UFO-k a reneszánsz festményeken? Több kutató vitatott olvasata
Egy olasz UFO-kutató szerint két reneszánsz festmény és egy 1954-es firenzei futballmeccs rejtélyes „hava” közös nyomra vezet: repülő csészealjakra. Az október 5-én közölt elmélet mögött azonban csak néhány szerző képértelmezése áll, nem tudományos vagy művészettörténeti konszenzus.
A nápolyi Capodimonte Múzeumban őrzött Madonna della Neve triptichont Masolino da Panicale festette a 15. század elején, 1000 évvel korábbi legenda nyomán: a hagyomány szerint 358-ban Rómában nyáron hó esett, és Liberius pápa a hóban jelölte ki a Santa Maria Maggiore bazilika alapjait. Roberto Pinotti olasz UFO-kutató 1996-os, Angeli, Dei, Astronavi című könyvében azt a kérdést veti fel, hogyan merészelhette Masolino egyáltalán ábrázolni egy ehhez hasonló légi jelenséget egy olyan korban, amikor minden szokatlan dolgot boszorkányságnak vagy csodának tartottak volna. Roberto Volterri, a Római Egyetem régésze, aki egyébként fémleletek elemzésével foglalkozik, a festmény vizsgálata után megállapította, hogy a hó egy hosszúkás, szivar alakú felhőből hullik, amelyet egy 1955-ben, a belgiumi Namur fölött készült UFO-fotóhoz hasonlított.
Egy másik festmény, vitatott szerzőség
A firenzei Palazzo Vecchióban őrzött Madonna és Kis Szent János című festményt Daniele Bedini 1996-ban, a Notiziario UFO hasábjain úgy írta le, hogy azon egy ólomszürke, kupolás, ovális tárgy látható, amelyet egy pásztor és ugató kutyája figyel. A festmény szerzőségét azonban a művészettörténészek sem tudják egyértelműen eldönteni: korábban Jacopo del Sellaióként katalogizálták, később Sebastiano Mainardi (1460–1513) nevéhez kötötték. A hasonló motívum egy piemonti, Sommariva Pernó-i templomban őrzött képen is megjelenik, ahol a pásztor a szemét eltakarva néz egy felhőből érkező fénylő alakot.
A fénylő felhők és glóriák ábrázolása régóta jelen van a keresztény ikonográfiában. A Jakab-féle apokrif protoevangélium és Lukács evangéliumának második fejezete is fénybe burkolózó felhőről, illetve angyali dicsőségről beszél, amely elvakítja a pásztorokat. Ez a hagyomány önmagában megmagyarázza a kerek, fénylő alakzatokat, UFO nélkül is.
A forrás cikkben megtalálhatóak a szövegben említett képek.
Volterri egy harmadik, időben távoli eseményt is bevon az elméletbe. 1954. október 27-én a Fiorentina–Pistoiese mérkőzést félbe kellett szakítani, mert fehér, vattaszerű szálak hullottak az égből a stadionra. Az anyagot Giovanni Canneri, a Firenzei Egyetem analitikai kémiai intézetének professzora vizsgálta meg, és bór-, szilícium-, kalcium- és magnéziumtartalmú anyagnak találta. Volterri felveti, hogy ugyanaz az anyag hullhatott le akkor, mint állítólag 358-ban Rómában, de ezt a kapcsolatot semmilyen független vizsgálat nem erősítette meg, és a kémiai összetétel önmagában nem utal földönkívüli eredetre.
Mit tudunk, és mit nem?
Biztosan tudjuk, hogy mindhárom festmény és az 1954-es futballmeccs eseménye létezik, dokumentált formában. Azt is tudjuk, hogy az UFO-s értelmezés néhány meghatározott szerzőtől, Pinottitól, Volterritől és Bedinitől származik, akik a saját, 1996-os és azt követő elemzéseikben fogalmazták meg a felvetést. Amit nem tudunk: hogy a festők valóban légi jelenségre utaltak-e, vagy egyszerűen a kor bevett vallásos képi nyelvét követték, ahogyan azt a bibliai és apokrif szövegek is sugallják. Az sem ismert, hogy a második festmény szerzőségi vitája hogyan érinti az értelmezést, és az 1954-es eset anyagi vizsgálata sem szól az eredetéről, csak az összetételéről.
Józan magyarázat
A forrás maga is megemlíti, hogy a fénylő felhők és glóriák ábrázolása a keresztény festészetben bevett motívum, amely a bibliai és apokrif szövegekben leírt isteni fényjelenségekre vezethető vissza, UFO nélkül is megmagyarázva a képi elemeket. Az 1954-es firenzei „hó” kémiai összetételét megvizsgálták, de az eredetéről a forrás nem közöl végleges magyarázatot.