Régi esetek · Oroszország · Régi eset

A petrozavodszki medúza: a hajnali fényjelenség, amely elindította a szovjet UFO-kutatást

6 perc olvasás

1977. szeptember 20-án hajnalban egy fénycsóvákat szóró, medúzaszerű jelenség tűnt fel Petrozavodszk felett, és Helsinkiben is észlelték. A szovjet sajtó „ismeretlen természeti jelenségről” írt, a Tudományos Akadémia pedig egy évvel később állami kutatási programot indított. Nyugaton közben néhány nap alatt kiderült, mi állhatott mögötte: egy titkos katonai bázisról indított műhold.

Mikor: 1977. szeptember 20.
Hol: Oroszország
Kik látták: több száz lakó, kikötői munkások, mentősök, rendőrök, meteorológusok; Leningrád környékén és Helsinkiben is észlelték
Hivatalos álláspont: 1977-ben a szovjet sajtó ismeretlen természeti jelenségnek nevezte. A szovjet állami UFO-kutatás (Tudományos Akadémia és Honvédelmi Minisztérium, 1978–1990) vezetői később a Koszmosz–955 pleszecki indításával azonosították.

Hajnali négy óra, Karélia

1977 szeptember 20-án hajnalban a szovjet Karélia fővárosának, Petrozavodszknak a lakói közül sokan még aludtak. Akik ébren voltak, szokatlan látványnak lettek tanúi. Nyikolaj Milov, a TASS hírügynökség helyi tudósítója így írta le: hajnali négy óra körül a sötét égen hirtelen felvillant egy hatalmas „csillag”, és lüktetve fénycsóvákat bocsátott a földre. A „csillag” lassan és hangtalanul a város fölé ért, ott medúzaként szétterült, és rengeteg vékony fénysugarat szórt a házakra, mintha zuhogna az eső.

Egy idő után a sugárzás megszűnt. A „medúza” fényes félkörré alakult, és az Onyega-tó felé haladt, ahol a láthatárt szürke felhők takarták. A felhőzetben ezután egy félkör alakú rés nyílt, amely középen élénkvörös, a szélein fehér volt. A szemtanúk szerint az egész 10–12 percig tartott.

Milov visszaemlékezése szerint a tanúk között voltak a folyami kikötő darukezelői, a helyi hajózási társaság hajóinak ügyeletes matrózai, a traktorgyár éjszakai műszakjának munkásai, mentősök, meteorológusok, rendőrök és határőrök.

„Nem tekinthető délibábnak”

A TASS-hírben Jurij Gromov, a Petrozavodszki Hidrometeorológiai Obszervatórium igazgatója azt mondta, hogy a karéliai meteorológiai szolgálat munkatársai korábban soha nem láttak ilyet. Az időjárás-megfigyelő állomások semmilyen hirtelen légköri változást nem rögzítettek. Gromov hozzátette, hogy Karéliában és a Kola-félszigeten akkor semmilyen műszaki kísérlet nem folyt. Délibábnak sem lehet tekinteni a jelenséget, mert sok tanúja volt, akik a város különböző pontjairól nagyrészt ugyanazt írták le.

A Leningrád melletti Pulkovói Obszervatórium igazgatója, Vlagyimir Krat a TASS-nak azt nyilatkozta, hogy az obszervatórium csillagászai is láttak egy tűzgömböt, amely aznap hajnalban délről északra húzott át Leningrád megye és Karélia fölött. Krat szerint az eredetét még nem lehetett megállapítani.

Milov szerint a finn lapok is beszámoltak egy fénygömbről Helsinki égboltján, moszkvai idő szerint 4 óra 6 perc körül.

Egy hír, amelyet visszavontak

Milov 2010-ben megjelent visszaemlékezése szerint a hír szeptember 22-én ment ki a TASS teletype-hálózatán, és a Szocialisztyicseszkaja Indusztrija című lap szeptember 23-án közölte. A TASS vezérigazgatója azonban még a kiküldés napján visszavonatta a szöveget, ezért csak néhány újság hozta le. A hír így is eljutott külföldre: a francia Le Méridional szeptember 24-én már egy Szovjetunióban megfigyelt, azonosítatlan természeti jelenségről írt.

Megjelent a TASS-szöveg angol fordítása a CIA később nyilvánosságra hozott iratai között is.

Magyarázatok sora

A szovjet tudósok sorra adtak magyarázatokat, de a valódi okot nem nevezték meg:

Krat 1977. október 12-én azt mondta, hogy a jelenséget valószínűleg egy mesterséges hold légkörbe visszatérő, elégő maradványai okozták.
1978 augusztusában N. Dmitrijev kémikus kemilumineszcens zónáról beszélt, amelyet a petrozavodszki gyárak nitrogén-oxid-kibocsátása idézett elő.
1979-ben Vlagyimir Migulin akadémikus a francia La Recherche folyóiratban a légkör, a magnetoszféra és a Nap aktivitásának szokatlan együttállására hivatkozott.

Nyugaton napok alatt megfejtették

A nyugati hírek felkeltették James Oberg figyelmét, aki akkor a NASA houstoni irányítóközpontjában dolgozott, és a szovjet űrprogram egyik legismertebb független elemzője volt. Felhívta a NASA műholdkövető központját, és megkérdezte, indítottak-e valamit a titkos pleszecki kozmodrómról. A válasz szerint szeptember 20-án helyi idő szerint 3 óra 58 perckor volt egy indítás, néhány perccel a petrozavodszki észlelés előtt.

A rakéta a Koszmosz–955 katonai felderítő műholdat vitte pályára egy Vosztok–2M hordozóval. A magyarázatot a UPI hírügynökség szeptember 30-án terjesztette. A finn Tähdet ja Avaruus csillagászati lap 1979 márciusában már a Finnországból megfigyelt pleszecki rakétaindítások listáján szerepeltette a petrozavodszki jelenséget.

A szovjet hatóságok nem mondhatták ki ugyanezt, mert a kozmodróm létezése katonai titok volt. Pleszeck Arhangelszktől mintegy 200 kilométerre délre fekszik, Petrozavodszktól keletre. Oberg szerint 1977 és 1981 között több pleszecki indítás okozott hasonló tömeges „UFO-riadalmat”. A szovjet sajtó végül csak 1983 közepén ismerte el a kozmodróm létezését.

Az eset, amely elindította a szovjet UFO-kutatást

Az esemény után sok lakó írt a Tudományos Akadémia Elnökségének, és a helyi hatóságok, valamint a szomszédos országok is megkérdezték, nem katonai kísérletek következményeit látták-e. Erről Julij Platov és Borisz Szokolov számolt be később. Platov az akadémiai szakértői csoport elnökhelyettese volt, Szokolov pedig a Honvédelmi Minisztérium és az Akadémia vizsgálatait hangolta össze. Az Akadémia elnöke a kormányhoz és a hadsereghez fordult.

Ennek eredményeként 1978-ban két kutatás került be az állami tervbe. A Tudományos Akadémia a jelenségek fizikai természetét vizsgálta, a Honvédelmi Minisztérium pedig a katonai forrásokból érkező bejelentéseket. A programot Szetka néven ismerik. A 13 év alatt mintegy 3000 bejelentés érkezett.

Platov és Szokolov szerint az éjszaka megfigyelt „UFO-k” szinte mind űr- és ballisztikus rakéták indításainak, műholdak felbocsátásának, illetve repülő- és űrtechnikai kísérleteknek a hatásai voltak. A petrozavodszki jelenséget kifejezetten a Koszmosz–955 pleszecki indításával magyarázták.

Ami később rárakódott

Az eset idővel egyre színesebb lett:

1978 áprilisában az amerikai National Enquirer arról írt, hogy a tárgy sugarai lyukakat ütöttek ablakokba és utcakövekbe.
Vlagyimir Azsazsa, a későbbi ismert orosz ufológus azt állította, hogy a tárgy egy horgonyzó hajó fölött lebegett, és mintegy 104 méter hosszú volt.
Később telepatikus üzenetekről, leálló autókról, összeomló számítógépekről és ózonszagról is beszámoltak.

A Nauka Mail orosz tudományos portál összefoglalója szerint a betört ablakokat a Belügyminisztérium kutatóintézete vizsgálta meg. Az ablakok különböző időpontokban sérültek meg, a lyukakat pedig csúzlival kilőtt fémgolyókhoz kötötték.

Alekszandr Kazancev író űrhajónak tartotta a jelenséget, és Feliksz Zigel, a szovjet ufológia egyik alapító alakja is valódi UFO-nak tekintette. James Oberg szerint az, hogyan kezelik ezt az esetet, az orosz ufológusok megbízhatóságának próbája. Úgy látta, hogy még a nyilvánvaló rakétaindítást sem szűrték ki, ezért az őket követő legendák sem kezelhetők megbízható adatként.

Józan magyarázat

Mi biztos? A jelenséget 1977. szeptember 20-án hajnali 4 óra körül sokan látták Petrozavodszkban, és Leningrád környékén, illetve Helsinkiben is észlelték. Pontosan erre az időre esik a Koszmosz–955 pleszecki indítása: a NASA adatai szerint helyi idő szerint 3:58-kor. A szovjet állami UFO-kutatás két vezetője, Platov és Szokolov is ezzel az indítással magyarázta a jelenséget.

Miért nézett ki így? A rakéta kiáramló gázai nagy magasságban, ahol a levegő már nagyon ritka, széles legyezőként szétterülnek. Hajnalban a Nap még a láthatár alatt van, a magasban lévő gázfelhőt azonban már megvilágítja, és az fényesen ragyog a sötét égen. Ez ugyanaz a jelenség, amelyről a rakétaspirálokról szóló cikkünkben írtunk. A több mint 100 kilométer magasan lévő, akár több száz kilométer széles felhő hatalmas területről látszik, ezért minden megfigyelőnek úgy tűnik, mintha közvetlenül az ő városa fölött lebegne. A „hatalmas” méret és a „város feletti” helyzet a távolság becslésének ismert hibájából fakad.

Az eset erősségei:

sok független tanú és egybehangzó leírás;
korabeli, hivatalos hírügynökségi szöveg;
pontos időpont, amely egybeesik egy dokumentált rakétaindítással.

Gyengeségek és nyitott kérdések:

A pontos röppályáról és a tanúk helyzetéről nem találtunk nyilvános, részletes elemzést.
A korabeli leírásokban szereplő mozgás (lebegés, irányváltás) a távoli fénylő felhő látszólagos mozgásából adódhat, de ezt utólag már nem lehet tételesen ellenőrizni.

Ami nem igazolható: az ablakokba és kövekbe ütött lyukak, a lezuhanó kisebb tárgy, a telepatikus üzenetek és a műszaki zavarok. Ezek a későbbi beszámolókban jelentek meg, a korabeli TASS-hírben nem szerepelnek.

Források

Kapcsolódó cikkek

Öt uráli UFO-történet: legenda, üzemi lap, videó és ügyészségi vizsgálat