A belga fekete háromszög – Petit-Rechain, 1990

5 perc olvasás

Fekete háromszög az éjszakai égen, mindhárom sarkában egy-egy erős fény, középen egy vöröses. A belga UFO-hullám legismertebb fotóját két évtizeden át vizsgálták fizikusok, képelemzők és egy katonai akadémia szakemberei, és egyikük sem tudta bizonyítani, hogy hamis. 2011-ben aztán a készítője elmondta, hogyan csinálta: hungarocellből, zseblámpákkal, cérnán lógatva. Utánajártunk, hogyan lett egy munkahelyi tréfából a világ egyik leghíresebb UFO-képe.

A kép, ami két évtizedig kitartott

Aki az elmúlt harminc évben UFO-könyvet lapozott, szinte biztosan találkozott vele: sötét háttér, egy lapos, fekete háromszög, a sarkaiban három vakító fénypont, a közepén egy negyedik, vöröses fény. Nincs rajta fa, ház vagy horizont, csak a tárgy és az éjszaka. Ez a kép lett a „fekete háromszög” típusú UFO-k mintaképe, és ez illusztrálta évtizedekig a belga UFO-hullámot, Európa egyik leghíresebb UFO-eseménysorozatát.

1. A háttér: a belga UFO-hullám

Eupen, 1989. november 29. Két csendőr alacsonyan repülő, háromszög alakú, sarkain fényeket viselő tárgyat jelentett Belgium keleti részén. A belga UFO-kutató szervezet, a SOBEPS gyűjteni kezdte a beszámolókat, és a médiában közzétett felhívások nyomán egy héten belül 143 bejelentést kapott erről az estéről. A Skeptoid elemzése szerint a csendőrök egy halk hangot is hallottak, más tanúk motorzajt. Renaud Leclet kutató arra jutott, hogy szinte biztosan egy Bell UH-1 „Huey” helikoptert láttak. A csendőrök jelentésének nagy része egyébként egy álló, fehér fényről szólt a Gileppe-tó fölött, pontosan ott, ahol aznap este a Vénusz látszott.

Az F-16-osok éjszakája, 1990. március 30–31. Radarjelek miatt a belga légierő két F-16-ost riasztott. A gépek egy órán át próbálták befogni a „célpontot”, a pilóták azonban semmit nem láttak. A katonai elemzés szerint a három rövid radarbefogás során a gépek egymást fogták be, a többi jel pedig ismert légköri radarzavar volt. Wilfried De Brouwer ezredes, a légierő műveleti főnöke később úgy fogalmazott: a technikai bizonyítékok nem voltak elegendők annak megállapításához, hogy aznap este rendellenes légi tevékenység történt.

A SOBEPS két év alatt mintegy 2600 bejelentést gyűjtött össze. A hullámnak azonban kellett egy kép, és néhány nappal az F-16-os éjszaka után el is készült.

2. A fotó: Petit-Rechain, 1990. április

A felvétel a Liège melletti Petit-Rechainben készült, valószínűleg 1990. április 4-én. A fotós beszámolója szerint a menyasszonya álló fényeket vett észre, amikor kiengedte a kutyát, ő pedig a hátsó teraszról lefényképezte őket egy tükörreflexes géppel, színes diafilmre.

A diát egy belga hírügynökség fotóriportere szerezte meg. Elsőként a Science et Nature magazin közölte 1990 novemberében, és onnantól a SOBEPS egyik legfontosabb bizonyítéka lett.

3. A szakértők

A kép komoly tudományos figyelmet kapott:

Auguste Meessen, a Louvain-i Katolikus Egyetem fizikusa, a SOBEPS vezető alakja szerint a fények egy jármű plazmasugarai lehettek, amelyek ultraibolya fénye hatott a filmre.
Richard Haines, a NASA korábbi kutatója, valamint François Louange és André Marion francia képelemzők mind rendkívülinek ítélték a kép tulajdonságait.
Marc Acheroy, a belga Királyi Katonai Akadémia professzora megvizsgálta az eredeti diát, és arra jutott, hogy a fotós ezt a képet így nem hamisíthatta.

Voltak kétkedők is. Pierre Magain asztrofizikus egy kilyuggatott kartondobozzal próbálta reprodukálni a képet. Wim van Utrecht kutató már 1992-ben ellentmondásokat sorolt fel: a tárgy túl éles egy állítólag távoli, teleobjektívvel fotózott testhez képest, nincs a képen semmi, amihez a méretét viszonyítani lehetne, a két tanú beszámolója nem egyezett, és a sűrűn lakott környéken senki más nem jelentett semmit aznap este. Ezek a kételyek azonban nem tudták megtörni a kép hírnevét.

4. A beismerés, 2011. július

21 évvel később, 2011. július 26-án a fotó készítője, Patrick Maréchal az RTL belga televízió híradójában elmondta, hogy a kép tréfa volt, amelyet egy kollégájával készítettek. A modell egy nagyjából 60–80 centiméteres, hungarocellből kivágott, feketére festett háromszög volt, négy zseblámpával, amelyek közül az egyiket pirosra festették. Drótokon és egy konyhai fellépőn lógatták fel. Maréchal az újságíróknak azt is megmutatta, hogyan csinálták, és megvolt nála a többi próbafelvétel is abból az estéből.

A belga közszolgálati VRT-nek azt mondta: nem gondolták, hogy a fotó valaha kikerül abból a gyárból, ahol dolgoztak. A kép aztán „önálló életet kezdett élni”, és úgy döntöttek, hallgatnak.

A leggyakoribb ellenvetések

„De hát szakértők vizsgálták, és nem találtak benne hibát!” Ez igaz, és épp ez az eset tanulsága. Egy jól elkészített makettfotón nincs mit „megtalálni”: nincs rajta montázs, nincs utólagos retus. Egy valódi tárgyat fényképeztek le, csak éppen 60–80 centiméteres volt, nem több tíz méteres, és nem a távolban lebegett, hanem pár méterre a géptől. Az, hogy a vizsgálat nem talált hamisítást, nem bizonyítja, hogy a kép valódi.
„És ha a beismerés a hamis, és valaki rávette, hogy vállalja?” A készítő nem csak állította, hanem bemutatta a módszert, és megvoltak a többi felvételek is ugyanabból a fotózásból. A kétkedők által már 1992-ben felsorolt ellentmondások is pontosan illenek egy közelről fotózott kis makettre.
„Ettől még a többi ezer belga bejelentés megmagyarázatlan.” A fotó hamissága valóban nem magyarázza meg az egész hullámot. A legismertebb események, az eupeni este és az F-16-os éjszaka azonban külön-külön is földhözragadt magyarázatot kaptak, és a bejelentések nagy része a médiafelhívások után, utólag érkezett.

Józan magyarázat

A Petit-Rechain-fotó nem azért tűnt meggyőzőnek, mert különösen ügyes hamisítvány volt, hanem mert három dolog egyszerre dolgozott neki.

1. Viszonyítási pont nélkül nincs méret és nincs távolság. A képen csak a tárgy és a fekete ég látszik. Egy 70 centiméteres háromszög három méterről pontosan ugyanakkora szögben látszik, mint egy 70 méteres háromszög háromszáz méterről. Ha nincs a képen fa, háztető vagy horizont, a szemlélő agya a „szokásos” UFO-mérethez igazítja a tárgyat. Ezért gyanús minden olyan UFO-fotó, amelyen semmi más nem látszik, csak a tárgy.

2. A hiba hiánya nem bizonyíték. A képelemzés montázst, retust, összeillesztést tud kimutatni. Egy valódi, lefényképezett makett minden ilyen vizsgálaton átmegy, mert nincs rajta mit lebuktatni: a fény, az árnyék és a filmszemcse mind valódi. Ezért nem az a kérdés, hogy „hamisítás-e a kép”, hanem hogy mi van rajta, és mekkora. Erre a fotó önmagában nem tud válaszolni.

3. A hullám felépítette a képet, a kép a hullámot. A fotó egy olyan időszakban jelent meg, amikor Belgiumban hónapok óta fekete háromszögekről szóltak a hírek. A közönség és a kutatók is ezt várták, és a kép pontosan ezt mutatta. A SOBEPS húsz évig bizonyítékként kezelte, a szakértői vélemények pedig tekintélyt adtak neki. Ez a visszacsatolás tartotta életben akkor is, amikor a kétkedők már 1992-ben megfogalmazták az ellentmondásokat.

A tanulság: egy UFO-fotó hitelessége nem azon múlik, hogy a szakértők találnak-e rajta hibát. Az számít, hogy van-e független megerősítés: más tanúk, más felvételek, radaradat. A Petit-Rechain-képnél ezek egyike sem volt meg.

Források

Kapcsolódó cikkek

Fekete háromszögek Belgium felett: a csendőrök éjszakájától az F-16-osokig