Régi esetek · Egyesült Államok · Hírek

Kecksburg, 1965: egy tűzgolyó, egy lezárt erdő és az elveszett NASA-iratok

11 perc olvasás

1965 decemberében fényes tűzgolyó húzott át az Egyesült Államok északkeleti része és Kanada fölött, és egy pennsylvaniai falu lakói szerint valami az erdőbe zuhant. A hatóságok semmit nem találtak, a csillagászok meteornak tartották. Huszonöt évvel később egy tévéműsor után lett belőle a „pennsylvaniai Roswell”, a NASA pedig egy per során elismerte, hogy az ügyre vonatkozó iratai elvesztek.

Mikor: 1965. december 9.
Hol: Egyesült Államok

1965 december 9-én, helyi idő szerint 16:43 körül fényes tűzgolyó jelent meg az égen. A NASA későbbi összefoglalója szerint legalább nyolc amerikai államban látták Michigantől New Yorkig, és a kanadai Ontarióban is. Egy Detroit melletti szeizmográf lökéshullámot rögzített, Pittsburgh környékén hangrobbanást hallottak, Ohióban és Michiganben pedig lehulló darabok fűtüzeket okoztak. Sokan úgy hitték, hogy a tárgy a közelükben ért földet: a Skeptical Inquirer 1991-es összesítése szerint hat, egymástól távoli helyről jelentettek becsapódást. Az egyik ilyen hely Kecksburg volt.

Aznap este Kecksburgban

A pennsylvaniai Westmoreland megyében, Greensburgtől mintegy 20 kilométerre délre fekvő Kecksburgnak akkor nagyjából kétszáz lakója volt. Közülük többen kék füstről, rezgésről és tompa puffanásról számoltak be, és úgy vélték, hogy valami a falu melletti erdőbe esett. Elsőként az önkéntes tűzoltók és az állami rendőrség érkezett, a beszámolók szerint velük együtt John Murphy, a greensburgi WHJB rádió hírigazgatója is. Később katonák is megjelentek: a JEMS mentőszolgálati szaklap 2008-as cikke szerint mintegy 25 katona és néhány légierős szakember kutatott át 75 holdnyi (kb. 30 hektár) erdőt, és a több száz kíváncsiskodót olykor fegyverrel tartották távol.

A greensburgi Tribune-Review december 10-i kiadása a címlapon hozta a hírt: „Azonosítatlan repülő tárgy zuhant le Kecksburg közelében – A hadsereg lezárta a területet.” A lap szerint a helyszínt a hadsereg műszaki alakulatai és „polgári tudósok” vizsgálják meg. A városi kiadás ugyanaznap már ezt írta: „A keresők nem találták a tárgyat.” Joseph Dussia, az állami rendőrség kapitánya az éjszakai keresés után közölte, hogy „egyáltalán semmit” nem találtak. A légierő szerint a helyszínen csak a műszaki hírszerzés szakemberei segítettek a rendőrségnek, a Védelmi Minisztérium szóvivője pedig természetes jelenségről beszélt. Az egyetlen kézzelfogható nyom néhány sérült fa maradt.

Hol ért véget a tűzgolyó?

A korabeli csillagászok, köztük George Wetherill és William Bidelman, meteorra gondoltak. 1967-ben Von Del Chamberlain és David Krause fényképek és szeizmikus adatok alapján kiszámolta a pályát: a meteor délnyugat felől, meredeken érkezett, és valószínűleg az Erie-tó nyugati részénél, a kanadai Windsor közelében ért véget. A NASA egyik közleménye szerint is „valószínűleg egy kisbolygóövezet környékéről érkező meteor” volt. Ez a végpont Kecksburgtól légvonalban 320–380 kilométerre van. Miért hitték mégis a falubeliek, hogy az erdőjükbe esett?

Sky Glitch-számítás a Föld görbületével (R = 6371 km) · takarás: 20 m-es fák 200 m-re · pályavég: Chamberlain–Krause, 1967 · Sky Glitch-ábra

Kiszámoltuk, milyen magasan látszott a tűzgolyó végpontja Kecksburgból a horizont fölött. Az ilyen tűzgolyók jellemzően 20 és 40 kilométer magasan hunynak ki. 350 kilométeres távolságból, a Föld görbületével együtt számolva, 40 kilométeres kihunyásnál 5,0 fokot kaptunk, 20 kilométeresnél 1,7 fokot. Összehasonlításképp: egy 200 méterre álló, 20 méter magas erdő 5,7 fokig takarja el az eget.

A tűzgolyó tehát Kecksburgból nézve a közeli fák mögött tűnt el, és aki látta, könnyen hihette, hogy a szomszédos erdőben ért földet. Ugyanez a hatás magyarázza a hat távoli „becsapódási helyet” is. A számítás a látványt magyarázza: a puffanást okozhatta a tűzgolyó hangrobbanása, amelyet Pittsburgh környékén is hallottak, a kék füstre viszont nem ad választ.

Módszer: látszó szög = arctg((h − d²/2R) / d), ahol d a távolság, h a kihunyás magassága, R a Föld sugara. A légköri fénytörés legfeljebb fél fokkal emelné meg az értékeket, ez az eredményen nem változtat.

Átnéztük a Blue Book-iratokat

A légierő UFO-bejelentéseket vizsgáló programja, a Project Blue Book az esetet meteorként zárta le. A kecksburgi dosszié ma nyilvános, mi is végigolvastuk.

A dosszié nagyjából tucatnyi oldal, a beszkennelt szöveg nagy része nehezen olvasható. Az olvasható részek alapján:

Nem Kecksburg áll a középpontban. Az oldalak többsége a több államból beérkezett tűzgolyó-beszámolókról szól: Michigan, Ohio, Indiana, Pennsylvania és Ontario.

Tűzgolyó vagy meteor. Egy december 10-i feljegyzés szerint a légierő parancsnoki központjából telefonáló munkatárs a jelenséget „valószínűleg tűzgolyónak vagy meteornak” tartotta. Ugyanitt radarzavaró fóliáról is szó van, de a mondat olvashatatlan.

Acme. Egy december 10-i oldal egy pennsylvaniai, Acme nevű helyen „leszállt” meteorról ír, a szó részben olvashatatlan. Acme a Kecksburg melletti település.

Fényképek és csillagászok. Egy michigani, Royal Oak-i fotós lefényképezte a tűzgolyó nyomát. Az Amerikai Meteortársaság regionális igazgatója, William Warner három beszámolót küldött be, Peter Millman kanadai csillagász pedig egy ontariói megfigyelést, amely szerint a csavarodó füstcsík legalább húsz percig látszott.

A „roncsdarab”. A michigani Lapeer megye seriffje, Kenneth A. Parks december 10-én a helyiek által talált anyagot küldte be azonosításra. A légierő 1966 októberében azt válaszolta, hogy repülőgépekről gyakorlatokon kiszórt radarzavaró fólia, és nincs köze a tűzgolyóhoz.

Az ellenvélemény is benne van. A dossziéba lefűzött újságcikk (UPI, a New York Journal-American és más lapok) szerint az időpontok alapján a tárgy „túl lassan haladt egy meteorhoz”, és van jel arra, hogy „irányt változtatott”. A későbbi pályaszámítás ezt nem támasztotta alá: Chamberlain és Krause egyetlen, meredek, délnyugat–északkeleti pályát kapott.

A dosszié összesítő lapján a következtetés mezője olvashatatlan. A The Black Vault szerint az esetet „ASTRO (meteor)” besorolással zárták le.

Huszonöt év csend, aztán a tévé

Az eset évtizedekig helyi történet maradt. 1990. szeptember 19-én az NBC Unsolved Mysteries című műsora feldolgozta, és ebben a változatban az erdőben nagyjából Volkswagen Bogár méretű, makk alakú, fémes tárgy feküdt, alján egyiptomi hieroglifákra emlékeztető jelekkel. A katonák ponyvával letakarva, platós teherautón vitték el. A műsorhoz épített, hungarocellből készült makkot a stáb a falunak ajándékozta, ma a tűzoltóság előtt áll. 2003-ban a Sci Fi Channel The New Roswell: Kecksburg Exposed, 2005-ben a History Channel Kecksburg UFO című filmje dolgozta fel az esetet.

A helyiek nem egyformán emlékeznek. Jim Romansky, aki 18 évesen önkéntes tűzoltóként ott volt, ma is biztos benne, hogy ablak és ajtó nélküli, „mintha folyékony fémből öntötték volna” tárgyat látott, jelekkel az oldalán. Jerry Betters pittsburghi dzsesszzenész szerint katonák fegyvert fogtak rájuk egy erdei úton, és elküldték őket. Egy volt légierős biztonsági őr évtizedekkel később azt állította, hogy a tárgy december 10-én hajnalban az ohiói Lockbourne légibázisra, majd a Wright-Patterson bázisra került.

Ed Myers, a falu 1965-ös tűzoltóparancsnoka szerint a történet kitalált, és a szemtanúk idővel megváltoztatták a beszámolóikat. „Bejártam az egész erdőt, és nem láttam semmit” – mondta a JEMS-nek. Este tízig maradt a helyszínen. „Az emberek csak a hírnevet hajszolták.” A Skeptical Inquirer 1991-ben azt írta, hogy a lezuhanást csak két nyolcéves gyerek látta, és a falu több mint ötven lakója petícióban tiltakozott a tévéműsor ellen.

Mikor jelentek meg az egyes részletek?

Végignéztük, hogy az általunk ismert forrásokban mikor bukkan fel először egy-egy állítás, és van-e mögötte 1965–67-es irat.

Fényes tűzgolyó több államban és Kanadában – 1965. december 9., korabeli sajtó és Blue Book-dosszié. Korabeli irat van.
A hadsereg lezárja a területet – Tribune-Review, 1965. december 10. Korabeli irat van.
A keresés nem talál semmit – Tribune-Review és állami rendőrség, 1965. december 10. Korabeli irat van.
Meteor – légierő, 1965; pályaszámítás, 1967. Korabeli irat van.
Makk alakú, Volkswagen Bogár méretű tárgy hieroglifákkal – Unsolved Mysteries, 1990. Korabeli irat nincs.
Ponyvás, platós katonai teherautó – későbbi szemtanú-beszámolók, a legkorábbi forrást nem találtuk. Korabeli irat nincs.
Fegyverrel távol tartott kíváncsiskodók – későbbi beszámolók, például Jerry Betters és a JEMS 2008-as cikke. Korabeli irat nincs.
Szállítás Lockbourne-ba, majd Wright-Pattersonba – egy volt légierős biztonsági őr évtizedekkel későbbi állítása. Korabeli irat nincs.
Kozmosz–96 – James Oberg, 1991. A NASA kizárta.
„Pennsylvaniai Roswell” – Sci Fi Channel, 2003.
Szovjet fémdarabok NASA-vizsgálata – NASA-közlés, 2005. Az irat elveszett.

Az 1965–67-es iratok a tűzgolyót, a lezárást, a sikertelen keresést és a meteor-magyarázatot dokumentálják. Magáról a tárgyról minden részlet legalább 25 évvel később jelenik meg. Ez nem jelenti, hogy a szemtanúk kitalálták volna, de azt igen, hogy a legismertebb leírásokat évtizedes emlékezet és egy tévéműsor formálta. Stan Gordon helyi kutató már a hatvanas évektől gyűjtött beszámolókat; ezek első közlésének dátumát nem tudtuk ellenőrizni.

Szovjet szonda, titkos egység vagy más?

1991-ben James Oberg űrkutatási szakíró felvetette, hogy a szovjet Kozmosz–96 Vénusz-szonda zuhanhatott le. A NASA ezt kizárta: a légierő adatai szerint a szonda már aznap hajnalban, Kanada fölött visszatért a légkörbe, a tűzgolyó pedig túl meredeken érkezett egy visszatérő műholdhoz. A NASA szerint a pálya „egyértelműen azt mutatja”, hogy nem a Kozmosz–96 volt. A MUFON két kutatója, John Ventre és Owen Eichler szerint a General Electric által gyártott Mark 2 típusú amerikai visszatérő egység lehetett, erre nincs hivatalos megerősítés. Néhány tévéműsor a náci „Die Glocke” nevű, állítólagos titkos szerkezettel is összekötötte az esetet, ehhez semmilyen bizonyíték nem tartozik. Stan Gordon szerint ismeretlen eredetű tárgy esett le, akár egy titkos, ember alkotta visszatérő egység, akár földönkívüli jármű.

Az elveszett iratok

Az ügyet végül nem egy új szemtanú, hanem egy iratper tartotta életben. Az 1960-as években a NASA úgynevezett „Fragology”-iratokban rögzítette a lezuhant űreszközök darabjainak elemzését, hogy megállapítsa, melyik ország eszközéből származnak. Az 1962 és 1967 közötti anyagot 1967–68-ban 255-68A-2062-es tételszámon adta át az iratközpontnak. Egy 1996. március 28-i levél szerint a két doboz 1987 óta hiányzik, és valószínűtlen, hogy előkerül.

2002-ben a Sci Fi Channel iratfeltáró kezdeményezést indított, amelyet Leslie Kean újságíró vezetett. Kean 2003. január 31-én iratkérést nyújtott be a NASA-hoz a kecksburgi esetről, a Kozmosz–96-ról, a Fragology-iratokról és a légierő Moon Dust nevű, lezuhant űreszközöket felkutató programjáról. A NASA először azt válaszolta, hogy nincsenek ilyen iratai. Kean 2003 decemberében pert indított az információszabadság-törvény alapján (Kean kontra NASA, 03-2509). A NASA 2003. december 2-án minden központjában elrendelte a keresést „Kecksburg vagy Acme” kulcsszavakra, mert egyes iratok a szomszédos település nevét használták.

Két évvel később a NASA meglepő közlést tett: 2005 decemberében azt mondta, hogy szakértői annak idején fémdarabokat vizsgáltak, és egy visszatérő szovjet műhold maradványainak tartották őket, de az erről szóló iratok elkallódtak. Ez ellentmond a NASA saját korábbi megállapításának, amely kizárta a szovjet szondát. Emmet G. Sullivan szövetségi bíró 2007. március 27-i határozatában kimondta, hogy a NASA „még nem bizonyította”, hogy megfelelően kereste az iratokat. A határozat szerint a kért 19 irattartó dobozból 3 már régóta hiányzott, a maradék 16-ban pedig, amelyekről a NASA előbb azt állította, hogy nincs bennük semmi, végül mégis találtak az ügyre vonatkozó iratokat.

2007 őszén egyezség született: a NASA szélesebb körű keresést vállalt, több száz oldalt adott át, és 50 ezer dollár ügyvédi költséget fizetett Keannek. Steve McConnell, a NASA tájékoztatási felelőse eskü alatt azt vallotta, hogy két doboz 1960-as évekbeli irat hiányzik, és valószínűleg megsemmisült. A bíróság által felügyelt keresés 2009 augusztusában zárult. Kean szerint „perdöntő” irat nem került elő, de sok megválaszolatlan kérdés és ellentmondás maradt. A NASA űrszemét-elemzései, az amerikai űrparancsnokság és az orosz űrügynökség adatai alapján úgy látja, hogy a tárgy nem orosz vagy más ország eszköze volt. Szerinte valami valóban földet ért Kecksburgban, de hogy mi, az nyitott kérdés.

A The Black Vault nevű iratgyűjtő oldal 2021 májusában újabb iratkérést nyújtott be. A NASA július 27-én több mint 220 oldalt adott ki a Kean-per anyagából, köztük belső levelezést és a Moon Dust programhoz kapcsolódó külügyminisztériumi táviratokat. Ezek egyike egy zambiai roncsdarabról szól, amelyről később kiderült, hogy az 1966-os, személyzet nélküli AS-203 Apollo-tesztrepülés maradványa. A NASA szerint a per aktáinak nagy részét a selejtezési szabályai szerint már megsemmisítették, 13 oldalt pedig az amerikai ügyészségek hivatala teljes egészében visszatartott. Az Országos Levéltár (NARA) 2021-ben a tételszám alapján is kereste a Fragology-dobozokat, de arra sem talált nyomot, hogy valaha megkapta őket. Lehet, hogy az iratokat át sem adták.

Kecksburg ma

A falu a rejtélyből megélhetést csinált. Az önkéntes tűzoltóság 2005-ben, a 40. évfordulón rendezte az első UFO-találkozót, azóta minden júliusban megtartja a Kecksburg Old Fashion Days & UFO Festivalt, amely a fő bevételi forrása. A tűzoltószertárban UFO-bolt működik, a környék egyik útját Meteor Roadra nevezték át. „Punxsutawneynek ott a mormotája, nekünk az UFO” – mondta a JEMS-nek Ronnie Struble, a tűzoltóság adománygyűjtője. Ő nem hisz a földönkívüliekben, de szerinte „valami nagy dolog történt itt”, valószínűleg egy eltévedt amerikai vagy orosz szonda.

Képek, iratok és videók

Józan magyarázat

A legvalószínűbb magyarázat egy nagy fényességű meteor. Így látták a korabeli csillagászok, a légierő és a NASA is, és a pályaszámítás szerint az Erie-tónál, 320–380 kilométerre ért véget. Saját számításunk szerint ez a pont Kecksburgból nézve legfeljebb 6 fokkal a horizont fölött, vagyis a közeli fák mögött tűnt el, ezért hihették a falubeliek, hogy az erdőjükbe esett. A Blue Book iratai ezt a képet erősítik: Michigantől Ontarióig ugyanazt a hosszan látható füstcsíkot írják le, a beküldött „roncsdarabról” pedig kiderült, hogy radarzavaró fólia. A katonák és a rendőrök jelenléte nem bizonyítja, hogy találtak is valamit: egy bejelentett zuhanás után a lezárás és a keresés szokásos eljárás volt, és a légierő Moon Dust programja éppen a lezuhant űreszközök felkutatására szolgált. A makk alakú tárgy, a fegyveres katonák és a légibázisra szállítás története 25 évvel később, egy tévéműsor nyomán vált ismertté, a falu akkori tűzoltóparancsnoka pedig cáfolja. Nyitott kérdés marad a NASA 2005-ös közlése a szovjet fémdarabokról, amely ellentmond a korábbi megállapításnak, és amelyet az iratok elvesztése miatt nem lehet ellenőrizni. Az elveszett dobozok nem bizonyítják, hogy a hatóságok titkoltak valamit: a NASA és a levéltár iratai alapján a selejtezés és a hanyag nyilvántartás is megmagyarázhatja az eltűnésüket. Azt viszont nem lehet kizárni, hogy volt bennük az esetre vonatkozó irat.

Mi volt ez?

Tűzgömb az égen? Fényes meteor vagy visszatérő űrszemét