Régi esetek · Egyesült Államok · Régi eset

„UFO” John Wayne háta mögött: mi cikázik a Rio Grande egyik jelenetében?

4 perc olvasás

John Ford 1950-es westernjének egyik esti jelenetében egy fénypont cikázik a háttérben, John Wayne feje mellett. A felvételt 2005-ben fedezte fel egy néző, azóta szó volt idegen űrjárműről, részeg trükkmesterekről és csillogó drótokról is. Végleges megfejtés ma sincs, a nyomok azonban egy irányba mutatnak.

Mikor: 1950. január
Hol: Egyesült Államok

Egy jelenet a sziklás háttér előtt

John Ford Rio Grande című filmje 1950 novemberében került a mozikba. Ez volt a rendező úgynevezett lovassági trilógiájának harmadik darabja. John Wayne Kirby Yorke alezredest játssza, akinek ezrede a texasi határon védi a telepeseket a Mexikóból betörő apacsoktól. A film nagy része a utahi Moab környékén, valamint Monument Valleyben és Mexican Hatben készült.

Valamivel több mint egy órával a kezdés után Kirby közli a feleségével, Kathleennel (Maureen O'Hara), hogy fiukat, Jeffersont nem viszi magával az apacsok üldözésére. A jelenet este játszódik, a háttérben sziklás hegyvonulat sziluettje látszik. Aki a kép bal felső részét figyeli, egy fényes pontot lát, amely Wayne feje mellett ide-oda cikázik, majd eltűnik egy fa mögött.

A Rio Grande „UFO-jának” története 1950-től napjainkig. Sky Glitch-ábra

55 évig senki nem vette észre

A fénypontot 2005 januárjában egy Roland A. Duby nevű néző küldte be a Rense nevű amerikai oldalnak. James Neff, az oldal szerkesztője a cikkében korong alakú tárgyról írt, amely szerinte olyan manővereket végez, amilyenre egy repülőgép sem képes. Neff először stúdiófelvételre gyanakodott, de Duby szerint a DVD-n szereplő werkfilm azt állítja, hogy az egész filmet helyszínen forgatták.

A cikk alá hetekig érkeztek a hozzászólások. Volt, aki szerint a jelenség mesterséges, más szerint teljesen hétköznapi, egy olvasó pedig egy második „UFO-t” is felfedezni vélt a film végén. Az esetet azóta időről időre újra felkapják UFO-blogok, legutóbb 2026 októberében a Vice is írt róla.

Stúdió vagy szabad ég?

A vita kulcskérdése, hogy a jelenetet szabad ég alatt vagy stúdióban vették-e fel. Ha a stúdióban, akkor a háttér festett díszlet, és a fénypont legfeljebb néhány méterre lehetett a kamerától.

Az Amerikai Filmintézet (AFI) katalógusa szerint a film Moab, Monument Valley és Mexican Hat környékén készült. Egyes jeleneteket azonban a Republic stúdiójában, Los Angelesben is felvettek. Több filmes hozzászóló szerint a kérdéses jelenet hátterében a naplementés hegyvonulat festett. Egy valódi éjszakai helyszíni felvételen ugyanis a háttér teljesen fekete lenne, egy nappal, sötétítő szűrővel forgatott „éjszakai” jelenetben pedig az égbolt világosabbnak látszana.

A másik oldalon Clark Boone, aki 2005-ben utánajárt az esetnek, azt írta, hogy a felújított DVD kommentársávjában Maureen O'Hara helyszíni felvételként emlékszik a jelenetre. Egy filmtörténész kommentelő viszont arra figyelmeztetett, hogy a színészek évtizedekkel későbbi emlékei gyakran tévednek. Forgatási terv, amely eldönthetné a kérdést, máig nem került elő.

A részeg trükkmesterek legendája

2005 tavaszán egy amerikai westernmagazin, a Western Clippings saját megfejtéssel állt elő. Eszerint a Republic stúdió trükkmesterei, Howard és Theodore Lydecker távirányítós repülőcsészealj-makettet vittek Utahba egy készülő sci-fi sorozathoz, a Flying Disc Man from Mars-hoz. A háttérben ezt tesztelték, Ford pedig észre sem vette. A történet folytatása szerint a fivérek másnap ittasan egy sziklafalnak vezették a makettet.

A Lydecker fivérek valóban a Rio Grande trükkmesterei voltak, a sztori azonban több ponton sántít:

Harmadkézből származik: egy fesztiválon hallotta valaki Walter Reed színésztől.
A Lydeckerek nem távirányítós modellekkel dolgoztak, hanem drótokon lecsúszó, saját súlyuk által hajtott „gravitációs makettekkel”. Egy 1950-es távirányítós makett ilyen gyors irányváltásokra nem lett volna képes.
A sorozat „repülő korongja” valójában egy zömök, háromszögletű kellék volt, amelyet egy 1942-es sorozatból hasznosítottak újra, és a sorozat bőven használt korábbi archív felvételeket is. Új csészealj-makettre tehát nem volt szükség.

Hétköznapibb magyarázatok

A Rense-vitában négy földhözragadtabb magyarázat is felmerült:

Csillanó drót. Clark Boone a felújított DVD-n azt látta, hogy a fények a közeli sátorhoz vagy fához rögzített drótok mentén csúsznak ide-oda. A drótok a szélben mozoghattak, és visszaverték a lámpák fényét.
Ívlámpa visszfénye. Egy filmes szakértő szerint egy ívlámpa tükröződik a festett háttéren. A „vándorlást” az okozhatja, hogy a különböző kameraállásokhoz átrendezték a lámpát.
Rovar. Egy filmtörténész szerint egy, a lámpafénybe tévedt rovar körözött a színészek és a háttér között, ezért cikázik kiszámíthatatlanul.
Tükröződés a kamera előtt. Egy operatőri ismeretekkel rendelkező hozzászóló szerint a fény a kamera elé szerelt üvegtartón (matt-boxon) vagy a díszlet egy üvegfelületén tükröződhetett.

A felmerült magyarázatok vázlatosan, oldalnézetből. Sky Glitch-ábra

Józan magyarázat

Ami a hétköznapi magyarázat mellett szól:

A színészek semmire sem reagálnak, holott Neff szerint a tárgy közvetlenül Wayne feje mellett halad el.
Egy fórumozó szerint a fénypont a kamerával együtt mozdul el. Ez arra utal, hogy a fény a kamera előtt vagy a kamerában keletkezett, és nem a háttérben repült.
A jelenség egyetlen beállításban látszik, és senki a stábból nem számolt be róla.
A legenda szerinti csészealj-makett nem illik ahhoz, amit a sorozatról tudunk.

Ami nyitva marad:

Nem tudjuk biztosan, hol forgatták a jelenetet, így azt sem, mekkora lehetett a távolság.
A négy hétköznapi magyarázat közül egyiket sem igazolta senki az eredeti filmanyagon.

Összegezve: a Rio Grande „UFO-ja” szinte biztosan a forgatás során keletkezett optikai jelenség: tükröződés, csillanó drót vagy a lámpafénybe tévedt rovar. Hogy pontosan melyik, azt csak a forgatási terv vagy az eredeti negatív képkockánkénti elemzése döntené el, erre azonban eddig senki nem vállalkozott. Az eset jól mutatja, mennyi „UFO” születhet egy régi filmfelvétel apró hibáiból, és hogy egy anekdota akkor is sokáig élhet, ha semmi nem támasztja alá.