Régi esetek · Kanada · Régi eset

Falcon Lake, 1967: a férfi, akit saját elmondása szerint egy leszállt tárgy égetett meg

9 perc olvasás

1967. május 20-án Stefan Michalak winnipegi szerelő és amatőr geológus égési sérülésekkel jött ki egy manitobai erdőből. Elmondása szerint egy leszállt, fémes tárgyból kiáramló forró gáz égette meg. A kanadai rendőrség, a légierő és egy amerikai tudományos csoport is vizsgálta az esetet, a kanadai iratok szerint mégis megoldatlan maradt.

  • Mikor: 1967. május 20.
  • Hol: Kanada
  • Kik látták: egyetlen tanú, Stefan Michalak winnipegi ipari szerelő és amatőr geológus
  • Hivatalos álláspont: a kanadai védelmi minisztérium megoldatlannak tartja, az RCMP szerint a betegség és az égési sérülések nem magyarázhatók. Az amerikai Condon-bizottság kétségbe vonta a beszámoló hitelességét.

Hosszú hétvége a Whiteshell-erdőben

Stefan Michalak Lengyelországban született, és a háború után települt át Kanadába. Winnipegben ipari szerelőként dolgozott, szabadidejében amatőr geológusként kvarc- és ezüstlelőhelyeket keresett. A Falcon Lake környéki sziklákon korábban már talált ígéretes kvarcereket, és bányászati igényt is bejelentett.

1967 május 19-én, a Viktória-napi hosszú hétvége előtt, Michalak Winnipegből a mintegy 150 kilométerre fekvő Falcon Lake-be utazott. Egy motelben szállt meg a Kanada-autópálya mellett. Másnap hajnali fél hatkor indult a Whiteshell tartományi park erdejébe.

A fontosabb helyszínek. Ábra: Sky Glitch, térképalap: Natural Earth

Ami a sziklán történt

Michalak beszámolóját több forrás is rögzítette: a korabeli sajtó, a hatósági jelentések és a saját, 1967-ben kiadott füzete. Eszerint dél körül, 12:15-kor egy csapat felriadt lúd hívta fel a figyelmét az égre. Két vörösen izzó tárgy ereszkedett lefelé. Az egyik megállt a levegőben, majd nyugat felé elrepült. A másik egy lapos sziklán ért földet, mintegy 49 méterre tőle.

A kanadai hírügynökség 1967. május 24-i jelentése szerint Michalak a tárgyat körülbelül 10,7 méter hosszúnak és 2,4 méter magasnak írta le. A felülete rozsdamentes acélhoz hasonlított. Michalak egy ideig a sziklák mögül figyelte, és vázlatot is készített róla. A kőfaragáshoz hordott hegesztőszemüveg volt rajta.

Rutkowski összefoglalója szerint Michalak meleg légáramlást érzett, kénszagot, zúgást és sziszegést hallott. Egy ajtó nyílt ki, és erős fény áradt ki belőle. Két emberinek tűnő hangot hallott. Több nyelven is megszólította őket, de választ nem kapott. Benézett a nyíláson, ahol fénylő paneleket látott, embert nem. Utána a nyílás bezárult.

Kesztyűs kézzel megérintette a tárgy oldalát, és a kesztyű megolvadt. A tárgy ekkor elmozdult. Egy rácsos szellőzőnyílásból forró gáz csapott ki, amely a mellkasát érte. Az inge és az alsóinge meggyulladt, Michalak letépte őket magáról. A tárgy felemelkedett és eltűnt.

Az út hazáig

Michalak hányingert és erős fejfájást érzett, a visszaúton többször hányt. Az autópályán megállított egy rendőrautót. Michalak saját beszámolója szerint a rendőr azt mondta, hogy más dolga van, és továbbhajtott.

A Kanadai Királyi Lovasrendőrség (RCMP) járőre, G. A. Solotki írásos jelentése mást mond. Palmiro Campagna kanadai kutató szerint, aki a jelentést a Library and Archives Canada podcastjában ismertette, a rendőr úgy látta, hogy Michalak ivott. Ugyanakkor azt írta, hogy nem érzett rajta alkoholszagot. Felajánlotta, hogy Falcon Beachre viszi, de Michalak ezt elutasította.

Délután négykor Michalak a motel kávézójában orvost keresett. Azt mondták neki, hogy a legközelebbi orvos az ontariói Kenorában, 72 kilométerre van. Inkább hazautazott busszal Winnipegbe, ahova este negyed tizenegy körül ért. A fia bevitte a Misericordia kórházba, ahol elsőfokú égési sérüléseket láttak el rajta, és hazaengedték. Az orvosoknak a repülő tárgyról nem beszélt.

Két nappal később a Winnipeg Tribune címlapon közölte a történetet. Az Edmonton Journal május 24-én a kanadai hírügynökség jelentését hozta. Ebben a 19 éves fia, Mark azt mondta, hogy apja égési sérülései sakktáblaszerű mintát alkotnak. Michalak szerint két nap alatt 5,4 kilót fogyott, és belülről „valami bűzt” érzett.

Mit mutattak az orvosi vizsgálatok?

Michalakot a következő két évben több mint egy tucat orvos vizsgálta meg. Május 30-án a Pinawában működő Whiteshelli Atomkutató Intézetben egésztest-mérést végeztek rajta. Ez nem mutatott a háttérsugárzásnál többet.

Az Edward Condon fizikus vezette amerikai UFO-vizsgálat (Condon-bizottság) jelentése szerint egy sugárpatológus sem talált sugárzás okozta elváltozást az égési sérülésen, a vérében vagy a ruháján. A sérülést hőokozta égésnek ítélte. Michalak egy hét alatt 10 kilós fogyásról beszélt, amit a bizottság nem tudott ellenőrizni. A limfocitaszáma 16-ról 21 százalékra nőtt, ami a jelentés szerint belefér a szokásos ingadozásba. A 11. napon megjelent kiütést a bizottság valószínűleg muslincacsípésnek tartotta.

1968 augusztusában Michalak saját költségén a Mayo Klinikán is vizsgálaton volt. A pszichiátriai jelentés nem talált hallucinációra vagy súlyos lelki betegségre utaló jelet. A klinika bőrgyulladást és ájulásos rosszullétet állapított meg.

A helyszín, amelyet nem találtak

Paul Bissky századparancsnok, a Kanadai Királyi Légierő (RCAF) vizsgálója május 25-én kereste először a helyszínt, sikertelenül. Május 31. és június 2. között az RCMP és a légierő helikopterrel is kereste, eredmény nélkül. Június 4-én a Condon-bizottság munkatársa, Roy Craig Michalakkal együtt ment ki, de ő sem találta a helyet.

A Condon-jelentés szerint a tűzoltó-megfigyelőtornyokból senki sem látott füstöt. A közeli golfpályán több száz golfozó sem vett észre semmit, és három távoli radarállomás sem jelzett szokatlant. Craig ezt a keresést „céltalannak” nevezte.

Június végén Michalak egy ismerősével, Gerald Harttal megtalálta a helyet. Campagna szerint anyagot vittek el onnan, köztük az elégett ing maradékát és egy acél mérőszalagot, pedig az RCMP arra kérte őket, hogy ne nyúljanak semmihez. Július 28-án a légierő emberei is kimentek. Rutkowski szerint a hely csak mintegy 46 méterre volt a június 1-jei keresés területétől, de bozót takarta.

Bissky szeptember 1-jei kiegészítő jelentése szerint a sziklán egy körülbelül 4,6 méteres, megtisztított kör volt. A környező fákon viszont nem talált égésnyomot. Ezt valószínűtlennek tartotta, ha a tárgy valóban úgy szállt le, ahogy Michalak leírta.

Egy eset, két év vizsgálat. Ábra: Sky Glitch

Sugárzó talaj és ezüstdarabok

Az RCMP 1967. július 26-i jelentése szerint a helyszíni talajmintában 0,3 mikrocurie aktivitást mértek. A jelentés rádiumforrásról és „esetlegesen súlyos egészségügyi veszélyről” írt, és felvetette a terület lezárását. A Nemzeti Egészségügyi és Népjóléti Minisztérium elemzése „rádium-226-ot vagy azzal egyenértékű” forrást mutatott ki.

A minisztérium szakértője, Stewart Hunt július 26-án Winnipegbe utazott, és kiment a helyszínre is. Szeptember 13-i jelentése szerint a szennyezett folt legfeljebb 650 négyzetcentiméteres volt, a környéke tiszta. Szerinte „komoly egészségügyi veszély” nem állt fenn. Hunt azt is feljegyezte, hogy Michalak puszta kézzel fogta meg a szennyezett talajt.

A helyszíni minták UV-fényben világítottak, ami Hunt szerint rádiumos világítófestékre utalhatott. A Michalak házából vett minták nem világítottak. A védelmi minisztérium egy keltezetlen feljegyzése szerint a talajban lévő rádium mennyisége nagyjából egy karóra számlapjában lévőnek a harmada volt. A feljegyzés szerint „ez az, ami a tudósokat zavarja”.

1968 májusában Michalak egy barátjával két W alakú fémdarabot és kisebb töredékeket talált a leszállóhely egyik sziklarésében. A Condon-jelentés szerint 93 és 96 százalékban ezüstből álltak, és uránásványokból álló bevonat borította őket. R. J. Traill, a kanadai Nemzeti Kutatási Tanács szakértője szerint vékony ezüstlemezről van szó, amelyet részben megolvasztottak, forró kvarchomokba tettek, majd uránszurokérccel vontak be. Bissky egy 1968-as táviratában azt írta: ha ez átverés, akkor valaki komoly erőfeszítést tett érte.

A sugárzásról és az égési sérülésekről szóló mérések. Ábra: Sky Glitch

A kormány hallgatása

1967 június 29-én Edward Schreyer parlamenti képviselő a kanadai alsóházban kérdezett rá az esetre, de választ nem kapott. November 6-án Léo Cadieux védelmi miniszter kijelentette, hogy a minisztérium nem kívánja nyilvánosságra hozni a vizsgálati jelentést. 1969-ben Barry Mather képviselő betekinthetett egy UFO-aktába, de abból lapok hiányoztak. A kormány szerint a teljes anyag kiadása „nem lett volna közérdek”.

A Library and Archives Canada ma digitalizált formában közli a kanadai UFO-iratokat. A 2019-es podcast szerint az RCMP úgy ítélte, hogy bizonyos tények, például Michalak betegsége és égési sérülései, megmagyarázhatatlanok. A védelmi minisztérium az esetet megoldatlannak tartja.

Ötven év múlva

Michalak 1999-ben, 83 évesen halt meg. Rutkowski nekrológja szerint egy forgatáson a rendező azt mondta neki, hogy az égés lehetett élete legkülönösebb élménye. Michalak azt felelte, hogy nem az volt, és a náci haláltáborokban átélt borzalmakról kezdett beszélni.

A fia, Stan Michalak a CBC-nek 2017-ben azt mondta, hogy apja soha nem változtatott a történetén. Azt is elmondta, hogy apja titkos katonai járműnek tartotta a tárgyat, nem idegen űrhajónak. Stan Michalak és Rutkowski az 50. évfordulóra könyvet adott ki When They Appeared címmel.

2018-ban a Kanadai Királyi Pénzverde 20 dolláros, sötétben világító ezüst emlékérmét bocsátott ki az eset emlékére, 4000 példányban. 2019-ben Rutkowski a Falcon Lake-eset kutatási anyagát a Manitobai Egyetem levéltárának adományozta.

Józan magyarázat

Ami biztos

  • 1967 május 20-án Michalak égési sérülésekkel tért vissza a Falcon Lake melletti erdőből. Este elsőfokú égési sérülésekkel látták el egy winnipegi kórházban.
  • A tárgyat rajta kívül senki sem látta. A tűzoltótornyok megfigyelői, a golfozók és a radarállomások semmit sem észleltek.
  • Az egésztest-mérés és a sugárpatológus vizsgálata szerint Michalak testén és ruháján nem volt nyoma sugárzás okozta károsodásnak.
  • A helyszínen egy legfeljebb 650 négyzetcentiméteres foltban rádiumos szennyezést mértek.
  • A hatóságok legalább három alkalommal keresték a helyet, sikertelenül. Végül Michalak és egy ismerőse találta meg, hatósági tanú nélkül.

Ami nem bizonyított

  • Hogy a tárgy létezett. Csak Michalak beszámolója és vázlata szól róla.
  • Hogy az égési sérülést forró gáz okozta. A Condon-jelentés hőokozta égést állapított meg, de a forrását nem.
  • Hogy a sugárzás a tárgytól származott. A mintákat felfedezésük után együtt tárolták, Michalak puszta kézzel fogta őket, és az UV-vizsgálat rádiumos festékre utalt.
  • Hogy az ezüstdarabok a helyszínhez tartoznak. Egy évvel később kerültek elő, és a kanadai szakértő szerint mesterségesen megmunkált, utólag bevont ezüstlemezek voltak.
  • A súlyos fogyás és a limfocitaszám változása. Ezekről nincs megbízható korábbi kiindulási adat.

A magyarázatok erősségei és gyengéi

  • Valódi, ismeretlen jármű: Michalak beszámolója évtizedekig nem változott. A Mayo Klinika pszichiátere sem talált nála hallucinációra utaló jelet, és a munkáltatója is megbízhatónak tartotta. Más tanú, radaradat vagy független nyom viszont nincs.
  • Titkos földi kísérleti jármű: Michalak maga is ezt gondolta. Palmiro Campagna kutató szerint, ha Michalak látott valamit, az valószínűleg földi eredetű volt, és a leírt hajtást a kanadai Avrocar kísérleti járműhöz hasonlította. Erre utaló iratot azonban nem találtak.
  • Baleset, amelyet utólag UFO-történettel magyarázott: Bissky századparancsnok személyes véleménye szerint Michalak ittas állapotban hallucinálhatott. Solotki járőr is azt írta, hogy Michalak ittasnak látszott, ugyanakkor alkoholszagot nem érzett. Rutkowski szerint Bissky a szálloda italnaplóit is ellenőrizte. Ez a magyarázat a sugárzott talajra nem ad választ.
  • Szándékos átverés: Donald Menzel és Ernest Taves 1977-ben „rosszul kivitelezett átverésnek” nevezte az esetet. A Condon-jelentés kétségbe vonta a beszámoló hitelességét, mert a helyszín nem egyezett Michalak korábbi leírásával. Az ezüstdarabok különösen gyanúsak. Ugyanakkor nem világos, mi lett volna az indíték: Michalak a füzetén pénzt vesztett, és soha nem vádolták hamis bejelentésért. Rutkowski szerint valószínűbb, hogy egy valódi élményt utólag mások „kiszíneztek”.
  • Rádiumos festék vagy természetes urán: Hunt az UV-vizsgálat alapján rádiumos világítófestékre gondolt. A későbbi újraelemzések természetes uránt találtak, dúsított anyagot nem. Ez a talajszennyezést magyarázhatja, az égési sérülést nem.

Nyitott kérdés

Az esetet egy független tanú vagy egy olyan nyom dönthetné el, amelyet nem Michalak talált meg és nem ő kezelt. Ilyen nincs. A Library and Archives Canadánál és a Manitobai Egyetemnél őrzött iratok és tárgyak ma is elérhetők. Ha a még meglévő mintákat modern módszerekkel újra megvizsgálnák, legalább a sugárzás eredete tisztázódhatna.

Források

  1. Condon Report, Case 22 (Patrick Gross oldalán)
  2. Chris Rutkowski: Too Close an Encounter: The Falcon Lake Case (Patrick Gross oldalán)
  3. Chris Rutkowski: The Falcon Lake Case: Too Close an Encounter (Journal of UFO Studies, NICAP-másolat)
  4. Chris Rutkowski: Insoluble Mysteries (Patrick Gross oldalán)
  5. Chris Rutkowski: Obituary: Stefan Michalak, 1999 (Patrick Gross oldalán)
  6. Patrick Gross – The Michalak close encounter, Falcon Lake, 1967 (esetösszefoglaló és forráslista)
  7. Edmonton Journal, 1967. május 24. (Canadian Press; Patrick Gross oldalán)
  8. Library and Archives Canada – UFOs at LAC: The Falcon Lake incident, part 1
  9. Library and Archives Canada – UFOs at LAC: The Falcon Lake incident, part 2
  10. NICAP – The UFO Briefing Document: Physiological Case at Falcon Lake (RCAF- és RCMP-iratokkal)
  11. CBC News – Falcon Lake incident is Canada’s ‘best-documented UFO case,’ even 50 years later (2017)
  12. CTV News Winnipeg – Investigative files, artifacts from UFO encounter donated to university archives (2019)
  13. Royal Canadian Mint – Canada’s Unexplained Phenomena: The Falcon Lake Incident (2018)
  14. The Canadian Encyclopedia – UFOs in Canada

Kapcsolódó cikkek