Az Ariel-iskola rejtélye: mit tudunk az 1994-es zimbabwei esetről?
1994 szeptemberében a zimbabwei Ruwában működő Ariel általános iskola tanulói közül több mint hatvanan azt állították, hogy földönkívüli lényeket láttak leszállni az iskola melletti bozótosban. Az esetet annak idején egy pulitzer-díjas harvardi pszichiáter is kivizsgálta, és több mint három évtizeddel később a sott.net egyik egykori szemtanúval is beszélt.
A Ruwa melletti, Harare központjától mintegy húsz kilométerre fekvő Ariel általános iskolában 1994 szeptemberében, egy forró napon a gyerekek a szünetben a játszótéren túli, bozóttal és tüskés bokrokkal benőtt területre húzódtak. A tanárok éppen értekezleten voltak, a szabadban csak az iskolai büfést vezető felnőtt tartózkodott, akit hamarosan ellepték a gyerekek azzal, hogy három-négy korong alakú tárgy ereszkedett le a villanyvezetékek mentén, és landolt a fák között. Az UFO-kutató Cynthia Hind később mintegy hatvankét, hat és tizenkét év közötti gyereket azonosított, akik az eseményről beszámoltak.
Az egyik gyerek(Guy G) leírása szerint a leszállt tárgyakból egy méter körüli, fekete, fényes ruhába öltözött lényeket láttak, hosszú fekete hajjal, nagy, megnyúlt szemekkel és alig kivehető, rés formájú szájjal. A kulturálisan vegyes összetételű iskola tanulói – fekete, fehér, ázsiai és vegyes származású gyerekek – eltérően értelmezték a látottakat: egyes fekete tanulók a shona és ndebele hagyomány gonosz lényeire, tokoloshékra gondoltak, és sírva fakadtak félelmükben, míg egy fehér diák először az iskola kertészét vélte felismerni az egyik alakban.
A jelenséget nem előzmény nélkül élték át a térségben. Szeptember 14-én este egy látványos, tűzgömbszerű jelenség húzott végig Dél-Afrika egén, amelyet Zambiában és Botswanában is észleltek, és amelyet a csillagászok meteorrajnak azonosítottak. Hind ugyanakkor több tucat beszámolót is kapott egy kapszulaszerű, tűznyomot húzó, két kisebb kapszula kíséretében haladó tárgyról. Két nappal később, szeptember 16-án érkezett be hozzá az Ariel-iskola jelentése, amelyet 96. esetként iktatott, és amelyet később az UFO Afrinews hírlevél 11. számában publikált.
Mi derült ki később, és mi maradt nyitott kérdés?
Az eset nemzetközi figyelmet a harvardi pszichiáter, Dr. John Mack révén kapott, aki korábban a Lawrence of Arabia életéről írt könyvéért Pulitzer-díjat nyert, 1994-re viszont már egy harvardi bizottság vizsgálta elrablás-kutatásai miatt. Mack Dél-Afrikába tartó útját menet közben módosította, hogy Zimbabwébe is eljusson, és személyesen interjúvolja meg a gyerekeket. Felvételein az egyik tanuló, Francis arról beszélt, hogy valami figyelmeztetést kapott: „a szennyezésnek meg kell szűnnie”, egy másik diák, a tizenegy éves Emma pedig azt mondta, a lények szerint „nem szabad túl technologizálódnunk”.
A sott.net cikke szerint az egyik egykori diák, akit a cikk kérésére Sarah álnéven szerepeltetnek, ma is Zimbabwében él, és megerősítette, hogy az esemény valóban megtörtént, és hogy Hind fellépése nélkül a történet aligha vált volna ismertté. Fontos korlát azonban, hogy a fő tanú, Hind 2000-ben meghalt, Macket pedig – Sarah bizonytalan emlékezete szerint, aki csak annyit mondott, hogy „hallotta, néhány évvel korábban egy ittas sofőr ölte meg” – szintén nem él már, így az eredeti vizsgálat résztvevői közül mára kevesen szólalhatnak meg. A meteorraj-magyarázat is csak a szeptember 14-i fényjelenségre vonatkozik, a gyerekek állítólagos találkozására nem ad választ, és a cikk nem említ semmilyen független, fényképes vagy műszeres bizonyítékot a leszállásra.
Az iskola azóta is működik, bár a térségben zajló földreform miatt a korábban ott tanuló fehér gazdálkodó családok elköltöztek. Hogy harminckét évvel az eset után pontosan mit láthattak a gyerekek aznap a bozótosban, arra a mai napig nincs a szemtanúk beszámolóin túlmutató válasz.
Józan magyarázat
A csillagászok a szeptember 14-i, Dél-Afrika-szerte látott tűzgömb-jelenséget meteorrajnak azonosították, ez a magyarázat azonban csak a fényjelenségre vonatkozik, a két nappal később bejelentett, az Ariel-iskola gyerekei által állított leszállásra és lényekre a forrás nem közöl hétköznapi magyarázatot.