Régi esetek · Egyesült Államok · Régi eset

Teller Ede és a zöld tűzgömbök: rejtélyes fények az atombomba városa felett

5 perc olvasás

1948 decemberében fényes zöld gömbök kezdtek átszáguldani Új-Mexikó egén, éppen ott, ahol az Egyesült Államok legtitkosabb atomfegyver-kutatásai folytak. Pilóták tértek ki előlük, Los Alamosban Teller Ede is részt vett a tanácskozáson, a légierő megfigyelőhálózatot épített. Megfejtés azonban nem született. Idén egy újonnan nyilvánosságra hozott levél ismét előtérbe hozta az esetet.

Mikor: 1948. december
Hol: Egyesült Államok
Kik látták: Katonák, tudósok, civilek

Az Egyesült Államok kormánya 2026 májusában újabb csomagot hozott nyilvánosságra az azonosítatlan légköri jelenségekről szóló aktáiból. Az iratok között van egy 1970-ben kelt, kézzel írt levél, amelyben egy Los Alamos-i tudós arról számol be, hogy 1948 és 1951 között rendszeresen zöld fényeket látott a hegyek felett, esténként kilenc és tizenegy óra között, egyszer valamilyen alakzatban mozogva.

A levél egy több mint hetvenéves rejtélyhez vezet vissza: a zöld tűzgömbök esetéhez, amely a hidegháború hajnalán a legmagasabb szinten foglalkoztatta az amerikai hadsereget és tudósokat.

Az éjszaka, amikor nyolcat láttak

1948 novemberének végén Albuquerque környékéről furcsa bejelentések érkeztek: alacsonyan a horizonton zöld csík húzott át az égen. A közeli Kirtland légibázis hírszerzői először jelzőrakétákra gyanakodtak, de a jelentések egyre részletesebbek lettek, és a tárgyak mintha egyre nagyobbak lettek volna.

A fordulópont 1948. december 5-e volt. Este 9 óra 27 perckor a légierő egyik C–47-es szállítógépének legénysége 5500 méter magasan, Albuquerque-től keletre fényes zöld tűzgömböt látott. Alig 20 perccel korábban már egyszer észleltek egy hasonlót. Nyolc perccel később a Pioneer Airlines 63-as járatának pilótái Las Vegas (Új-Mexikó) közelében figyeltek meg egy tárgyat, amely először narancsvörös volt, majd zöldre váltott, és szemből egyenesen feléjük tartott. A kapitány élesen elfordította a gépet, hogy kitérjen előle. A pilóták szerint a gömb akkora volt, mint a telihold, vagy nagyobb.

Edward J. Ruppelt, aki később a légierő UFO-vizsgálatát, a Project Blue Bookot vezette, összesen nyolc külön tűzgömböt számolt össze arról az éjszakáról. Három nappal később két Kirtland-i tiszt is látott egyet a repülőgépükből: a zöld gömb nagyjából 600 méterrel fölöttük száguldott el, szinte vízszintes pályán, két másodpercig volt látható.

A meteorszakértő, akit nem győztek meg a meteorok

Az ügy természetes szakértője Lincoln LaPaz volt, az Új-mexikói Egyetem meteoritkutató intézetének vezetője. LaPaz addig több meteorit becsapódási helyét is sikeresen kiszámolta. Most a Kirtland-i tisztekkel együtt kikérdezte a tanúkat, megrajzolta a december 5-i tűzgömb pályáját, és átfésülte a feltételezett becsapódási területet Új-Mexikó északi részén, egészen a texasi határig. Semmit nem találtak.

LaPaz ekkor kezdett el kételkedni abban, hogy meteorokról van szó. Később öt érvet sorolt fel:

a szín élénk, ragyogó zöld volt, nem a meteoroknál ismert halványzöld;
a pálya laposabb volt, mint egy meteoré;
a tanúk szerint a gömbök hatalmasak és vakítóak voltak;
nem hallatszott hang, nem volt lökéshullám, pedig a nagy meteorok betörhetik az ablakokat, és megriaszthatják az állatokat;
soha egyetlen darabot sem találtak.

A tűzgömbök decemberben és januárban szinte minden éjjel feltűntek. Ráadásul nem akárhol: Los Alamos, a Sandia bázis és a Kirtland légibázis a korabeli amerikai atomfegyverprogram kulcshelyszínei voltak. Hasonló jelenségeket jelentettek a hanfordi és az Oak Ridge-i atomlétesítmények közeléből is.

Tanácskozás Teller Edével

A Los Alamos-i laboratórium 1949. február 16-án kétnapos tanácskozást rendezett. Részt vett rajta Joseph Kaplan légkörfizikus, a magyar származású Teller Ede, a „hidrogénbomba atyja”, valamint LaPaz, továbbá katonatisztek, az FBI és az Atomenergia-bizottság képviselői. Ruppelt szerint szinte mindenki látott már zöld tűzgömböt a teremben ülők közül.

A vélemények megoszlottak. Egyesek emlékeztettek rá, hogy zöldes meteorokat korábban is megfigyeltek, és a lapos pálya csak a nézőpontból adódó látszat lehet. LaPaz kitartott amellett, hogy a jelenség nem természetes. A laboratórium archívumának összefoglalója szerint a résztvevők nem tartották komoly nemzetbiztonsági fenyegetésnek a tűzgömböket, megfejtést viszont nem találtak.

A kamera, amely mindig elkésett

A tanácskozás nyomán indult el a Project Twinkle (Projekt Pislákolás). A terv szerint White Sands környékén három megfigyelőállomást állítottak volna fel speciális filmkamerákkal, amelyek a kép mellé az időt, az irányt és a magasságot is rögzítik. Ebből kiszámolható lett volna a tűzgömbök sebessége, magassága és mérete.

A projekt azonban sosem működött teljes erővel. A költségvetés szűkös volt, mindössze egy kamera állt rendelkezésre, és azt mindig oda vitték, ahonnan éppen bejelentés érkezett, de mindig túl későn. Ruppelt gúnyosan meg is jegyezte: aki kacsára vadászik, az sem rohangál a mocsárban, hanem kivár egy jó helyen. A Project Twinkle egyetlen zöld tűzgömböt sem fényképezett le. Nagyjából két év után, a koreai háború kitörésével csendben leállították azzal a hivatalos következtetéssel, hogy a jelenség „valószínűleg természetes eredetű”.

Hogyan élt tovább a történet?

Ruppelt 1951-ben maga is Los Alamosba utazott. Egy ebéd során tudósok és technikusok órákon át beszéltek neki a tűzgömbökről. Egy magánpilóta úgy írta le az egyiket, mintha egy fluoreszkáló festékkel befestett softball-labdát dobtak volna az arcába. A társaság egy része azt gondolta, hogy több száz kilométer magasból indított, ember nélküli kísérleti eszközök lehetnek. Ruppelt nem foglalt állást, de feljegyezte, hogy ekkor már másfél éve nem érkezett „valódi” zöldtűzgömb-bejelentés, a későbbiek pedig közönséges zöldes meteorok voltak.

LaPaz soha nem mondta meg, szerinte mik voltak a gömbök, csak annyit, hogy nem hiszi, hogy természetesek. Abban reménykedett, hogy egyszer egy közülük leér a földre, és akkor fény derül a rejtélyre. Ez nem történt meg. Amikor 1954 szeptemberében egy teliholdnyi, „vakítóan zöld” tűzgömb húzott át Colorado és Új-Mexikó felett, és elárasztották a rendőrség és a szerkesztőségek telefonvonalait, LaPaz már azt nyilatkozta, nem számít rá, hogy bármit is találnak.

A zöld tűzgömbök azóta a hidegháborús UFO-történet állandó szereplői. Az idén nyilvánosságra hozott, 1970-es levél ehhez a történethez tesz hozzá egy újabb tanúvallomást, igaz, szinte húsz évvel az események után leírva.

Józan magyarázat

A zöld tűzgömbök a legvalószínűbben rendkívül fényes meteorok, úgynevezett bolidok voltak. A korabeli vizsgálat is erre jutott, és a mai ismereteink is ezt támasztják alá. LaPaz érveinek többsége ma már jól magyarázható:

A zöld szín: a fényes tűzgömböknél kifejezetten gyakori. A légkör gerjesztett oxigénje és a meteorban lévő fémek, például a nikkel és a magnézium élénkzöld fényt adhatnak.
Néma, és nincs maradvány: a tűzgömbök 70–120 kilométer magasan égnek el. A hang, ha egyáltalán eljut a földig, csak percekkel később érkezik. A legtöbb meteor teljesen elég, nem marad belőle meteorit.
Lapos pálya, közelinek tűnő gömb: egy távoli, nagy magasságban haladó tárgy pályáját és távolságát szemmel szinte lehetetlen megbecsülni, különösen repülőgépből. A „telihold méretű” leírás valójában a fényességet tükrözi, nem a tényleges méretet. Hogy a szemünk mennyire csal ilyenkor, arról bővebben a tűzgömbökről szóló cikkünkben írtunk.
Miért pont ott és akkor? 1948–49 telén Új-Mexikó felett tiszta idő volt, és az atomlétesítmények környékén különösen sok képzett, éber megfigyelő dolgozott, akik minden szokatlan jelenséget jelentettek. A sok bejelentés így részben azt is tükrözi, hol figyeltek a legjobban.

A megfejtés ugyanakkor nem teljes: mivel a Project Twinkle egyetlen felvételt sem készített, a korabeli tűzgömbökről nincs olyan mérés, amely végleg lezárná a vitát. Az 1970-es levélben leírt, rendszeresen este kilenc és tizenegy között látott, egyszer alakzatban mozgó fények pedig nem feltétlenül ugyanahhoz a jelenséghez tartoznak. Ebből a rövid leírásból nem lehet megállapítani, mik voltak.

Mi volt ez?

Tűzgömb az égen? Fényes meteor vagy visszatérő űrszemét