Philip Corso
Philip J. Corso (1915–1998) amerikai hírszerző tiszt, aki 1997-es, The Day After Roswell című könyvében azt állította, hogy a roswelli roncsokból származó idegen technológiát juttatott el amerikai cégekhez. A könyvben a kritikusok számos ténybeli hibát és lehetetlen időrendet mutattak ki.
Philip J. Corso (1915–1998) az amerikai hadsereg hírszerző tisztje volt, nyugalmazott alezredes. A második világháborúban Olaszországban szolgált, később a koreai háborúban is hírszerzőként dolgozott. Az 1960-as évek elején rövid ideig a hadsereg kutatás-fejlesztési igazgatóságán a külföldi technológiákkal foglalkozó részleg (Foreign Technology Division) helyettes vezetője volt. 1963-ban leszerelt, és Strom Thurmond szenátor munkatársa lett. Ismertté a The Day After Roswell (1997) című könyvével vált, amelyet William J. Birnes íróval közösen jegyzett.
Mit állít
Corso a könyvben azt állítja, hogy 1947 júliusában a kansasi Fort Riley katonai bázison egy szállítóládában idegen lény holttestét látta. Szerinte később, 1961-től a külföldi technológiák részlegén egy aktaszekrényt kezelt, amely a roswelli lezuhanásból származó roncsokat tartalmazta. Állítása szerint az onnan származó idegen technológiát, többek között az integrált áramköröket, a száloptikát, a lézert, az éjjellátó készülékeket és a nagy szilárdságú szálakat, amerikai ipari cégekhez és kutatóintézetekhez juttatta, hogy azok visszafejtsék és továbbfejlesszék. A könyvben azt is állítja, hogy szerepe volt a CORONA kémműhold-programban, és befolyásolta az amerikai holdprogramot.
A könyv előszavát Strom Thurmond szenátor írta, aki azonban azt hitte, hagyományos katonai memoárt ajánl. Amikor kiderült, hogy a könyv egy UFO-eltitkolásról szól, Thurmond nyilvánosan sajnálatát fejezte ki, és kijelentette, hogy nem tud semmilyen eltitkolásról, és nem hiszi, hogy lett volna ilyen.
Hivatalos és szkeptikus álláspont
A hivatalos álláspont szerint a roswelli roncsok legvalószínűbben a titkos Project Mogul ballonprogram egyik ballonsorából származtak, a Corso által leírt technológiai átadásra pedig nincs dokumentált bizonyíték. A szkeptikusok szerint az általa említett technológiák fejlődése jól követhető, és emberi kutatók munkájával magyarázható: a tranzisztort 1947 decemberében a Bell Laboratóriumban, a lézert 1960-ban Theodore Maiman készítette el, vagyis mindkettő megelőzte Corso 1961-es beosztását.
A könyvet számos ténybeli hiba miatt bírálták, részben UFO-kutatók is. Brad Sparks a Skeptical Inquirerben kimutatta, hogy Corso egy 1961-es találkozót a CIA langley-i központjában írt le, amely akkor még nem működött; azt állította, hogy Frank Wisner, a CIA titkos műveleti vezetője 1961-ben egy londoni szállodában öngyilkos lett, holott Wisner 1965-ben Maryland államban halt meg; és azt is, hogy egy 1962-es találkozóval befolyásolta Kennedy holdprogramját, amelyet az elnök már 1961 májusában bejelentett. Az Eisenhower-könyvtár archívumában nem találtak iratot arról, hogy Corso a Nemzetbiztonsági Tanács stábjában dolgozott volna, ahogy a könyv állítja. Karl Pflock UFO-kutató a könyvet teljesen hiteltelennek nevezte, a brit Guardian pedig 2001-ben felvette a tíz legnagyobb irodalmi álhír listájára.
Corso szerepe az UFO-irodalomban főként azért jelentős, mert egy katonatiszt első kézből származónak mondott beszámolójaként terjedt el, és sokakat meggyőzött, köztük Paul Hellyer egykori kanadai védelmi minisztert is.