Régi esetek · Egyesült Államok · Régi esetek

Phoenix Lights: két jelenség, két magyarázat, egy sokat vitatott este

9 perc olvasás

1997. március 13-án este több ezer arizonai látott furcsa fényeket az égen: előbb egy hatalmas, V alakú alakzatot, két órával később egy sor mozdulatlanul lebegő fénygolyót Phoenix fölött. Az eset Amerika egyik legtöbbet látott UFO-jelensége lett, egy kormányzói tréfával és egy évtizeddel későbbi vallomással. A magyarázat kulcsa, hogy két különálló esemény történt, és mindkettő mögött valószínűleg ugyanaz a katonai gyakorlat állt.

Mikor: 1997. március 13.
Hol: Phoenix, Arizona, Egyesült Államok
Kik látták: Arizona több városának lakói, köztük a Ley család, Mitch Stanley amatőrcsillagász és Fife Symington volt kormányzó.
Hivatalos álláspont: A marylandi Légi Nemzeti Gárda szerint a 22 óra körül látott fénysor A–10-es gépekről ledobott világítórakéták volt. A korábbi, V alakú alakzatról nincs hivatalos közlemény.

Egy este, amikor mindenki az eget nézte

1997 márciusában Arizona lakói amúgy is gyakran néztek fel az esti égre. A Hale–Bopp-üstökös ekkor volt a legszebb: napokon belül érte el a legnagyobb fényességét, és szabad szemmel is jól látszott. Március 13-án, csütörtök este azonban sokan egészen mást vettek észre.

Az első bejelentések este 8 óra előtt érkeztek a nevadai Henderson környékéről, majd Észak-Arizonából, Paulden és Prescott Valley felől. A tanúk egy dél felé haladó, V alakban elrendezett fénycsoportot láttak. Fél kilenc körül az alakzat Phoenix fölé ért, ahol már százak figyelték.

A két jelenség helyszínei. Narancssárgával a 20 óra körüli V alakzat útvonala, kékkel a 22 órai fénysor iránya Phoenixből nézve. Sky Glitch-ábra

Az óriási háromszög

Sok tanú nem különálló fényeket, hanem egyetlen, hatalmas, sötét testet látott, amelynek a szélein ültek a lámpák. Patrick Gross gyűjtése szerint egyes tanúk akár 3 kilométer szélesnek becsülték. Sokan bumerángnak vagy nyílhegynek írták le, és azt mondták, hogy a test eltakarta mögötte a csillagokat. Tim Ley és családja szerint a tárgy szinte a házuk fölött haladt el, olyan alacsonyan, hogy a bal széle csak néhány háztömbnyire volt tőlük.

Nem mindenki látott testet. Mitch Stanley amatőrcsillagász Scottsdale-ben egy 25 centiméteres Dobson-távcsövet fordított a fények felé, 60-szoros nagyítással. A távcsőben minden fény két lámpára bomlott, „egy-egy szögletes szárny végén”. Stanley később így foglalta össze: „Repülőgépek voltak. Ezt nem téveszthettem el.”

Az alakzat ezután délkelet felé, Tucson irányába haladt tovább.

Két órával később: fények a sivatag fölött

Este 10 óra körül Phoenix déli és nyugati részéről újabb fényeket láttak, ezúttal teljesen másfélét. Egy sor narancssárgás fénygolyó hosszú percekig szinte mozdulatlanul függött az égen a délnyugati horizont fölött, majd a fények egymás után kialudtak.

Ezt a jelenséget már sokan videóra vették. A Phoenix Lights ma is keringő, ismert felvételei szinte mind erről a második jelenségről készültek, nem a V alakzatról. Ez a részlet az egész eset megértésének kulcsa, és sokáig senki nem figyelt rá.

A két jelenség időben is jól elkülönül. Sky Glitch-ábra

A rejtély országos hír lesz

Hetekig csak a helyi sajtó foglalkozott az esettel. Júniusban azonban az amatőr videókat a nagy országos tévécsatornák is bemutatták, és a Phoenix Lights egyszerre világhírű lett. Frances Emma Barwood phoenixi városi képviselő hivatalos vizsgálatot követelt, a Luke légibázis pedig közölte, hogy aznap este nem repültek gépeik a város fölött.

A légibázis szóvivője nem tudott arról, hogy egy másik bázisról indult gépek világítórakétákkal gyakorlatoztak. Ez később sokakban azt a gyanút keltette, hogy a hatóságok elhallgatnak valamit.

A kormányzó és az űrlény

június 19-én, csütörtökön Fife Symington, Arizona republikánus kormányzója sajtótájékoztatót hívott össze. Megígérte, hogy az állam kivizsgálja a fényeket: „A végére fogunk járni.” Aztán bejelentette, hogy a tettest már őrizetbe vették.

Ekkor besétált a terembe kabinetfőnöke, Jay Heiler, csillogó, rózsaszín-ezüst űrlényjelmezben, hatalmas fejjel és óriási szemekkel. Legalább két tévécsatorna élőben közvetítette a jelenetet. Symington a nevetés közben ennyit mondott az újságíróknak: „Ez is mutatja, hogy túl komolyan veszitek a dolgokat.”

A tréfa akkor sokakat felháborított, különösen azokat, akik maguk is látták a fényeket. Symington ráadásul éppen szövetségi csalási perben állt: a sajtótájékoztatót a tárgyalás ebédszünetében tartotta. Szeptember 4-én bűnösnek találták, másnap lemondott. Az ítéletet 1999-ben hatályon kívül helyezték, 2001-ben pedig Bill Clinton elnök kegyelmet adott neki.

Tíz évvel később, 2007 márciusában Symington meglepő vallomást tett. Elmondta, hogy aznap este ő maga is látta a jelenséget: „Hatalmas volt és megmagyarázhatatlan. Sokan látták, és én is láttam.” Egy másik interjúban azt mondta, a jármű „nagyobb volt, mint bármi, amit valaha láttam”, és „földön túlinak tűnt”. Hozzátette: „Pilóta vagyok, és szinte minden repülő szerkezetet ismerek.”

Arra, hogy miért hallgatott, kétféle magyarázatot adott. Az állam szerinte „a hisztéria szélén állt”, és a tréfával a feszültséget akarta oldani. Azt is mondta, hogy akkoriban nem volt szüksége még több bajra. Korábbi kabinetfőnöke, a jelmezt viselő Heiler nem lepődött meg: szerinte a volt kormányzó mindig is lelkes Star Trek-rajongó volt.

Mit mondott a hadsereg?

július 25-én a marylandi Légi Nemzeti Gárda szóvivője, Drew Sullins százados nyilatkozott. Elmondta, hogy aznap este a gárda A–10-es gépei gyakorlatoztak a Barry M. Goldwater lőtéren, Phoenixtől délnyugatra. A gépek kb. 4500 méter magasságból nagy fényerejű világítórakétákat dobtak le, és hazafelé a maradékot is kioldották. Egy pilóta szerint „pokoli fényshow” lett belőle.

A gépek a tucsoni Davis-Monthan légibázison állomásoztak az Operation Snowbird nevű téli kiképzés keretében. Március 13. volt a gyakorlat utolsó éjszakája. 2007-ben az egyik pilóta, Ed Jones alezredes is megerősítette, hogy ő vezette a rakétákat ledobó kötelékét, Gila Bend közelében, nagyjából 80 kilométerre Phoenixtől. Jones szerint a megmaradt kilenc rakétát a szokásosnál jóval magasabban oldották ki, ezért láthatták őket a városból.

Barwood szerint ez a magyarázat „túl kényelmes” volt. Rámutatott, hogy a rakéták nem magyarázzák meg az este 8 körül, akár több száz kilométerre északra látott fényeket. Ebben igaza volt: a rakéták csak a második jelenségre adnak választ.

A marylandi Légi Nemzeti Gárda fegyverkezelői világítórakétákat töltenek egy A–10C Thunderbolt II-be (2010, Kandahár). Fotó: Tech. Sgt. David Speicher, U.S. Air Force, közkincs

A másik oldal

A tanúk egy része ma sem fogadja el a magyarázatot. Lynne Kitei phoenixi orvos, aki maga is fotózott fényeket, könyvet és dokumentumfilmet készített az esetről. Szerinte a lefotózott fények nem lehettek rakéták. Jim Dilettoso, egy helyi képelemző cég munkatársa azt állította, hogy a videók „spektrálanalízise” kizárja a rakétákat.

Tony Ortega, a Phoenix New Times újságírója 1998-ban utánajárt ennek. Csillagászokkal és képelemzőkkel együtt kimutatta, hogy Dilettoso grafikonjai nem spektrumot, csak a képpontok fényességét mutatják, ezért a módszer nem tudja megkülönböztetni a rakétát semmi mástól. A tanúk többségének beszámolója ettől még őszinte: ők valóban láttak valamit, a vita csak arról szól, hogy mit. A második jelenség este 10 óra körül jött, és ez került a legtöbb videóra. Phoenixtől délnyugatra, a Sierra Estrella irányában akár kilenc fényes pont jelent meg, néhány percig lebegett, majd eltűnt. A New Times szerint ez külön esemény volt, amelyre a média mégis a V alakzatnál jóval nagyobb figyelmet fordított. Hetekig főleg a helyi sajtó írt az esetről, míg júniusban az országos tévécsatornák is bemutatták a felvételeket. Frances Emma Barwood phoenixi városi képviselő hivatalos vizsgálatot követelt.

A kormányzó tréfája és későbbi vallomása

június 19-én Fife Symington kormányzó az AP szerint azt ígérte, hogy az állam utánajár a fényeknek, majd bejelentette, hogy a tettest őrizetbe vették. A terembe ekkor kabinetfőnöke, Jay Heiler lépett be csillogó, rózsaszín-ezüst űrlényjelmezben; legalább két tévécsatorna élőben közvetítette. Symington ennyit mondott: „Ez is mutatja, hogy túl komolyan veszitek a dolgokat.” A sajtótájékoztatót szövetségi csalási perének ebédszünetében tartotta; az ítéletet később hatályon kívül helyezték, 2001-ben pedig Bill Clinton elnök kegyelmet adott neki.

2007 márciusában Symington az AP szerint azt mondta, ő maga is látta a jelenséget. „Pilóta vagyok, és szinte minden repülő szerkezetet ismerek” – idézi az Arizona Daily Star –, a tárgy szerinte „nagyobb volt, mint bármi, amit valaha láttam”, és „földön túlinak” érződött. Elmondása szerint azért hallgatott, mert nem akarta, hogy az emberek pánikba essenek, és a csalási per miatt nem hiányzott neki újabb gond. A National Ledger szerint az állam akkoriban „a hisztéria szélén állt”, és a tréfával oldani akarta a feszültséget; ugyanez a lap azt is megjegyzi, hogy a kormányzó szerint a helyzet egésze mégsem volt tréfa tárgya. James McGaha tucsoni csillagász és nyugalmazott légierős pilóta ezzel szemben azt mondta, Symington „nem képzett megfigyelő”, és amit a gyomrában érez, az nem számít.

Mit közölt a hadsereg?

Az AP 1997. július 26-i tudósítása szerint a marylandi Légi Nemzeti Gárda szóvivője, Drew Sullins százados közölte: nyolc A–10-es gépük aznap este a Barry M. Goldwater légierő-lőtéren gyakorolt, Phoenixtől mintegy 60 mérföldre délnyugatra. A gépek 15 000 lábról (kb. 4500 méter) nagy fényerejű, ejtőernyős világítórakétákat dobtak a célterület megvilágítására, hazafelé, a tucsoni Davis-Monthan bázis felé pedig a maradékot is kioldották. Az egyik pilóta szerint „pokoli fényshow” lett belőle.

Az AP szerint ez a magyarázat nem fed le mindent: nem magyarázza az északnyugat-arizonai, akár 200 mérföldre látott megfigyeléseket. Barwood túl kényelmesnek nevezte a magyarázatot, és azt kérte, hogy a hadsereg játssza el újra az eseményt, hogy a tanúk eldönthessék, azt látták-e. A tanúk egy része is vitatja: a Phoenix New Times 1998-as cikke szerint Jim Dilettoso, a Village Labs munkatársa a videók „spektrálanalízisére” hivatkozva állította, hogy a fények nem lehettek rakéták; a lap ezt a módszert hitelét vesztettnek tartja, mert szerinte Dilettoso eszközeivel nem végezhető el az, amit állít.

Mit tudunk ma?

Az a legvalószínűbb, hogy két külön jelenségről van szó. A 22 órai fénysort a hadsereg nyilatkozata és az események időzítése a világítórakétákhoz köti. A V alakzatot McGaha repülőgép-kötelékként, A–10-esekként azonosította, Stanley távcsöves megfigyelése is ezt erősíti, de hivatalos közlés nincs róla, és a hatalmas, szilárd testről szóló beszámolókat ez a magyarázat nem fedi le teljesen. Az eset ezért a mai napig vitatott marad.

Józan magyarázat

A Phoenix Lights legfontosabb tanulsága, hogy két különálló jelenség olvadt össze egyetlen nagy rejtéllyé. A két esemény között két óra telt el, és valószínűleg mindkettő mögött ugyanannak a katonai gyakorlatnak a repülőgépei álltak.

A 22 órai fénysor: világítórakéták. Ez a jobban bizonyított rész. A hadsereg már 1997-ben elismerte, a pilóta 2007-ben megerősítette. Egy LUU–2-es világítórakéta kb. 1,6–1,8 millió kandela fényerővel 4–5 percig ég, és ejtőernyőn lassan ereszkedik. Brian Dunning becslése szerint 80 kilométerről egy ilyen rakéta a legfényesebb csillagoknál is fényesebbnek látszik, és ha több rakétát egymás után oldanak ki, egy szabályos fénysor lesz belőlük.

A legmeggyőzőbb bizonyíték a videókban van. Leonid Rudin képelemző és Paul Scowen, az Arizonai Állami Egyetem csillagásza egymástól függetlenül összevetette az éjszakai felvételeket nappali képekkel. A fények pontosan a Sierra Estrella-hegylánc gerincénél tűntek el, vagyis a hegyek mögött voltak, messze a város fölött.

Saját számításunk szerint Phoenix belvárosából nézve a Sierra Estrella legmagasabb pontja (Hayes Peak, 1375 m) kb. 27 kilométerre van, és nagyjából abban az irányban, mint Gila Bend. Ha a rakéták kb. 80 kilométerre voltak, a hegy mögött kb. 3600–3700 méter alatt már nem látszottak. A 4500 méterről kioldott, lassan ereszkedő rakéták így először a gerinc fölött ragyogtak, aztán vagy kiégtek, vagy „lebuktak” a hegy mögé. Közelítő számítás, a Föld görbületével és szokásos légköri fénytöréssel. Sky Glitch-ábra

A 20 órai V alakzat: repülőgép-kötelék. Ennek a résznek gyengébb a bizonyítéka, mert hivatalos megerősítés nincs rá. Robert Sheaffer és más szkeptikus kutatók szerint öt A–10-es repült kötelékben a Las Vegas melletti Nellis légibázisról vissza Tucsonba. Az útvonal (Nevada, Prescott, Phoenix, Tucson) és az időpont egyezik a bejelentésekkel. Katonai kötelékben a gépek állandó fényű alakzatlámpákat használnak a villogó lámpák helyett, így messziről nem úgy néznek ki, mint egy átlagos utasszállító. A legerősebb érv Mitch Stanley távcsöves megfigyelése: ő szárnyakat és repülőgépeket látott.

Miért láttak sokan egyetlen testet? A sötét égen az emberi agy hajlamos a szabályos alakzatba rendezett fénypontokat egyetlen tárgyként érzékelni, és a köztük lévő üres eget „testnek” látni. Ez nem a tanúk hibája, hanem az emberi látás működése. Hasonló jelenséget láttunk a Rendlesham-erdőnél és Teheránnál is.

Szemléltetés: ugyanaz az öt fény kétféleképpen. Sky Glitch-ábra

Összegezve: a 22 órai fénysor szinte biztosan világítórakéták sora volt. A 20 órai V alakzat a legvalószínűbb magyarázat szerint repülőgép-kötelék, de ezt csak közvetett bizonyítékok támasztják alá. Azok a beszámolók, amelyek alacsonyan szálló, hatalmas, szilárd testről szólnak, ezzel nem magyarázhatók meg teljesen. Ezért az eset nem teljesen lezárt. Az viszont biztos, hogy a két jelenség összemosása tette a Phoenix Lightsot olyan rejtélyessé, amilyennek ma ismerjük.