Madarak lehetnek a Pentagon feloldott UFO-videóinak egy részén
A Fehér Ház UAP tudományos tanácsadó testülete megvizsgálta a Pentagon által nyilvánosságra hozott katonai szenzorvideókat. Szerintük a felvételek több mint 8 százalékán valószínűleg madarak látszanak. A módszer egyszerű: a szárnycsapás ütemes villogást okoz az infravörös képen, és ez a távolságtól függetlenül mérhető.
Az amerikai hadügyminisztérium május óta hat csomagban hozott nyilvánosságra UFO/UAP-iratokat a PURSUE program keretében, köztük katonai repülőgépek infravörös kameráival készült videókat. Ezeken azonban rendszerint ki vannak takarva a képernyőn látható adatok, és egyik videó sem adja meg, milyen messze volt a tárgy a kamerától. Emiatt a sebességük is bizonytalan. Távolság nélkül egy repülőgéphez közeli kis tárgy, például egy rovar, madár vagy léggömb, ugyanúgy mozoghat a képen, mint egy távolabbi, nagyobb és gyorsabb tárgy.
Ezt a problémát kerülte meg a Fehér Ház UAP tudományos tanácsadó testületének első tanulmánya. A testületet Avi Loeb, a Harvard asztrofizikusa vezeti. Ő maga írja, hogy a nemzeti hírszerzési igazgató hivatala (ODNI) bízta meg a testület létrehozásával, amely jelenleg 20 tagú. A tanulmány vezető szerzője Jacob Haqq-Misra.
A hat pont Kuvait felett
A vizsgálat kiindulópontja a DOW-UAP-PR135 jelű videó volt, amelyet a Pentagon szeptember 18-án tett közzé. Egy katonai repülőgép infravörös kamerája vette fel Kuvait közelében, a Qaruh-sziget felett. A hozzá tartozó jelentés szerint egy amerikai légierős személyzet 2025. július 29-én hat apró tárgyat látott egy csoportban, amelyek fürgén és egyszerre változtattak irányt. A becsült sebességük óránként 480 mérföld, nagyjából 770 km/h volt, a becsült magasságuk 6,7 kilométer.
A kutatók képkockánként megmérték mind a hat pont fényességét. Mindegyik egyenletesen világosodott és sötétedett, másodpercenként 7,1–7,9-szer, mindegyik a saját ütemében, nem a többivel összhangban. Mesterséges próbapontokkal kizárták, hogy a villogást a videótömörítés vagy a szenzor okozza. Ha a hibát maga a videó okozná, mind a hat pont ugyanazzal a frekvenciával és fázisban villogna. Itt nem ez történt.
A villogás oka a szárnycsapás. A madár testéből kisugárzott hő látható mennyisége attól függ, mekkora felületet és milyen szögben fordít a szárnyával a kamera felé. Ezért a szárnycsapás ütemében ingadozik a fényesség. Ugyanezt a módszert lefuttatták a Galileo Project Las Vegas melletti földi infravörös kameráinak felvételein is. Ott a madarak másodpercenként 3,4–10 közötti ütemmel villogtak, ami a madarak szárnycsapásainak ismert tartományába esik, és a kuvaiti pontok értéke is belefér.
A nagy sebességre is van magyarázat. A tanulmány szerint a jelentett óránként 480 mérföldes látszólagos sebesség a parallaxis következménye lehet. Ez akkor jön ki, ha a kamera egy szinte álló csoportot követ, amely a repülőgép magasságának 60–80 százalékán repül. A madarak tehát sokkal közelebb lehettek a géphez, mint ahogy a személyzet feltételezte.
A helyszín is illik ehhez. Július végén a Qaruh-sziget környékén főként fészkelő tengeri madarak, csérek és szokotrai kárókatonák élnek, és ez a fészkelési szezon csúcsa.
Tíz videó, 25 madárjelölt
Haqq-Misra ezután ugyanezt a módszert lefuttatta a hat csomag összes eddig kiadott szenzorvideóján. Tíz videóban összesen 25 madárjelöltet talált, ez a szenzorvideók nagyjából 8 százaléka. Az egyik, a PR097 jelű felvételen valószínűleg egy négy madárból álló csapat látszik, a felvétel későbbi részén pedig újabb négy madár. Egy másik videó, a PR141, infravörös és optikai képet is mutat egymás mellett. A tárgy mindkét hullámhosszon hasonló ütemben villog. Loeb szerint más videókon is valószínűleg madarak vannak, de ezek túl halványak és szemcsések ahhoz, hogy megbízhatóan mérni lehessen a villogás ütemét.
Józan magyarázat
A módszer ereje az, hogy a szárnycsapás frekvenciája nem függ a távolságtól, ezért akkor is mérhető, ha a repülési és szenzoradatokat kitakarták. Ez fontos, mert a PURSUE-videók legnagyobb hiányossága éppen a távolság hiánya. Hasonló tévedésre korábban is volt példa: a haditengerészet 2015-ös „Go Fast” videóján a tenger felett száguldónak tűnő tárgy valójában jóval magasabban volt, és nagyjából a szél sebességével haladt.
A szerzők maguk is jelzik a korlátokat. A vizsgálatot az korlátozza, hogy hiányoznak az adatok, mindenekelőtt a kamera magassága. Biztos eredményhez a repülőgép helyzetére, a szenzor adataira és kitakarás nélküli videóra lenne szükség. A tanulmány az arXivon jelent meg előzetes kéziratként, és tudomásunk szerint még nem ment át szakmai lektoráláson.
A maradék 92 százalék sem jelenti azt, hogy azok rejtélyesek. Loeb maga teszi fel a kérdést, hogy a fennmaradó videók mekkora részén lehetnek azonosítatlan madarak vagy ember készítette drónok. Ezt a módszer egyszerűen nem tudja eldönteni, ha a kép túl halvány, vagy a tárgy nem villog.