Harvardi fizikus: egy warp-buborék vakító tűzgömbként izzana a légkörben – és talán a UAP-gömbökre is magyarázatot adhat
Avi Loeb harvardi asztrofizikus és Shaun Fell, az Applied Physics kutatócsoport fizikusa új, még nem lektorált tanulmányában azt számolta ki, hogyan hatna egy elméleti warp hajtású űrjármű a Föld légkörére. A szerzők szerint eredményeik tudományos keretet adhatnak a Pentagon nemrég közzétett anyagaiban szereplő világító gömbök, úgynevezett „orbok” vizsgálatához, ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a munka sem a földönkívüliek, sem a warp hajtás létezését nem bizonyítja.
A The Debrief augusztus 27-i beszámolója szerint a két kutató az arXiv preprint-szerveren tette közzé tanulmányát, amely még nem esett át szakmai lektoráláson. Kiindulópontjuk Miguel Alcubierre mexikói matematikus 1994-es modellje, az első matematikailag érvényes warp hajtás-leírás. Ebben a jármű egy „buborékban” nyugszik, miközben a körülötte lévő téridő torzul, és ez viszi előre. A szerzők ennek egy fénysebesség alatti változatával dolgoztak, mert a fénynél gyorsabb változatok a mai napig megoldatlan alapvető problémákba ütköznek, például csak elméletben létező, negatív energiájú anyagot igényelnének.
Vakító tűzgömb a légkörben
Loeb és Fell hidrodinamikai szimulációkkal vizsgálta, mi történik a levegővel egy warp-buborék körül. Eredményeik szerint ha a buborék a fénysebesség legalább öt százalékával halad át a légkörön, akkor a lökéshullám elképesztő hőmérsékletre hevíti a levegőt, egy repülőgép méretű buborék pedig több mint egy terawatt teljesítménnyel sugározna. A földi megfigyelő ezt két egymást követő jelként érzékelné: először közvetlen, nagy energiájú sugárzásként, majd a sűrűbb alsó légkör által elnyelt és újrasugárzott, látható és ultraibolya fényként, amely a lökési zóna alatt izzó fénylésként jelenne meg. Loeb szerint egy ilyen tűzgömb nagy távolságból is könnyen észlelhető lenne, kedvező esetben akár nappal is a legfényesebb objektum lenne az égen.
A lassabb, csak néhányszoros hangsebességgel haladó buborékok ezzel szemben sokkal halványabban világítanának. Loeb becslése szerint egy mikrométeres buborék ilyen sebességnél nagyjából egy kilowattnyi fényt bocsátana ki. Fell elmondta, hogy ezt a lassú tartományt jelenleg is vizsgálják.
Mikroszkopikus buborék, óriási belső tér
A tanulmány egyik legfurcsább felvetése, hogy az általános relativitáselmélet olyan warp-buborékot is megenged, amelynek felülete mikroszkopikus, belső tere viszont tetszőlegesen nagy lehet. Ez az úgynevezett Van Den Broeck-féle warp hajtás. Fell ezt a Harry Potter-könyvek varázssátrához hasonlította, amely kívülről átlagosnak tűnik, belül viszont egy hatalmas terem. A fizikus félig tréfásan azt is megjegyezte, hogy egy ilyen apró, de nagy sebességű buborék a benne ható óriási árapályerők miatt szinte bármilyen anyagot szétroncsolna, vagyis elvben fegyverként is működhetne.
Mi köze ennek a UAP-okhoz?
Loeb a Pentagon UAP-ügyekkel foglalkozó irodája, az AARO 2026. június 5-i jelentésére hivatkozik, amelyet az iroda igazgatója, Jon Kosloski jegyzett. Loeb összefoglalója szerint a jelentés egy narancssárga „anyagömböt” ír le, amelyből kisebb vörös gömbök váltak le, és az adott eseményhez tartozó jelenségek mintegy 40 százalékára nem találtak észszerű magyarázatot. Loeb arra a kérdésre, hogy lehetnek-e ezek a gömbök lassú warp-buborékok, azt felelte, hogy ezt csak kísérletileg lehetne eldönteni.
A szerzők egyike sem állítja, hogy a bejelentett gömbök idegen járművek lennének. Fell szerint a tanulmány értéke abban áll, hogy a UAP-észleléseket a ma ismert fizika keretein belül lehet vizsgálni: ha egy ilyen jármű létezne, milyen nyomot hagyna, és mit láthatnánk belőle. Gianni Martire, az Applied Physics alapítója is hangsúlyozta, hogy a munka nem bizonyítja sem a warp hajtás, sem a földönkívüli élet létezését.
Józan magyarázat
A tanulmány egy elméleti modell következményeit számolja ki, nem megfigyelt UAP-ok adatait elemzi. Fő eredménye épp az, hogy egy gyors warp-buborék a Napnál is fényesebb, messziről látható tűzgömbként jelenne meg, ami nem hasonlít a többnyire halvány, apró fényként rögzített „orbokra”. A UAP-esetekhez jobban illő lassú tartományt a szerzők saját bevallásuk szerint még csak vizsgálják, így a kapcsolat egyelőre felvetés, nem eredmény. A fénynél gyorsabb warp hajtás megvalósíthatósága a fizikában továbbra is megoldatlan, a munka pedig még nem esett át lektoráláson. Avi Loeb korábban is gyakran vetette fel a földönkívüli technológia lehetőségét, például az ʻOumuamua csillagközi objektum kapcsán, és ezek a felvetések a szakmában rendre vitát váltottak ki.