Régi esetek · Ausztrália · Régi eset

Hatvan éve megoldatlan a Westall-eset

8 perc olvasás

1966. április 6-án egy melbourne-i iskola diákjai és tanárai egy ezüstös objektumot figyeltek az égen, amelyet kisrepülőgépek kísértek. Az eset Ausztrália leghíresebb UFO-története lett, de a korabeli beszámolók és a hatvan év alatt rárakódott történetek között nagy a különbség. A hivatalos iratok egy része megsemmisült, és a mai napig nincs hivatalos magyarázat.

Mikor: 1966. április 6.
Hol: Westall, Ausztrália
Kik látták: A Westall High School diákjai és tanárai (köztük Andrew Greenwood tanár), egy szomszédos általános iskola tanulói és környékbeli lakosok
Hivatalos álláspont: Nincs hivatalos vizsgálati eredmény vagy magyarázat. 1966-ban a meteorológiai szolgálat (Bureau of Meteorology) szerint egy Lavertonból indított időjárási ballon sodródhatott a helyszínre, a légierő (RAAF) szerint nem volt gépe a környéken, a Polgári Repülésügyi Hivatal (Department of Civil Aviation) nem talált szokatlan repülőgépet. Az Ellátásügyi Minisztérium (Department of Supply) jelentése nem került nyilvánosságra, a védelmi minisztérium pedig máig nem hozta nyilvánosságra az iratait.

Egy szerda délelőtt Clayton South-ban

A Westall High School Melbourne délkeleti peremén, Clayton South-ban működött. Az iskola mellett feküdt a Grange, egy fenyőkkel szegélyezett, bozótos, legelőkkel tarkított terület, ahol a diákok mezei futóversenyeket tartottak.

1966 április 6-án, szerdán délelőtt testnevelésóra folyt a sportpályán. Andrew Greenwood természettudomány-tanár 1967-ben azt mondta, hogy egy lány berohant az órájára azzal, hogy repülő csészealj van odakint. A tízórai szünetben Greenwood maga is kiment. Szerinte a lány a testnevelésóráról már tíz perce figyelte az objektumot, mire ő odaért, és a jelenség 10:15 és 10:20 között kezdődött.

Mit láttak 1966-ban?

A legkorábbi beszámolók még visszafogottak.

Greenwood leírása (1967): James McDonald amerikai légkörfizikus 1967-ben, egy évvel az eset után interjút készített Greenwooddal. A tanár ekkor egy szürke, szivar vagy ujj alakú objektumot írt le, amely nagyjából egy Cessna kisrepülőgép hosszának kétharmada volt, és néha mintha kidudorodott volna a közepén. Távolságát 450–900 méterre becsülte. Az objektum lebegett, lassan haladt, néha felgyorsult és eltűnt. Greenwood legalább 25 percig figyelte, és semmilyen hangot nem hallott. Az objektum egy idő után a kb. 550 méterre lévő fenyősor mögé került. Greenwood és kollégája, Claude Miller utána megnézték a fákat, de nem találtak semmit.

Egy diák beszámolója (1966): a The Clayton Calendar című iskolai kiadványban egy névtelen diák ezüstös, egy Cessna hosszúságú, de nagyon vékony objektumról írt. Szerinte a fenyők mögött lebegett, felemelkedett, repülőgépek üldözték, majd elsuhant. A diák két barátjával később egy 8–9 méter átmérőjű, kör alakban letaposott fűfoltot talált.

A sajtó (1966): a The Age április 7-én több száz diákról és tanárról írt, akik a tízórai szünetben figyelték az objektumot. A Dandenong Journal április 14-én kerek, púpos tetejű, lapos aljú objektumról számolt be, és azt írta, hogy egyes gyerekek rosszul lettek az ijedségtől. Április 21-én a lap közölte Marilyn Smith (akkor Eastwood) diák rajzát is.

Az öt kisrepülőgép

Greenwood szerint előbb egy repülőgép közelítette meg az objektumot, majd még négy csatlakozott hozzá, és mintha macska-egér játékot játszottak volna vele. A Dandenong Journal április 21-én „Kik voltak az öt pilóta?” címmel írt róluk.

A gépek eredete máig ismeretlen. A Moorabbin repülőtér a lapnak azt mondta, hogy aznap délelőtt kb. tucatnyi gép szállt fel, köztük gyakorló körözést végző kisgépek délkelet felé. A légierőnek nem volt gépe a környéken, és egyetlen pilóta sem jelentett semmi szokatlant. Greenwoodnak viszont a repülőtér azt mondta, hogy nem volt gép a levegőben, és ezt ő furcsának találta. F. A. Berson légkörfizikus is utánajárt: a repülőtéren azt mondták neki, hogy négy különböző céget kellene megkeresnie, ha az öt Cessnát nyomon akarja követni.

A Grange és a letaposott fű

A Viktóriai Repülőcsészealj-kutató Társaság (Victorian Flying Saucer Research Society, VFSRS) tagjai két nappal később, április 8-án, nagypénteken jártak a helyszínen. Két kör alakban letaposott fűfoltot találtak. A társaság vezetője, Judith Magee szerint ezt az erős szél is okozhatta, és a későbbi látogatók is letaposhatták a területet. A társaság fényképeket készített, de később sem a képeket, sem a jegyzeteket nem találta.

A tanúk 1990-ben Keith Basterfield kutatónak írt leveleikben már 6 és 37 méter közötti átmérőjű körökről írtak, és egyikük hét objektumra emlékezett.

A hallgatás

Frank Samblebe igazgató a gyűlésen azt mondta a diákoknak, hogy repülő csészealjak nem léteznek, és ne beszéljenek az esetről. Greenwood szerint a légierő két-három nappal később járt az iskolában, de az igazgató nem engedte, hogy egy tiszt tanítási időben kikérdezze őt. Május 5-én a Dandenong Journalnak az igazgató azt mondta, hogy nem nyilatkozhat valamiről, amit nem látott, és a lakossági és légierős telefonhívások zavarják a tanítást.

Marilyn Smith és Joy Clarke a Nine televízió stábjának nyilatkozott, és utána büntetést kaptak. Greenwood évtizedekkel később azt mondta, hogy állása elvesztésével és a hivatalos titkokról szóló törvény (Official Secrets Act) alapján vádemeléssel fenyegették, ha tovább beszél. A Nine felvétele nem található a csatorna archívumában.

A diákok közül többen arra emlékeznek, hogy fél órán belül egyenruhások, mások szerint öltönyös férfiak érkeztek, és egyes diákokat külön kikérdeztek. Ezekről korabeli feljegyzés nincs.

Tanúk hatvan év után

Az ABC Australian Story című műsora 2026 áprilisában több tanúval beszélt:

Tania Vassie (akkor 13 éves) egy „kétszintes”, lekerekített korongot látott, amely cikcakkban mozgott. Az őt kikérdező férfiak időjárási ballonra gyanakodtak, és amikor ellentmondott, csendre intették. Csaknem ötven évig nem beszélt róla.
Ken Stallard, később maga is iskolaigazgató, nagy, kerek, ezüstös objektumra emlékszik. Szerinte valószínűleg titkos katonai program volt.
Terry Peck másokkal együtt a Grange-ig futott. Szerinte az objektum ott lebegett, másfélszer akkora volt, mint egy nagy személyautó, majd hirtelen felemelkedett, és sárgult, megcsavarodott füvet hagyott maga után.
Joy Clarke fényes, fémes, kupolás objektumot látott, amely nagy sebességgel mozgott.
Paul Smith (akkor 16 éves) egy közeli kertészetben dolgozott. Az objektumot a vezetékek felett látta, és szerinte változott a színe, néha áttetszőnek tűnt.

A kutatás hatvan éve

1967: James McDonald interjút készít Greenwooddal és Bersonnal. Ezek a jegyzetek az eset legfontosabb korai forrásai.
1990: Keith Basterfield levélben gyűjt tanúbeszámolókat.
2005-től: Shane Ryan korábbi tanár rendszerezetten felkutatja a tanúkat. 142 emberrel beszélt, aki az égen látta az objektumot, és 197-tel, aki a földön látott nyomokat, közülük 77-en mindkettőt.
2014: Basterfield felveti a HIBAL-ballon magyarázatot.
2025: Grant Lavac petíciót indít független vizsgálatért. Richard Marles védelmi miniszter nem válaszol rá.
2026: A 60. évfordulón az ABC dokumentumriportot készít. Október 29-én Aaron Langmaid újságíró a Geelong Advertiserben az iratok nyilvánosságra hozatalát sürgeti, az amerikai UAP-akták kiadására hivatkozva.

A legenda rétegei

Az 1990-es és 2000-es években olyan állítások is megjelentek, amelyeknek nincs korabeli nyoma: hogy az objektum leszállt, hogy katonák mintát vettek, hogy egy tehén elpusztult, hogy egy tanárnak át kellett adnia a filmjét, és hogy valaki lényeket látott. Ezek egymásnak is ellentmondanak. Paul Norman kutató 2000-ben cáfolta a lényekről szóló állítást, és szerinte az objektum nem az iskola területén szállt le.

A Ryan által gyűjtött helyi történeti összefoglaló szerint egy elsős diák annyira megrémült, hogy többé nem látták az iskolában. Ezt sem erősíti meg korabeli forrás.

A balwyni fénykép

Négy nappal korábban, április 2-án Balwynban, egy másik melbourne-i elővárosban egy névtelen lakos fényképet készített egy objektumról. Ryan szerint a fotót James Kibel mérnök készítette, és maga Ryan is elismeri, hogy hétköznapi tárgy is lehetett.

Hol vannak az iratok?

Az esetet az akkori Ellátásügyi Minisztérium (Department of Supply) egyik tisztviselője kivizsgálta és jelentést írt róla. A saját példányát 1970-es halála után a felesége a férje kérésére elégette. A hivatalos példány sorsa ismeretlen.
A HIBAL-programot is ez a minisztérium vezette. Az Ausztrál Nemzeti Levéltár (National Archives of Australia) szerint a program aktasorozatát (MP1472/25) a védelmi minisztérium 1996-ban megsemmisítette, és tartalomjegyzék sem maradt.
Az Ausztrál Királyi Légierő (RAAF) szintén 1996-ban hagyta abba az UFO-bejelentések kezelését.

A magyarázatok

Időjárási ballon. A meteorológiai szolgálat aznap 8:30-kor radarreflektoros, rádiószondás ballont indított a kb. 35 km-re lévő Lavertonból. A The Age már másnap erre gyanakodott. Shane Ryan szerint a szél épp ellenkező irányba fújt. Richard Saunders, az Australian Skeptics vezető vizsgálója szerint az újságok talajközeli előrejelzése nyugati–délnyugati szelet mutatott, magasabban pedig más irányú szél is fújhatott. Saunders 2026 májusában maga is jelezte, hogy új, még ellenőrizetlen adatok kizárhatják a ballont.

HIBAL-ballon. A HIBAL-program óriásballonjai a légköri radioaktivitást mérték. Kb. 200 kg-os mérőegységüket egy kísérőrepülőgép rádiójellel leválasztotta, és az egy 12 méteres ejtőernyőn kb. egy óra alatt ereszkedett le. A Department of Supply földi csapatai szedték össze. A 292-es repülést 1966. április 5-re tervezték, és az erős szél miatt az indítás gyakran egy napot csúszott. Az azóta elhunyt pilóta naplójában a 291-es és a 293-as repülés szerepel, a 292-es nem. A program egyik utolsó élő tagja, John Sutcliffe szerint vigyáztak, hogy ne szálljanak le a városban, és szinte biztos, hogy nem HIBAL-ballon volt.

Vontatott légi célpont. Egy volt légierős navigátor már 1966. április 28-án azt írta a Dandenong Journalnak, hogy időjárási ballon és egy lövészeti gyakorlathoz vontatott célpont lehetett. Brian Dunning szkeptikus szerző is ezt vetette fel a követő repülőgépekre.

Titkos katonai eszköz. Neil Smith nyugalmazott alezredes, katonai történész szerint egy amerikai titkos program eszköze térhetett le a pályájáról. A Jindivik célrepülőgépet és az U-2 felderítőgépet az ABC szerint kizárták, mert szárnyuk és törzsük nem illik a leírásokhoz.

Emlékezet. Saunders szerint egy nagy csoport évtizedekkel korábbi élményeinél az emlékezet különösen megbízhatatlan, és a tanúk egymás történeteit is átvehetik.

Józan magyarázat

Ami biztos: 1966. április 6-án délelőtt sok diák és több tanár hosszabb ideig figyelt valamit az égen, és kisrepülőgépek is jártak a közelben. Ezt a korabeli sajtó és Andrew Greenwood tanár egy évvel későbbi, részletes interjúja is alátámasztja. Hivatalos vizsgálati eredményt vagy magyarázatot a hatóságok azóta sem tettek közzé.

Hogyan változtak a beszámolók? A korabeli leírások egy szürke, vékony, szivar alakú, egy kisgépnél kisebb objektumról szólnak. A kupolás, lekerekített csészealj, a leszállás, a gyorsan érkező katonák és a fenyegetések többnyire évtizedekkel később, a tanúk újbóli felkutatása után jelentek meg. Ez nem jelenti, hogy ezek kitalációk, de korabeli megerősítésük nincs.

A letaposott fű: erről van korabeli feljegyzés, a helyszínt vizsgáló kutatók viszont maguk is szélre és taposásra gondoltak.

A magyarázatok erősségei és gyengéi:

Időjárási ballon: illik a korai leírásokhoz, de az öt repülőgépet nem magyarázza meg.
HIBAL-ballon: jól illene az ejtőernyős leereszkedéshez és a gyors begyűjtéshez, de a program egyik tagja tagadja, és a program iratai megsemmisültek.
Titkos katonai eszköz: minden részletet „megmagyaráz”, de bizonyíték nincs rá.

Nyitott kérdések: az öt kisgép kiléte máig a legnagyobb rejtély. A legfontosabb hiányzó láncszem a Department of Supply jelentésének hivatalos példánya. Ha előkerül, sok vitát eldönthet.

Mi volt ez?

Fényes gömb mozdulatlanul az égen? Party- és meteorológiai léggömbök, amelyeket UFO-nak néznek