Három nap az égen? A halójelenségek és a melléknap

5 perc olvasás

Két fényes, színes folt ragyog a Nap két oldalán, mintha három nap sütne egyszerre, vagy egy hatalmas fénygyűrű veszi körül a Napot vagy a Holdat. A jelenség évszázadok óta ijeszti és lenyűgözi az embereket, és ma is előfordul, hogy UFO-ként jelentik. Pedig a magaslégköri jégkristályokon megtört napfény okozza.

Mit látnak ilyenkor az emberek?

A leggyakoribb látvány egy vagy két fényes, néha szivárványszínű folt a Nap mellett, ugyanolyan magasságban, mint a Nap. Máskor egy nagy, halvány fénygyűrű veszi körül a Napot vagy a Holdat, vagy függőleges fényoszlop nyúlik fel a lenyugvó Napból. Felhős időben a melléknap elmosódott, ragyogó foltként tűnhet fel, és mivel a Nappal együtt mozog, úgy hat, mintha követné a megfigyelőt.

Mi az a halójelenség?

A halójelenség akkor keletkezik, amikor a Nap vagy a Hold fénye a légkörben lebegő jégkristályokon megtörik vagy visszaverődik. A kristályok általában a kb. 5–10 kilométer magasan húzódó, vékony fátyolfelhőkben (cirrostratus) vannak, ahol fagypont alatti a hőmérséklet. Nagy hidegben a talaj közelében is lebeghetnek apró jégkristályok, ezt gyémántpornak nevezik.

A jégkristályok hatszögletűek, és kis prizmaként viselkednek. Hogy milyen jelenség keletkezik, az a kristályok alakjától és helyzetétől függ: lapos lemezek vagy hosszúkás oszlopok, rendezetlenül vagy vízszintesen lebegnek-e.

A leggyakoribb jelenségek

22 fokos halo: a leggyakrabban látható halo. A német halómegfigyelők szerint évente 80–120 napon is feltűnik. Nagy, halvány fénygyűrű a Nap vagy a Hold körül, kb. 22 fok sugárral. Belső széle vöröses, kifelé fehéresbe, kékesbe vált, vagyis fordított a színsorrend, mint a szivárványnál. A gyűrűn belül az ég sötétebbnek látszik, mert oda a kristályok nem törnek fényt.
Melléknap (parhélium): fényes, gyakran színes folt a Nap egyik vagy mindkét oldalán, nagyjából 22 fokra, ugyanabban a magasságban, mint a Nap. Akkor keletkezik, amikor vízszintesen lebegő, lapos, hatszögletű jéglemezek törik meg a fényt. Néha színtelen, de ha színes, a Nap felőli oldala vöröses, kifelé zöldes, kékes. Az Atmospheric Optics szerint Európában átlagosan heti két alkalommal látható, ha figyelünk rá. Ha a Hold elég fényes, ritkán hasonló „mellékhold” is keletkezhet.
Melléknapkör: fehér, vízszintes fénysáv, amely a Nap magasságában fut végig az égen, és áthalad a melléknapokon.
Érintő ívek: V vagy sirály alakú ívek a 22 fokos halo tetején, amelyek alakja a napmagassággal változik.
Cirkumzenitális ív: magasan, a fejünk fölött látható, mosolyra emlékeztető színes ív, amelyet „fejtetőre állt szivárványnak” is neveznek.
Fényoszlop: függőleges fénysáv, amely a felkelő vagy lenyugvó Napból, illetve a Holdból nyúlik fel, ritkábban le. A vízszintesen lebegő jéglemezek tükrözik.

Hogyan keletkezik a melléknap?

A hatszögletű jéglemez két, egymással 60 fokos szöget bezáró oldallapja prizmaként működik. A napfény az egyik oldallapon belép, a másikon kilép, és közben legalább kb. 22 fokkal elhajlik. Mivel a lemezek vízszintesen lebegnek, a megtört fény a Nappal egy magasságban, tőle jobbra és balra jut a szemünkbe: így születik a két melléknap. A vörös fény kevésbé törik meg, mint a kék, ezért a melléknap Nap felőli oldala vöröses.

Hogyan változik a melléknap?

Napkeltekor és napnyugtakor a melléknap pontosan a 22 fokos halón ül. Ahogy a Nap feljebb emelkedik, a melléknapok egyre távolabb kerülnek a halótól, de mindig a Nappal egy magasságban maradnak. Az Atmospheric Optics szerint kb. 40 fokos napmagasság fölött már nehezen vehetők ki. Ezért a legfényesebb melléknapok reggel és délután, alacsonyan álló Napnál láthatók.

Régi „csodák” az égen

Stockholm, 1535: április 20-án gazdag halójelenség látszott a város felett: egy teljes melléknapkör, rajta a Nap és öt „mellék-nap”, továbbá 22 fokos halo és több ív. A jelenségről Olaus Petri püspök festményt rendelt, a Vädersolstavlant („a melléknapos tábla”). Az eredeti elveszett, 1636-os másolata ma a stockholmi Nagytemplomban látható. A jelek értelmezése vitát okozott az egyház és Gusztáv Vasa király között. Az Atmospheric Optics elemzése szerint a festmény meglepően pontosan adja vissza a halójelenségeket.
Nürnberg, 1561: Hans Glaser fametszetes röplapja égi csatáról számolt be gömbökkel, keresztekkel és csövekkel. Carl Jung 1958-ban újra közölte a képet a repülő csészealjakról írt könyvében, azóta az UFO-irodalom gyakran idézi. Frank Johnson és Jason Colavito szerint egy szokatlanul látványos melléknap-jelenség utólagos, hallomás alapján készült ábrázolása lehet.

Egy modern UFO-eset

2007 április 23-án délután Ray Bowyer, az Aurigny légitársaság pilótája a La Manche-csatornán, Alderney szigete közelében két fényes, sárga objektumot látott, egy másik légitársaság pilótája is hasonlót jelentett. Két csillagász felvetette, hogy melléknapok lehettek. A brit UFO-kutató egyesület (BUFORA) elemzése szerint azonban a beszámolók ezt nem támasztják alá, mert az objektumok a gép alatt voltak, és a két pilóta szinte ellentétes irányból látta őket. A melléknap viszont mindig a Nappal egy magasságban, tőle kb. 22 fokra látszik. Az eset jól mutatja, hogyan lehet egy ilyen magyarázatot ellenőrizni.

Hogyan ismerhető fel?

A Nappal (vagy a Holddal) együtt mozog: mindig ugyanabban az irányban és távolságban marad tőle.
Ugyanolyan magasan van, mint a Nap, és kb. 22 fokra oldalra. Ez kézzel könnyen ellenőrizhető: ha kinyújtott karral a hüvelykujjunkkal eltakarjuk a Napot, és szétterpesztjük az ujjainkat, a kisujj hegye nagyjából a halóhoz ér.
Gyakran halo vagy fátyolfelhő kíséri: a jelenség csak vékony, magas felhőzet vagy hideg, jégkristályos levegő mellett látható.
A Nap felőli oldala vöröses, ha egyáltalán színes.
Elhalványul, ha a felhő elvonul, vagy ha a Nap magasra emelkedik.

A halók és a fátyolfelhők gyakran egy közeledő front előjelei. A norvég meteorológiai intézet kutatója szerint a régi szólás, hogy a Nap körüli gyűrű után 12 órán belül csapadék jön, nagyjából helytálló, bár a valóság ennél összetettebb.

Józan magyarázat

Mi ez? A halójelenségeket a magasban lebegő hatszögletű jégkristályok okozzák, amelyek prizmaként törik meg a Nap vagy a Hold fényét. A melléknap a Nap két oldalán, kb. 22 fokra megjelenő fényes, gyakran színes folt, a 22 fokos halo pedig egy nagy fénygyűrű a Nap vagy a Hold körül.

A felismerés legfontosabb jegyei:

A Nap (vagy a Hold) mellett látszik, és vele együtt mozog.
A melléknap ugyanolyan magasan van, mint a Nap, és kb. egy kinyújtott kézfejnyire oldalra.
Ha színes, a Nap felőli oldala vöröses.
Fátyolfelhő vagy hideg, kristályos levegő kíséri, és vele együtt elhalványul.

Miben különbözik egy valóban azonosítatlan fénytől? A halójelenség soha nem válik el a Naptól vagy a Holdtól, és nem mozog önállóan. Ha egy fény a Nap irányától függetlenül halad, irányt vált, vagy derült, felhőtlen égen jelenik meg a Nap közelében, akkor más lehet az oka.