A vénuszi lényekre hivatkozó feltaláló hagyatéka a Huntington Könyvtárba került
Egy medencefelújító vállalkozó évtizedeken át őrizte George Van Tassel hagyatékát, aki állítása szerint vénuszi lényektől kapott útmutatást a kaliforniai Mojave-sivatagban épített Integratronhoz. A gyűjtemény most a Huntington Könyvtárba került, ahol október 30-án és 31-én mutatják be először a nagyközönségnek.
„Nagyjából százhatvanhét centisek voltak, a szemöldökömig értek, és nyugodtan besétálhattak volna az utcánkra az öltözékükben, mi fel sem figyeltünk volna rájuk” – mondta George Van Tassel egy 1964-es televíziós interjúban azokról a lényekről, akikkel állítása szerint találkozott. Van Tassel szerint az egyikük, egy Solganda nevű lény adta neki az ötletet, hogy elektromágneses energiával fiatalítsa az emberi sejteket, ez vezetett az Integratron nevű kupola megépítéséhez a Mojave-sivatagban, Landers közelében.
A légiközlekedési szakterületről érkező Van Tassel az 1950-es évek végén kezdte építeni a kupolát, kiadványaiból, UFO-konferenciákból és adományokból finanszírozva a munkát. A hírek szerint egykori munkaadója, Howard Hughes is hozzájárult negyvenezer dollárral. Van Tassel 1978-ban, szívrohamban halt meg, az épület ekkor még nem készült el teljesen. Az Integratront 2000 óta a Karl nővérek, Joanne, Nancy és Patty működtetik hangfürdőhelyként.
Hogyan maradt fenn a hagyaték?
A morongo valley-i Don McKinney medencefelújító vállalkozó 1969-ben, tizenkilenc évesen találkozott Van Tasellel, és később, a kétezres évek elején, egy potenciális medencemunka kapcsán jutott hozzá Van Tassel egykori munkatársának, George Riddle-nek a hagyatékához. McKinney a tárgyakat több mint két évtizeden át otthonában tárolta. A gyűjteményt a la crescenta-i Daniel Paul építészettörténész ismerte meg, aki az Integratron Nemzeti Történelmi Nyilvántartásba vételét készítette elő; a Nemzeti Parkszolgálat 2018-ban listázta az épületet, a tervezők között Paul az építészt, Howard P. Hesse-t, Van Tasselt, és zárójelben Solgandát is feltüntette, Van Tassel saját állítására hivatkozva.
2025 májusában Paul az Otherworld című podcastban beszélt az Integratronról a műsorvezető Jack Wagnerrel, aki ekkor szerzett tudomást McKinney gyűjteményéről, köztük 120 tekercses magnószalagról Van Tassel úgynevezett csatornázásairól. Wagner a szalagok állapota miatt aggódott, és Theo Schafer, valamint Theo Krantz producerekkel felkereste McKinneyt, hogy digitalizálják a felvételeket. A helyszínen tervrajzokra és Van Tassel légiközlekedési karrierjéhez köthető anyagokra is bukkantak.
Mit tudni biztosan, és mi marad bizonytalan?
Biztosan tudható, hogy a gyűjteményt a Huntington meg nem nevezett összegért megvásárolta, McKinney Collection of George W. Van Tassel Papers néven klimatizált, őrzött raktárban készítik elő a nyilvános hozzáférésre, és válogatást mutatnak be belőle a Huntington október 30–31-i Strange Science rendezvényén, ahol Paul és Wagner is felszólal. Erin Chase, a könyvtár építészeti és fotográfiai kurátora szerint a gyűjtemény egyszerre szól sivatagi ufológiáról, kulturális történelemről és alternatív spiritualitásról. Az Integratron mai üzemeltetője, Kristine Atkinson üdvözölte, hogy a hagyaték intézményi keretek közé került, mondván, hogy ők maguk nem lehetnek múzeum.
Ami nem ismert: a vásárlás pontos összege, és semmilyen független bizonyíték nincs arra, hogy Van Tassel ténylegesen találkozott volna a leírt lényekkel, vagy hogy a Solganda nevet bárki máshonnan megerősítette volna, mint Van Tassel saját elbeszéléseiből. A cikk nem vizsgálati anyagként, hanem egy sivatagi szubkultúra és annak tárgyi emlékei felől mutatja be a történetet, a kapcsolat valóságtartalmáról nem foglal állást.
Józan magyarázat
Van Tassel állításai a második világháború utáni amerikai kontaktőr-mozgalom jellegzetes elemei, amelyeket kizárólag a saját elbeszélései és felvételei őriznek; az Integratron tervezését jóváhagyó hatósági dokumentum a Solganda nevet csak Van Tassel saját állítására hivatkozva, zárójelben említi, független megerősítés nélkül.