aztán a hír elült.
Harminc év múlva jött a legenda
A légierő 1994-es kutatási jelentése szerint a roswelli esetet csak 1978–1980 körül kezdték UFO-eseménynek tekinteni. Ezt követően különböző szerzők könyvei azt állították, hogy nemcsak egy idegen űrhajó roncsait, hanem a legénység holttestét is felkutatta a hadsereg. A jelentés szerint ezek az állítások azóta is bővülnek, és a légierőt rendszeresen a „leplezés” vádjával illetik. Ami ma Roswellhez tartozik, abból tehát 1947-ben semmi nem hangzott el: a korabeli beszámolók szerint törmelékről, nem holttestekről volt szó.
A kongresszus kérdez
Steven Schiff új-mexikói kongresszusi képviselő a Pentagontól nem kapott kielégítő választ, ezért a GAO, a kongresszus számvevőhivatala 1994 februárjában átfogó vizsgálatot indított az állami iratok után. A GAO 1995. július 28-i jelentése két 1947-es iratot talált: a 509. bombázócsoport és a roswelli bázis júliusi történeti jelentését, amely a „repülő korongot” radarral követett ballonként említi, és az FBI-táviratot. A GAO azt is megállapította, hogy a bázis 1945 márciusa és 1949 decembere közötti adminisztratív iratait, valamint az 1946 októbere és 1949 decembere közötti kimenő üzeneteit megsemmisítették, de a megsemmisítési űrlap nem mutatja, ki, mikor és milyen felhatalmazással tette ezt. Schiff a sajtóközleményében „megválaszolatlan kérdésekről” beszélt, és megjegyezte, hogy ezek a kimenő üzenetek állandó iratok lettek volna. A hiányzó iratok miatt viszont ma sem lehet teljesen rekonstruálni az események hivatalos oldalát.
A légierő két jelentése
A légierő 1994. júliusi jelentése elismerte, hogy az egykori időjárási ballonos közlés nem volt teljes magyarázat. A jelentés szerint a roncs legvalószínűbben a Project Mogul egyik, korábban fel nem találtként nyilvántartott ballonsorából származott, vagyis egy akkor szigorúan titkos programból, amely a szovjet atomrobbantások megfigyelésére készült. A jelentés a program még élő résztvevőit és az egykori roncsgyűjtők közül az egyetlen életben lévőt is kikérdezte, és arra jutott, hogy a Roswell közelében talált anyag egy ballonszerkezethez illik. A Schiff-sajtóközlemény szerint a Mogul-magyarázat legalább azt is jelezte, hogy az „időjárási ballon” verzió nem helytálló. Ez illeszkedik ahhoz a kérdéshez, hogy miért volt akkora biztonsági készültség.
A légierő 1997. júniusi jelentése (The Roswell Report: Case Closed, szerzője James McAndrew) a holttestekről szóló beszámolókat vizsgálta. Ebben két magyarázat szerepel: egyrészt az 1950-es években nagy magasságú ballonokkal kísérleti bábukat ejtettek le Új-Mexikóban, másrészt a kórházi történetek légi balesetekre vagy a ballonos kísérletekhez köthető eseményekre mehetnek vissza. Ez az 1997-es jelentés a tanúk emlékeit évekkel későbbi katonai eseményekkel magyarázza. Hogy ez a magyarázat meggyőző-e, vitatott: a kritikusok szerint az időbeli eltérés (1947 és az 1950-es évek) nehezen egyeztethető össze a tanúk emlékeivel, a légierő szerint viszont éppen az idő múlása torzíthatta az emlékeket.
Mit tudunk ma?
A hivatalos jelentések, a korabeli sajtó és a GAO által előkerült iratok alapján a roncs ballonszerű törmelék volt, a holttestekről szóló történetek pedig csak 1978 után jelentek meg. A bázis iratainak részleges megsemmisítése miatt a hivatalos történet hiányosan dokumentált, de az 1947-es forrásokban nincs semmi, ami űrhajóra utalna. Roswell így nem megoldatlan rejtély, hanem annak példája, hogyan növekszik egy félreértésből és egy akkori titokból legenda.
Józan magyarázat
Roswell az egyik legjobban dokumentált és megmagyarázott UFO-eset. A roncs egy titkos ballonprogram maradványa volt, a holttestekről szóló történetek pedig harminc évvel később jelentek meg, és nincs 1947-es nyomuk. Ami valóban érdekes Roswellben, az nem a rejtély, hanem az, hogyan lett egy kis hírből legenda.
A roncs: a Project Mogul. A legerősebb érvek a korabeli források:
- Mindenki ugyanazt írta le. 1947-ben Brazel, a seriff, az FBI és a bázis saját júliusi jelentése egyformán gumiról, fóliáról, papírról, fapálcákról és ragasztószalagról beszélt. Brazel szerint az egész kb. két kilót nyomott. Egy űrhajó roncsa nem így néz ki, egy szétszakadt ballonsor viszont igen.
- A fotók. A Fort Worth-i képeken fóliás papír, lécek és ballonmaradványok láthatók, ugyanazok az anyagok, amelyekből a Mogul radarreflektorai készültek.
- A virágmintás szalag. Brazel 1947-ben virágmintás szalagot említett, a Mogul pedig játékgyártótól beszerzett szalagot használt. A későbbi „idegen írásjelekről” szóló emlékek valószínűleg erre a mintára vezethetők vissza.
- Hely és idő. A 4. számú ballonsor június 4-én indult, és Brazel tanyájának közelében veszett nyoma. Brazel tíz nappal később találta meg a törmeléket.
- A titkolózás oka. A Mogul szigorúan titkos volt, ezért érthető, hogy a hadsereg egy ártalmatlan „időjárási ballonra” hivatkozott. DuBose 1991-es vallomása, hogy a ballon fedőtörténet volt, így igaz, de nem egy űrhajót, hanem egy kémprogramot takart.
Mi szól ellene? Marcel 1978-ban azt mondta, a roncs különlegesen erős, ismeretlen anyag volt. Ezt azonban 31 évvel később mondta, és 1947-ben ő maga állt a Fort Worth-i fotókon a fóliás törmelék mellett. A Roswell-kutatók egy része szerint a 4. ballonsor nem juthatott el a tanyáig, vagy az 1947-es repülési naplók hiányosak. A légierő elismerte, hogy a 4. repülésről nincs teljes dokumentáció, és a GAO szerint a bázis egyes iratai elvesztek. Ezek valódi hiányosságok, de egyik sem utal űrhajóra.
A holttestek. 1947-ben senki nem beszélt holttestekről: sem Brazel, sem a seriff, sem a sajtó, sem a hadsereg. A holttest-történetek 1980 után jelentek meg, egyre több részlettel. A legismertebb tanú, Glenn Dennis kitalált neveket adott meg, a leghíresebb „bizonyítékról”, a boncolási filmről pedig bebizonyosodott, hogy hamisítvány. A légierő 1997-es magyarázata, hogy a tanúk évekkel későbbi eseményekre emlékeztek, erőltetettnek tűnhet, de nem is kell meggyőzőnek lennie: amire nincs korabeli bizonyíték, azt nem kell megmagyarázni.
Hogyan lett ekkora legenda? Több tényező kellett hozzá:
- Egy valós, de jelentéktelen esemény: egy szétszakadt ballonsor egy tanyán.
- Egy elsietett sajtóközlemény: a hadsereg maga mondta ki, hogy „repülő korongot” talált.
- Egy valódi titok: a Mogul létezése miatt a hivatalos magyarázat valóban nem volt teljesen őszinte.
- Harminc év után előkerülő emlékek: az idős tanúk emlékezete, amelyet a közben megjelent könyvek, filmek és más tanúk beszámolói is formáltak.
- Kereslet: könyvek, tévéműsorok, múzeum, fesztivál, turizmus. Roswell ma egy egész város megélhetésének része.
Összegezve: a roncs szinte biztosan a Project Mogul egyik ballonsora volt, a holttestekről szóló történeteknek pedig nincs 1947-es nyoma. A titkolózás valós volt, de nem egy űrhajót, hanem a hidegháború egyik titkos programját rejtette. Roswell így nem egy megoldatlan rejtély, hanem a legjobb példa arra, hogyan alakít át egy egyszerű félreértést a titkolózás, az idő és a közönség érdeklődése a világ leghíresebb UFO-történetévé.
Mi volt ez?
Források
- commons.wikimedia.org: File:Roswell Daily Record. July 8, 1947. RAAF Captures Flying Saucer On Ranch in Roswell Region. Full front page.jpg - Wikimedia Commons
- ufologie.patrickgross.org: UFOS at close sight: Roswell 1947, official documents, Weaver Report of the US Air Force, 1994
- ufologie.patrickgross.org: UFOS at close sight: Roswell 1947, official documents, the GAO Report, 1995
- ufologie.patrickgross.org: UFOS at close sight: Roswell 1947, official documents, Press release of Steven Schiff
- gutenberg.org: The Roswell Report: Case Closed
- ufologie.patrickgross.org: UFOS at close sight: The Roswell 1947 incident in the Press, The Roswell Daily Record, July 9, 1947
- A Fort Worth Star-Telegram 1947-es fotói (Texasi Egyetem, Arlington)
- A légierő Roswell-oldalának archivált változata
- The Roswell Report: Case Closed, PDF (The Black Vault)