1933-as olasz UFO-becsapódás: egy kutató évtizedes állításai
Az Olasz Nemzeti UFO-központ október 6-i római sajtótájékoztatóján elnöke felelevenítette egy állítólagos 1933-as lombardiai UFO-becsapódás történetét. A sztori évtizedek óta kering, de nyilvánosan ellenőrizhető dokumentum a mai napig nem került elő hozzá.
Október 6-án Rómában, a Palazzo Valentiniben tartott sajtótájékoztatót az Olasz Nemzeti UFO-központ (Centro Ufologico Nazionale, CUN), amelyen az amerikai Pentagon – új nevén Hadügyminisztérium (Department of War) – fokozatosan nyilvánosságra hozott irataival, illetve Donald Trump február 19-i, Truth Social-bejegyzésben bejelentett Pursue programjával foglalkoztak. A programot a Fehér Ház, az Energiaügyi Minisztérium, a NASA és az FBI alkotta konzorcium viszi, és a hivatalos oldal szerint több millió irat azonosítása és esetleges nyilvánosságra hozatala vár rá, fokozatosan. A CUN 1966 óta működő, nonprofit szervezet, mintegy 150 aktív taggal; saját adatai szerint körülbelül 13 ezer olasz esetet katalogizált 1900 és 2020 között, ezek több mint ötöde maradt megmagyarázatlan, és a szervezet rendszeres kapcsolatban áll a francia GEIPAN-nal is.
A magentai eset
A tájékoztatón az elnök, Roberto Pinotti egy régóta ismert állítást idézett fel: eszerint 1933. június 13-án Lombardiában, Magenta és Vergiate települések között lezuhant egy azonosítatlan repülő tárgy. A beszámoló szerint a helyszínre a fasiszta titkosrendőrség, az OVRA ügynökei érkeztek, Benito Mussolini pedig titkos kutatócsoportot, a „Gabinetto RS/33”-at hozta létre Guglielmo Marconi vezetésével, a roncs és az esetleges maradványok vizsgálatára. A Stefani hírügynökséget, az Ansa elődjét állítólag hallgatásra utasították az ügyben. Maga a cikk is „állítólagos”-ként (presunto) hivatkozik az esetre.
Mit tudunk, és mit nem?
Nyilvánosan hozzáférhető levéltári dokumentum vagy hivatalos olasz állami megerősítés az esetről nem ismert. Pinotti elmondása szerint évekkel ezelőtt jelentkezett nála William Brophy Jr., egy amerikai katonai pilóta fia, azzal, hogy édesapja a második világháború végén részt vett titkos anyagok – köztük esetleg a magentai roncs – begyűjtésében; 1972-ben pedig Giulio Andreotti akkori miniszterelnök állítólag másolatokat adott át neki az ügyre vonatkozó levelekből. Ezek az állítások kizárólag Pinotti saját elbeszélésén alapulnak, független forrás vagy közzétett dokumentum nem támasztja alá őket.
Az esetet két későbbi, külső fejlemény is érintette, de ezek sem jelentenek önálló bizonyítékot. 2023 júliusában David Grusch, egykori amerikai hírszerzési tisztviselő és légierő-pilóta, eskü alatt vallott egy képviselőházi bizottság előtt arról, hogy az Egyesült Államok „nem emberi” eredetű járműveket birtokol, és ezek egy része állítólag az 1933-as olaszországi lelethez köthető, amelyet aztán 1945-ben, a Vatikán közreműködésével szereztek meg. 2024 tavaszán pedig az Oggi magazinnak adott interjújában Marconi lánya, Elettra Marconi, és unokája, Guglielmo Giovannelli Marconi – a cikk megfogalmazása szerint „széles körben terjedő beszámolók alapján” – megerősítette, hogy Marconi dolgozott a mussolini-i programon. Ez utóbbi állítás is csak közvetett formában, nem elsődleges forrásból ismert.
Az 1933-as magentai eset így egyelőre ott áll, ahol évtizedek óta: egy UFO-kutató visszatérő elbeszélésében, amelyet újabb, szintén nehezen ellenőrizhető hivatkozások egészítenek ki, de amelyhez önálló, nyilvánosan hozzáférhető dokumentum mindmáig nem társul.
Józan magyarázat
A forrás szerint az állítólagos 1933-as magentai esetről nem létezik nyilvánosan hozzáférhető levéltári dokumentum vagy hivatalos megerősítés; az állítás Roberto Pinotti évtizedek óta ismételt, saját elbeszélésén, valamint közvetett, nem elsődleges forrásból származó hivatkozásokon (Grusch kongresszusi vallomása, egy családi interjúról szóló beszámoló) alapul.