„Ez nem repülőgép”: Frederick Valentich utolsó repülése a Bass-szoros fölött, 1978
1978. október 21-én este egy 20 éves ausztrál pilóta, Frederick Valentich hat percen át írta le rádión a melbourne-i irányítónak a kis Cessnája fölött köröző, fényes, ismeretlen tárgyat, majd egy furcsa, fémes zaj után elhallgatott. Sem őt, sem a gépét nem találták meg soha. Az eset Ausztrália leghíresebb UFO-története lett, a hivatalos vizsgálat szerint azonban az eltűnés okát nem sikerült megállapítani, és a földhözragadt magyarázatok legalább annyira érdekesek, mint maga a rejtély.
- Mikor: 1978. október 21.
- Hol: Ausztrália
- Kik látták: Frederick Valentich (20), magánpilóta; Steve Robey, a Melbourne Flight Service irányítója
- Hivatalos álláspont: az eltűnés oka nem állapítható meg, a pilóta feltehetően meghalt
Egy fiatal pilóta, nagy álmokkal
Frederick Valentich 1958-ban született, és mindennél jobban szeretett volna hivatásos pilóta lenni. Kétszer jelentkezett a királyi ausztrál légierőhöz, de mindkétszer elutasították, mert nem volt meg a szükséges iskolai végzettsége. A légierő ifjúsági kiképző egységének tagja maradt, és magánpilótaként repült: 1978 októberében nagyjából 150 repült órája volt, valamint egy olyan műszeres jogosítása, amely éjszakai repülést csak jó látási viszonyok között engedett.
A kereskedelmi pilótaengedélyhez szükséges öt elméleti vizsgát kétszer is mind megbukta, 1978 júliusában pedig hármat harmadszor is. Családjának és barátainak ennek ellenére azt mondta, már csak egy tárgy hiányzik. A repülési előéletében is akadtak gondok: egyszer engedély nélkül berepült a sydneyi irányított légtérbe, kétszer pedig szabálytalanul felhőbe repült.
Apja, Guido Valentich szerint a fiú meggyőződéses UFO-hívő volt, gyűjtötte a témáról szóló anyagokat. A Snopes összefoglalója szerint barátnőjével, Rhonda Rushtonnal hat nappal az eltűnése előtt arról beszélgettek, mi lenne, ha egy UFO elvinné.
Az éjszakai út
Október 21-én, szombat este Valentich egy bérelt, egymotoros Cessna 182L típusú géppel (lajstromjele VH-DSJ, rádióhívójele Delta Sierra Juliet) indult a melbourne-i Moorabbin repülőtérről a nagyjából 230 kilométerre fekvő King-szigetre. A gépet 18:10-kor tankolták fel, 18:19-kor szállt fel. Útvonala a part mentén a Cape Otway-i világítótoronyig vezetett, onnan a Bass-szoros fölött a szigetre. Ez volt az első éjszakai repülése nyílt víz fölött.
Az út indoka később nem állt meg. A repülőtéren azt mondta, utasokat hoz vissza, ilyenek azonban nem voltak; családjának és barátnőjének azt, hogy rákot vásárol, de a szigeten akkor nem lehetett kapni; és azt is, hogy fél nyolcra visszaér, ami a menetrend alapján lehetetlen volt. A King-szigeti repülőtéren nem volt irányítótorony, a leszálláshoz a pályavilágítást előre telefonon kellett kérni, Valentich azonban nem jelentkezett be. Az időjárás a meteorológiai szolgálat szerint ideális volt: felhőtlen égbolt, kiváló látótávolság.
Hat perc a rádión
19:06-kor, nem sokkal Cape Otway után Valentich a melbourne-i repülésirányítóhoz, Steve Robeyhoz fordult, és megkérdezte, van-e ismert légi forgalom alatta, 5000 láb alatt. Robey azt felelte, nincs. Valentich ezután egy „nagy repülőgépről” beszélt, amelynek négy fényes lámpája van, és nagyjából 1000 lábbal fölötte halad el.
A következő percekben egyre különösebb dolgokat jelentett. Azt mondta, a tárgy keletről közelít, kétszer-háromszor nagy sebességgel elhúzott fölötte, majd mintha „játszadozna” vele. Amikor Robey megkérdezte, milyen típusú gép, Valentich azt válaszolta, hogy nem tudja azonosítani, majd kimondta azt a mondatot, amely a történet címe lett: „It's not an aircraft”, vagyis ez nem repülőgép. Hosszúkás alakról, fényes, fémesen csillogó külsőről és egy zöld fényről beszélt, és arról, hogy a tárgy fölötte kering.
19:11 körül azt jelentette, hogy a motorja egyenetlenül, „durván” jár, és hogy a King-sziget felé tart. Utolsó mondataiban azt mondta, hogy a „furcsa repülőgép” ismét fölötte lebeg, és hogy ez nem repülőgép. 19:12:28-kor bekapcsolva maradt a rádiója, és 17 másodpercen át egy fémes, csikorgó zaj hallatszott. Ezután minden elnémult.
A keresés
A repülésirányítás 19:12-kor riasztási, 19:33-kor vészhelyzeti fázist hirdetett. A következő napokban hajók, egy légierős P-3 Orion felderítőgép és nyolc polgári repülőgép kutatott a Bass-szoros fölött, több mint 2500 négyzetkilométeren. A keresés október 25-én eredmény nélkül zárult. Találtak egy olajfoltot, de a vizsgálat szerint az egy hajó dízelmotorjából származott, nem repülőgépből. A kutatógépek egy alkalommal roncsmezőt is észleltek, de később nem találták meg újra.
A Közlekedési Minisztérium baleseti összefoglalóját 1982. április 27-én hagyták jóvá. Egyetlen mondatban foglalta össze a lényeget: a gép eltűnésének okát nem sikerült megállapítani, a pilóta sérülésének mértéke „halálos (feltételezett)”.
1983-ban a Bass-szoros egyik szigetének, a Flinders-szigetnek a partjára egy Cessna 182-es motorburkolat-darabja sodródott ki. A légügyi balesetvizsgáló hivatal megállapította, hogy egy olyan sorozatszám-tartományba tartozó gépről származik, amelybe Valentich gépe is beletartozott, és vizsgálatot kért arról, hogy a tengeri áramlatok odasodorhatták-e a feltételezett zuhanás helyéről. Egyértelműen azonban nem sikerült Valentich gépéhez kötni.
Mit láttak mások?
Az eltűnés híre után a légierőhöz és a rendőrséghez több tucat bejelentés érkezett a Bass-szoros és Victoria állam partvidékéről, fényekről, csillag alakú tárgyakról, egy zöld fényről. Keith Basterfield ausztrál UFO-kutató 2013-ban a levéltári iratok alapján valamennyit katalogizálta. Arra jutott, hogy többségük hétköznapi jelenséggel magyarázható: a Vénusszal, meteorokkal (a canberrai Mount Stromlo csillagvizsgáló aznap este meteorrajt jegyzett fel), tűzijátékkal vagy keresőlámpákkal. Egyetlen korabeli beszámoló sem írt le olyan nagy, fémes, zöld fényű tárgyat, mint Valentich. A legközelebbi, egy Apollo Bay-i férfi beszámolója csak 1991-től dokumentált, tizenhárom évvel az események után.
Ugyanez igaz Roy Manifold híres fotóira. A vízvezeték-szerelő aznap este, nagyjából húsz perccel Valentich első rádióhívása előtt hat képet készített a naplementéről a Cape Otway melletti Crayfish-öbölnél. Két képen egy sötét foltot és fölötte apró, fényes alakzatokat láttak egyesek, és egy amerikai UFO-csoport szerint egy tárgy emelkedik ki a vízből. A Snopes elemzése szerint az egyik kép inkább egy életlen légynek vagy madárnak látszik.
Az évek során újabb és újabb állítások jelentek meg. 2000-ben egy helyi férfi azt mondta, hogy a Cessnát egy zöld fény alatt látta a tenger fölött. 2014-ben egy dél-ausztrál farmer azzal állt elő, hogy az eltűnés másnapján egy 30 méteres tárgyat látott a földje fölött, amelynek oldalához Valentich gépe „tapadt”. Egyiket sem támasztja alá korabeli feljegyzés. Az eltűnés huszadik évfordulóján, 1998. október 21-én emléktáblát avattak a Cape Otway-i világítótoronynál.
Józan magyarázat
A pilóta és a helyzet
A hivatalos vizsgálat nem foglalt állást, de az iratokból kirajzolódó kép nem kedvez a rejtélynek. Valentich tapasztalatlan pilóta volt, akinek ez volt az első éjszakai repülése nyílt víz fölött, látható horizont nélkül, ami a pilóták számára az egyik legveszélyesebb helyzet. Előzőleg ugyanakkor már kétszer szabálytalanul repült felhőbe, vagyis hajlamos volt a kockázatvállalásra. Mindehhez hozzájött, hogy meggyőződéses UFO-hívő volt, és Steven Spielberg Harmadik típusú találkozások című filmje, amelyben egy repülésirányítási jelenet is szerepel, 1978 márciusában került az ausztrál mozikba.
Mit mutat a csillagászat?
James McGaha csillagász, egykori légierős pilóta és Joe Nickell kutató 2013-ban a Skeptical Inquirer folyóiratban azt írta, hogy aznap este, nem sokkal napnyugta után a nyugati égbolton négy fényes égitest látszott egymás közelében: a Vénusz, a Mars, a Merkúr és az Antares csillag. Ezek együtt egy hosszúkás, „gyémánt alakú” formát rajzolhattak ki, amelyet egy megfigyelő könnyen egyetlen, négy fényes lámpájú tárgynak láthat.
A Sky Glitch saját számítása ezt megerősíti. 19:09-kor, Cape Otway fölött, Valentich repülési magasságából nézve a Nap mindössze 3 fokkal volt a horizont alatt, így a nyugati ég alja még világosan derengett. A Vénusz, a nap után az ég legfényesebb égiteste, 21 fok magasan állt nyugat-délnyugaton, alatta a Merkúr, mellette a Mars, fölötte az Antares. A Mars és az Antares a szürkületben halványabban látszott, a négy fény együtt azonban valóban egy elnyújtott alakzatot rajzolt. Ráadásul mindez Valentich menetirányához képest jobbra volt, vagyis azon az oldalon, ahol a Cessna jobb szárnyvégén a zöld navigációs lámpa ég. McGaha és Nickell szerint a Valentich által említett zöld fény éppen ez a lámpa, illetve annak tükröződése lehetett a szélvédőn.
Balra: Valentich útvonala Moorabbintól Cape Otwayig, a tervezett szakasz a King-szigetig, és a Flinders-sziget, ahol 1983-ban egy Cessna 182-es burkolatdarabja partra sodródott. Jobbra: a nyugati égbolt 19:09-kor Valentich helyéről nézve. A négy égitest hosszúkás alakzatban, a menetirányhoz képest jobbra állt. Sky Glitch-ábra, az égi helyzetek saját számítással.
A térbeli dezorientáció
McGaha és Nickell szerint napnyugta után a horizont fénylő sávja a pilóta számára megdőltnek tűnhet. Ha a pilóta ehhez igazítja a gépét, észrevétlenül bedöntheti, és a gép egyre szűkülő, lefelé tartó spirálba kerül, amit a repülésben „temetői spirálnak” neveznek. Belülről ez úgy érződhet, mintha egy fény köröztetne a gép fölött, miközben valójában a gép kering. Brian Dunning, a Skeptoid szerzője is ezt tartja a legvalószínűbbnek, és párhuzamként John F. Kennedy Jr. 1999-es, éjszakai tenger fölötti balesetét hozza fel. A motor egyenetlen járása egy ilyen manőver közben vagy a karburátor eljegesedése miatt is bekövetkezhet, és egy pilóta figyelmét pont a legrosszabb pillanatban vonhatja el.
Megrendezett eltűnés?
A hatóságok egy része kezdettől gyanakodott arra, hogy Valentich szándékosan tűnt el: a gépben nagyjából 800 kilométerre elegendő üzemanyag volt, a radar nem követte, az út indokai nem álltak meg, és aznap este egy kisrepülőgép Cape Otway melletti leszállásáról is érkezett bejelentés. David Clarke brit folklórkutató szerint egy UFO-ra hivatkozó, megrendezett eltűnés is hihetőbb magyarázat, mint az elrablás. Ezt a lehetőséget azonban gyengíti az 1983-ban partra sodródott motorburkolat-darab, Basterfield pedig az orvosokkal és ismerősökkel készült interjúk alapján az öngyilkosságot is kizártnak tartja.
Ami nyitva marad
A fémes, csikorgó zajra nincs biztos magyarázat. Lehet a rádió zavara, egy zuhanó gép hangja vagy a motor meghibásodása, de bizonyítani egyiket sem lehet. A titokzatosság egy része ugyanakkor utólag rakódott a történetre. Az az állítás, hogy a hangfelvételből kitörölték Valentich utolsó szavait, egy ausztrál lap névtelen forrásától származik, a hatóságok cáfolták, és soha nem bizonyosodott be. A gyakran emlegetett „húsz szemtanú” beszámolóit pedig Basterfield nem találta meg az iratokban.
Mi volt ez?
A legvalószínűbb forgatókönyv szerint egy tapasztalatlan, UFO-kba vetett hittel teli fiatal pilóta az első éjszakai, tenger fölötti útján négy fényes égitestet vagy a saját gépe fényeit nézte ismeretlen tárgynak, elvesztette a térbeli tájékozódását, és a gép a Bass-szoros vizébe zuhant. Ezt bizonyítani azonban nem lehet, mert a roncsot soha nem találták meg. A hivatalos vizsgálat négy évvel az eset után is csak annyit tudott leírni, hogy az eltűnés oka nem állapítható meg, és ez a mondat ma is érvényes./
Mi volt ez?
Források
- Patrick Gross: The Valentich case, 1978
- David Clarke: Flight into Oblivion (2012. július 1.)
- Keith Basterfield: A Catalogue of UAP Reports … Around the Time of the Disappearance of VH-DSJ and Frederick Valentich (Project 1947, 2013)
- National Archives of Australia: DSJ, Cape Otway to King Island 21 Oct 1978 – Aircraft missing (B1497, V116/783/1047)
- Snopes: Frederick Valentich's 'UFO' Sighting and Disappearance
- Skeptoid #4385: Brian Dunning a Valentich-ügyről
- James McGaha – Joe Nickell: The Valentich Disappearance (Skeptical Inquirer, 2013. november–december, svéd újraközlés)
- Geelong Independent: New claim on UFO abduction (2014. augusztus 14.)