parallaxis
A parallaxis az a látszólagos elmozdulás, amelyet egy tárgy mutat a háttérhez képest, ha a megfigyelő helyzete megváltozik. A csillagászatban a távolságmérés alapja, az UFO-megfigyeléseknél pedig a távolság és a méret megítélését segíti.
A parallaxis egy közeli tárgy látszólagos elmozdulása a távolabbi háttérhez képest, amikor a megfigyelő megváltoztatja a helyzetét. Egyszerűen kipróbálható: ha kinyújtott ujjunkat felváltva a bal, majd a jobb szemünkkel nézzük, az ujj „ugrál” a háttér előtt. Minél közelebb van a tárgy, annál nagyobb az elmozdulás.
A csillagászatban
A csillagászok a parallaxist a csillagok távolságának mérésére használják. A Föld a Nap körüli pályán fél év alatt két, egymástól messze eső pontba jut, és a közeli csillagok a távoli háttércsillagokhoz képest kis mértékben elmozdulnak. Az elmozdulás szögéből számítható a csillag távolsága. A módszer geometriai alapokon nyugszik, és a kozmikus távolságmérés egyik alapvető lépcsőfoka.
Jelentősége az UFO/UAP-megfigyeléseknél
A parallaxis hétköznapi értelemben is szerepet kap a megfigyelések értékelésénél. Egy égi objektum távolságát és méretét egyetlen szemlélőnek nehéz megítélnie, mert nincs viszonyítási pont. Ha a megfigyelő mozog (például autóban ül), egy távoli égitest, például a Hold vagy egy fényes bolygó mintha „követné” őt, mivel a parallaxis gyakorlatilag nulla. Egy közeli tárgy ezzel szemben gyorsan elmozdul a háttérhez képest.
A szkeptikus kutatók szerint a parallaxis hiánya vagy félreértése gyakori oka annak, hogy a megfigyelők távoli fényeket közeli, követő tárgynak vélnek. Több, eltérő helyről készült észlelés vagy felvétel egybevetésével viszont a parallaxis alapján a tárgy távolsága és valós mérete becsülhető, ezért az azonosítás során hasznos eszköz.