Régi esetek · Egyesült Államok · Régi eset

Csészealjak a Catalina-sziget felett: négy régi légierős jelentés a Pentagon aktáiból

6 perc olvasás

A Pentagon október 23-i aktacsomagjában négy jelentés szól a Los Angeles előtti Santa Catalina-szigetről. Hat egymás után felbukkanó fény, egy ezüstös test, amely három cserkész szeme láttára mintha szétesett volna, egy lilásfehér pont és egy lezuhanó narancsszínű fény – 1949 és 1955 között. A légierő akkori vizsgálói két esetnél maguk is hétköznapi magyarázatot vetettek fel.

Mikor: 1949
Hol: Catalina Island, Egyesült Államok

Négy irat, egy sziget

A Santa Catalina-sziget Dél-Kalifornia partjai előtt fekszik, közigazgatásilag Los Angeles megyéhez tartozik. Egyetlen városa Avalon. A szigeten működik Camp Fox, egy nyári tábor, amelyet a glendale-i YMCA 1926 óta üzemeltet. A családi táborok résztvevői ma is Long Beachből hajóznak át.

Az amerikai hadügyminisztérium (Department of War) október 23-án tette közzé a PURSUE-program (Presidential Unsealing and Reporting System for UAP Encounters) hetedik aktacsomagját, 28 dokumentumot. Ezek közül négy szól a szigetről. A négy irat nem egyetlen eset, hanem négy különálló bejelentés hat év alatt, eltérő tanúkkal és eltérő jelenségekről. A dokumentumok fajtája is különbözik: van köztük kézzel írt levél, légierős hírszerzési jelentés, távirat és két nyilvántartó karton.

A légierő és a csészealjak kora

A négy jelentés abban az időszakban született, amikor az amerikai légierő még maga gyűjtötte és vizsgálta a lakossági UFO-bejelentéseket. A nyilvános vizsgálatok 1947 végén kezdődtek a Project Sign nevű programmal. Ezt a Project Grudge követte, amely arra jutott, hogy az észlelések természetes jelenségek vagy félreértések, bár a bejelentések 23 százalékát nem tudta megmagyarázni.

1952 márciusában indult a Project Blue Book Edward J. Ruppelt százados vezetésével. Ugyanazon év júliusában Washington felett a radarok és a szemtanúk egyszerre észleltek azonosítatlan célokat. 1953 januárjában a CIA által összehívott Robertson-bizottság arra jutott, hogy a bejelentések többségére van hétköznapi magyarázat, és azt javasolta, hogy a témát kevésbé hangsúlyosan kezeljék. A Blue Book 1969 decemberében zárult. Összesen 12 618 bejelentést gyűjtött, ebből 701 maradt azonosítatlan.

A Catalina-iratok közül kettő Project 10073 jelzésű nyilvántartó karton. Ilyen kartonok a Project Blue Book Nemzeti Levéltárban őrzött anyagai között is szerepelnek.

1949: hat fény egymás után, egy levél Idahóba

Az első irat egy avaloni férfi kézzel írt levele, amelyet egy idahói, boisei ismerősének küldött. A KTLA beszámolója szerint a férfi azt írta, hogy április 28-án éjjel a felesége és egy tanár hat objektumot látott az égen. Nem csoportban repültek, hanem egymás után, egyesével tűntek fel. Néhány perccel később a levélíró lánya, unokája és mások további négyet láttak, amelyek ugyanabba az irányba haladtak.

A levélhez tartozó légierős karton szűkszavú. Eszerint egy civil megfigyelő hat objektumot látott, mindegyik egyedül repült, a megfigyelés a földről történt. Sem a megfigyelés hosszát, sem az objektumok irányát nem rögzítették, fénykép és tárgyi bizonyíték nem volt. Az iraton kézzel írt megjegyzés áll, és a karton következtetése is ugyanaz: az értékeléshez nincs elég adat.

Az irat dátuma körül bizonytalanság van. A Pentagon 1949-es dokumentumként tette közzé, és a Los Angeles Times is 1949. április 28-ra teszi az esetet. A KTLA viszont 1947. május 1-jei dátumot olvasott le magáról a levélről. Az eredeti irat nélkül ezt nem tudtuk eldönteni.

1952: a cserkészek és az ezüstös test

A legrészletesebb irat egy légierős hírszerzési jelentés (Air Intelligence Information Report), amelyet a kaliforniai March légitámaszpont 807. bázisalakulata készített 1952. augusztus 28-án. A jelentés állítólagos „repülő csészealjakról” szól, és egy két hónappal korábbi esetet ír le.

1952 június 25-én három cserkész, aki a Camp Fox nyári táborban volt, túra közben, a sziget egyik hegyén felfelé haladva különös objektumot látott. A KTLA szerint délben történt, a sajtó szerint a jelentés tiszta, szélcsendes időt rögzített. A jelentés szerint:

az objektum ezüstszínű volt, és semmilyen hangot nem hallottak,
a magasságát nem tudták megállapítani, a sebességét gyorsabbnak becsülték egy hagyományos sugárhajtású gépénél,
egyetlen manővert láttak: egy emelkedő fordulót, közvetlenül azelőtt, hogy az objektum a jelentés szavaival „szétesés által” eltűnt.

A jelentés azt is rögzíti, ami a beszámoló súlyát csökkenti. A fiúknál semmilyen megfigyelőeszköz nem volt, és mindhárman ugyanabban a csoportban haladtak, vagyis nem egymástól függetlenül látták a jelenséget. A jelentést készítő tiszt szerint a tanúk tapasztalata „valószínűleg legfeljebb csekély”, ezért a beszámoló megbízhatóságát nehéz megítélni. A KTLA a California Postra hivatkozva azt is közölte, hogy az eredeti jelentés hátoldalán egy vázlatrajz volt, amely mára elveszett, és a kormányzati levéltárakban sem találták meg.

Az eset abba a nyárba esik, amikor a Blue Book mindössze néhány hónapja működött, és néhány héttel a washingtoni észlelések előtt történt.

1953: lilásfehér pont Los Angeles felé

Az 1953. novemberi esetről egy távirat szól, amelyet a légierő Kontinentális Légi Parancsnokságának (Continental Air Command) parancsnoka kapott a New York állambeli Mitchel légitámaszpontra.

A tanú egyetlen objektumot látott, amikor véletlenül felnézett az égre. A távirat leírása szerint:

kerek, csészealj alakú volt, és akkorának látszott, mint egy borsószem,
először lilásfehér volt, aztán fehérebbre halványodott,
eleinte egy helyben állt a sziget felett, majd egyenes, vízszintes pályán északnyugat felé, Los Angeles irányába haladt, ahol eltűnt a szem elől,
körülbelül 45 fokos szögben látszott a látóhatár felett,
a megfigyelés körülbelül tíz percig tartott, tiszta éjszakán, a földről.

A KTLA szerint a jelentés viszonylag megbízhatónak tartotta a tanút, mert a Long Beach-i légitámaszponton szolgált, és katonai sugárhajtású gépekkel kapcsolatos munkát végzett.

A táviraton két értékelő megjegyzés áll. Az egyik szerint az objektum mozgása nem egyezett a magaslégköri szelekkel. A másik szerint lehetséges, hogy a tanú bolygókat látott, amelyek eső után tisztábban látszanak. A KTLA szerint egy helyi csillagász is megvizsgálta a bejelentést, és úgy ítélte, hogy a Jupiter lehetséges magyarázat.

1955: narancsszínű fény Avalon felett

Az utolsó irat ismét egy Project 10073 karton, 1955. március 15-i dátummal, Avalonból. Egy civil megfigyelő nagyon fényes, narancssárga objektumot látott, amely egyenesen lefelé zuhant. A KTLA szerint akkorának látszott, mint egy kinyújtott karral tartott ötcentes érme. A Fox News összefoglalója szerint zuhanás közben narancsból vörösre váltott.

A karton értékelése szerint a jelenség csillagászati eredetű lehetett, és a vizsgáló nem tartotta érdemesnek a további vizsgálatot.

Mit mond erről egy SETI-kutató?

Bill Diamond, a SETI Intézet (Search for Extraterrestrial Intelligence Institute) elnök-vezérigazgatója a CBS Los Angelesnek óvatosságra intett. Szerinte nehéz elképzelni, hogy egy idegen civilizáció ekkora utat tenne meg, csak hogy néhány órára elrepüljön egy cserkésztábor felett. Emlékeztetett arra, hogy az iratok egy olyan korból származnak, amikor a tudományos-fantasztikus irodalom és az űrkutatás fellendülése erősen hatott az emberek képzeletére. Azt is megjegyezte, hogy abból a korszakból több UFO-fotó maradt fenn, mint amennyi ma készül, pedig ma emberek milliárdjainak a zsebében van nagy felbontású kamera. Azt viszont elismerte, hogy egyes szemtanúk beszámolói valós megfigyelésekre is épülhetnek.

Józan magyarázat

A négy irat négy különálló bejelentés, nem egy összefüggő eset, és egyik sem tartalmaz fényképet, műszeres mérést vagy tárgyi bizonyítékot. Az, hogy a PURSUE-kiadásban szerepelnek, nem jelenti azt, hogy megmagyarázhatatlanok: a korabeli vizsgálók két esetnél maguk is hétköznapi magyarázatot vetettek fel. Az 1953-as táviraton az áll, hogy a tanú talán bolygókat látott, egy helyi csillagász pedig a Jupitert tartotta lehetséges magyarázatnak. A távirat szerint az objektum mozgása nem követte a magaslégköri szelet, vagyis a szél sodorta tárgy nem illik rá. Az 1955-ös avaloni jelenségről a vizsgáló úgy ítélte, hogy csillagászati eredetű lehetett, ezért nem folytatták a vizsgálatot. Az 1949-es levélből a légierő szerint túl kevés adat derült ki az értékeléshez, és az irat dátuma is bizonytalan. Az 1952-es cserkészbeszámoló a legrészletesebb, de a jelentés maga rögzíti a gyengeségeit: a fiúknál nem volt megfigyelőeszköz, egy csoportban, nem egymástól függetlenül látták a jelenséget, a magasságot nem tudták megállapítani, a sebesség csak becslés, a vizsgáló pedig csekélynek tartotta a tanúk tapasztalatát. Erre az esetre a korabeli iratok nem adnak magyarázatot. Hogy a négy jelentés ugyanarról a szigetről szól, önmagában nem utal közös okra: hat év alatt, eltérő napszakokban és eltérő jelenségekről érkeztek. Néhány amerikai sajtóbeszámoló a cserkészek esetét augusztusra teszi, de ez a jelentés dátuma, maga a megfigyelés június 25-én történt.

Mi volt ez?

A Vénusz, a leggyakoribb UFO – és miért lesz belőle sok bejelentés ezen a télen