Eltűnt három óra és egy szellemkút: egy 1977-es spanyol UFO-történet
Pedro Mateo rádiós és felesége állítása szerint 1977. június 26-án egy korong alakú, hangtalan tárgy feltűnése után nyomtalanul eltűnt három óra az útjukból Zaragoza és Barcelona között. A történet kizárólag a házaspár mintegy két évtizeddel későbbi elbeszélésén alapul, és több részlete a mai napig ellenőrizhetetlen.
Pedro Mateo és felesége, Gloria Jiménez hajnali öt körül indultak Zaragozából Barcelonába, ahonnan aznap Düsseldorfba repültek volna, előtte pedig Mateo Barcelonában élő bátyjával terveztek ebédelni. A dátumra Mateo azért emlékszik pontosan, mert elmondása szerint a vele történt dolgok többségét noteszbe jegyzi.
Mateo szerint már világos volt, amikor a katalóniai Lleida tartományban, Les Garrigues térségében feltűnt az égen egy korong alakú, ovális, elmosódott szélű tárgy. Eleinte távolinak és ártalmatlannak tűnt, majd hirtelen, hangtalanul az autójuk fölé került. A megijedt rádiós 160 kilométer per órára gyorsított, és ekkor vett észre egy táblát, amely 1000 méterre benzinkutat jelzett. Néhány másodperc múlva a tárgy ugyanolyan gyorsan eltűnt, ahogyan érkezett, a házaspár pedig ismét ugyanazt az „1000 méter múlva benzinkút” táblát látta maga előtt.
A kútnál, amely Mateo leírása szerint két oszlopból és egy lerobbant bódéból állt, amerikai filmekbe illő régi kúttal, egy szokatlanul magas, kifakult kék overallos férfi fogadta őket. Amikor Mateo megkérdezte, látott-e valami furcsát az égen, a férfi a kezében tartott, szendvicsre emlékeztető tárggyal eltakarta az arcát, és azt felelte, hogy egész délelőtt semmi sem történt. A pár tankolás nélkül folytatta útját.
A repülőtér Mateo szerint legfeljebb egyórányi útra volt, és délelőtt tizenegy körül terveztek odaérni. Ehhez képest negyed háromkor érkeztek, amikor a hangosbemondó már a járatukat szólította: nagyjából három óra hiányzott, és nem tudták, hová lett. Mateo szerint sem a repülőn, sem még sokáig utána nem beszéltek az esetről.
A furcsaságok ezzel nem értek véget. Düsseldorfban, a szállodában átöltözéskor Gloria Jiménez észrevette, hogy fehérneműje az egyik oldalán elszakadt. A hazaúton kiderült, hogy minden magnókazettájuk törlődött, és később otthon sem lehetett rájuk újra felvenni. Mateo kesztyűtartóban hagyott olvasószemüvege eltűnt, és soha nem került elő. Piros Seat 1430-asuk fényezése pedig idővel a tetőn, a motorháztetőn és az utasoldalon rózsaszínesre fakult.
Mateo azt is elmesélte, hogy az eset után valaki adott neki egy könyvet egy amerikai házaspárról, akik az övékhez hasonló élményről számoltak be. Évekkel később, egy Les Garrigues közeli étteremben, barátokkal vacsorázva a házaspár állítása szerint megbizonyosodott arról, hogy a benzinkút soha nem is létezett azon az útszakaszon.
A történetet Javier García Blanco spanyol kutató jegyezte le Mateóval készített interjúja alapján, mintegy húsz évvel az események után. Az írás angol fordítása eredetileg 1999-ben jelent meg az Inexplicata folyóirat 3. számában, a blog 2026. július 19-én közölte újra. A cikk nem említ fényképet, más tanút vagy hivatalos vizsgálatot, és az sem derül ki, hogy Mateo noteszében szerepel-e maga az eset.
Józan magyarázat
A beszámoló minden eleme a házaspár mintegy húsz évvel későbbi visszaemlékezésén alapul, és Mateo maga mondja, hogy az eset után olvasott egy hasonló amerikai történetről. Ez szinte biztosan Betty és Barney Hill 1961-es esete, amely a „hiányzó idő” motívumát világszerte ismertté tette, így könnyen formálhatta a saját élmény utólagos értelmezését. A hajnali indulás utáni fáradtság, egy rosszul becsült útidő vagy egy elhúzódó kitérő is magyarázhatja a késést. A piros fényezés rózsaszínesre fakulása a korabeli autóknál erős napfényben gyakori volt, egy apró vidéki benzinkút pedig évek alatt könnyen bezárhatott és eltűnhetett, így később már valóban nem lehetett nyomát találni.