Régi esetek · Egyesült Királyság · Régi eset

Calvine, 1990: egy gyémánt alakú tárgy, egy vadászgép és egyetlen megmaradt fotó

10 perc olvasás

1990. augusztus 4-én este két fiatal férfi hat fényképet készített a skóciai Calvine fölötti lápvidéken. A képeken egy gyémánt alakú tárgy és egy katonai repülőgép látszik. A negatívok a brit Védelmi Minisztériumhoz kerültek, majd eltűntek. Egyetlen nagyítás maradt meg, és ma sem tudni, kik készítették, és mi van rajta.

Mikor: 1990. augusztus 4.
Hol: Calvine, Egyesült Királyság
Kik látták: két fiatal férfi, pitlochryi szállodai dolgozók, akiknek a kilétét azóta sem sikerült megállapítani
Hivatalos álláspont: a brit Védelmi Minisztérium és a JARIC megvizsgálta a negatívokat, de a tárgyról nem jutott határozott következtetésre. 1996-ban azt közölte, hogy a képeknek nincs védelmi jelentőségük.

Egy augusztusi este a Felföldön

Calvine néhány házból álló település Skócia közepén, Pitlochrytól északnyugatra, az A9-es főút mellett. A brit Védelmi Minisztérium (MoD) kézzel írt feljegyzése szerint 1990. augusztus 4-én, szombaton este 9 óra körül két ember sétált a falu közelében. Egy nagy, gyémánt alakú tárgyat láttak a levegőben.

A feljegyzés szerint a tárgy tíz percig egy helyben lebegett, majd függőlegesen felemelkedett. Közben a tanúk szerint egy Harrier vadászgép többször alacsonyan elrepült a közelében. Az egyik tanú hat színes fényképet készített.

Két nappal korábban, augusztus 2-án Irak lerohanta Kuvaitot.

A negatívok útja

A fotósok a glasgow-i Daily Record napilaphoz vitték a képeket. Az újság a negatívokat továbbadta a Királyi Légierő (RAF) pitreavie-i bázisán dolgozó sajtótisztnek, onnan pedig a minisztériumhoz kerültek.

A MoD 1990 szeptemberében megvizsgálta a negatívokat. Részletes elemzésre a RAF bramptoni bázisán működő légifotó-értelmező központba (JARIC) küldte őket. A JARIC egy Harriert és egy „alig látható” második repülőgépet azonosított a képeken.

A calvine-i negatívok útja. A hat kép közül ma csak egy nagyítás ismert. Ábra: Sky Glitch

Andrew Robinson későbbi időrend-rekonstrukciója szerint a negatívok szeptember 10-én érkeztek a minisztériumba, és 14-én visszaküldték őket. Robinson maga is jelzi, hogy ez az időrend sok feltételezésen alapul.

1992 január 29-én a védelmi hírszerzés DI55-ös részlege öt átlátszó fóliamásolatot küldött a JARIC-nak újabb vizsgálatra. A kísérőirat szerint az anyag „különösen gondos kezelést” igényelt.

A Daily Record nem közölte a képeket. Malcolm Speed, a lap akkori hírszerkesztője szerint a fotószerkesztő, Andy Allan 1990 augusztusában megmutatott neki egy képet. Később Allan azt mondta, hogy a RAF hamisítványnak tartja a fotókat. Speed szerint a közlés elmaradását soha senki nem magyarázta meg.

„Nincs védelmi jelentősége”

A minisztérium 1990 szeptemberében tájékoztatót írt a miniszternek arra az esetre, ha a Daily Record közölné a képeket. Az újságíróknak szánt válasz így szólt: „Megnéztük a fényképeket, a nagy, gyémánt alakú tárgyról nem jutottunk határozott következtetésre. Biztosak vagyunk benne, hogy a repülőgép Harrier.” A tájékoztató azt is rögzítette, hogy nincs nyoma Harrierek repülésének a megadott helyen és időben.

Nick Pope 1991 nyarán került a minisztérium légügyi titkárságára (Sec(AS)), amely az UFO-bejelentéseket is kezelte. Pope szerint az irodája falán ott lógott az egyik calvine-i kép plakátméretű, színes nagyítása. Később a részlegvezetője elzárta.

1996-ban Redmond képviselő megkérdezte a parlamentben, ki és miért vitte el a fotót a titkárság irodájából. Nicholas Soames fegyveres erőkért felelős miniszter július 24-én írásban válaszolt. Eszerint a légvédelmi szakemberek megvizsgáltak néhány negatívot. Mivel semmi védelmi jelentőségűt nem találtak rajtuk, nem tartották meg őket. Arról sincs nyilvántartás, hogy képeket készítettek volna róluk.

Csak fénymásolat maradt

2009-ben a MoD UFO-aktái a Brit Nemzeti Levéltárba (The National Archives) kerültek, és nyilvánosak lettek. A kiadást David Clarke újságíró, a Sheffield Hallam Egyetem oktatója felügyelte. Az aktákban megtalálta a kézzel írt feljegyzést és a kép két rossz minőségű, levágott fénymásolatát. Clarke eleinte átverésnek tartotta a fotókat.

A minisztérium adatigénylésekre azt válaszolja, hogy nem őrzött meg egyetlen képet sem. A JARIC szerint iratait öt év után megsemmisítették, ha nem őrizték meg őket máshol. A Daily Recordnál a negatívokat kezelő munkatársak azóta meghaltak. A lap egyik vezető újságírója 2020-ban azt mondta, hogy a negatívok véletlenül megsemmisülhettek.

A sajtótiszt fiókja

Clarke évekig kereste az eredeti képeket. Végül megtalálta Craig Lindsayt, aki 1990-ben a RAF skóciai sajtótisztje volt, és ő kezelte az ügyet. Lindsay egy nagyítást harminckét évig magánál tartott, és 2022 júniusában a Sheffield Hallam Egyetem különgyűjteményének adományozta. A képet a Daily Mail 2022 augusztusában közölte először.

A kutatók „Lindsay-nagyításnak” nevezik, hogy megkülönböztessék az elveszett eredetiktől. Fekete-fehér, kissé levágott másolat. Egy lapos, gyémánt alakú tárgy látszik rajta, mellette egy kis, elmosódott repülőgép, az előtérben pedig egy kerítés.

Lindsay 1990-ben telefonon beszélt az egyik tanúval, aki egy pitlochryi szálloda konyháján dolgozott. Lindsay szerint a tanú azt mondta, hogy a tárgy négy-öt percig hangtalanul lebegett, majd lassan, függőlegesen felemelkedett. Ez eltér a minisztériumi feljegyzésben szereplő tíz perctől. A hangról a feljegyzés nem ír, Nick Pope későbbi beszámolójában viszont zúgó hang is szerepel.

Lindsay egyetlen nyilvános szereplése az ügyben 2025. augusztus 2-án volt. Az eset 35. évfordulóján, Blair Atholl falu közösségi termében rendezett kutatói találkozón válaszolt a közönség kérdéseire.

Ki volt Kevin Russell?

A nagyítás hátoldalán piros zsírceruzával ez áll: „Copyright Kevin Russell, C/O Daily Record, Glasgow”. Robinson szerint valószínűleg a lap fotószerkesztője írta rá.

Clarke csapata mintegy 140 megfelelő korú Kevin Russellt kutatott fel Skóciában és külföldön. Egyikük sem állította, hogy ő a fotós. Egy ilyen nevű férfi 1990-ben konyhai kisegítő volt a pitlochryi Hydro szállodában. 2024 májusában jelentkezett, de azt mondta, semmit sem tud az esetről. Azt sem tudja megmagyarázni, hogyan került a neve a kép hátoldalára.

Richard Grieve egykori szakács mást mond. Szerinte a két fotós szakácsként dolgozott vele a pitlochryi Fishers szállodában, és egyikük sem volt Kevin. Grieve úgy emlékszik, hogy nem sokkal később, egy viharos estén három férfi kereste fel a szállodát. Ketten a Királyi Haditengerészettől érkezettnek mondták magukat, és kikérdezték a szakácsokat. Grieve szerint mindketten hamarosan felmondtak.

Lindsay úgy emlékszik, hogy egy pitlochryi szálloda recepciósa kapcsolta őt a tanúhoz. Ő ezt az Atholl Palace-nak gondolja. A jegyzetfüzeteit körülbelül tíz éve kidobta, és nem emlékszik, hogy Kevin Russell-lel beszélt-e. A fotósok kiléte ma sem ismert.

(media:cmwdkym6m01evqp0lw4zmyi81)

Mit mondanak a források? Az eltérések a minisztériumi feljegyzés, Lindsay, Grieve és Robinson között. Ábra: Sky Glitch

Mit mutat maga a kép?

Andrew Robinson, a Sheffield Hallam Egyetem fotográfiaoktatója nagy felbontásban beszkennelte és megvizsgálta a nagyítást. 2024-es, bővített jelentése szerint a kép Kodak színes fotópapírra készült szegély nélküli, 25 × 20 centiméteres nagyítás. A negatív szélességének mintegy 17 százaléka lemaradt róla.

Robinson szerint a nagyítás megegyezik azzal a fénymásolattal, amelyet 1990-ben Pitreavie-ből faxoltak a minisztériumnak. A filmszemcse egyenletesen fut végig a tárgyon és a kép többi részén, montázsnak nincs nyoma. Robinson megjegyzi, hogy egy durvább szemcséjű filmre készült újrafotózás elfedhetne ilyesmit, de ezt valószínűtlennek tartja.

A szemcseszerkezet és a nagyítógép beállításai Robinson szerint fekete-fehér filmre utalnak, a nagyítási kód például az Ilford XP-1-re. A minisztériumi feljegyzés viszont színes fényképekről ír.

A látószög és a mélységélesség alapján Robinson 35–80 milliméteres objektívre következtet. Számításai szerint a kerítés körülbelül 7–11 méterre volt a fényképezőgéptől, a repülőgép 530–755 méterre. Ha a gép Harrier, nagyjából 117 méter magasan repült.

Robinson távolságbecslései. Sematikus ábra, nem méretarányos. A tárgy mérete csak akkor érvényes, ha valóban a gép közelében volt. Ábra: Sky Glitch

A tárgy hosszát Robinson a feltételezett helyzetétől függően 20 és 40 méter közöttire becsüli, és a 30–40 métert tartja valószínűnek. A becslés azon alapul, hogy a tárgy valóban a levegőben volt, a repülőgép közelében. Ezt a kép önmagában nem bizonyítja.

Robinson szerint az 1990. augusztus 4-i időjárási adatok, a borult ég és a szórt fény, összhangban vannak a képpel. A dátumot és a helyszínt azonban a kép nem igazolja, ezek a tanúk szavain múlnak.

Hol készülhetett?

A kutatócsoport egyik tagja, a helyi lakos Giles Stevens az An Teampant javasolta. Ez a Calvine-től délre emelkedő Struan Point 420 méteres csúcsa. Clarke, Lindsay és James Fox dokumentumfilmes is járt ott.

Robinson szerint a helyszín bizonytalan. Az ottani juhkerítésen nincs szögesdrót, a képen látható kerítés alsó szála viszont szöges. Azt a pontot sem találták meg, ahonnan a kerítés vonala alól, fölfelé nézve készíthették a képet.

Egymásnak ellentmondó bennfentesek

Az évek során több egykori katonai és minisztériumi forrás is nyilatkozott, egymásnak ellentmondva. Simon Baldwin légikommodor tréfának tartja a képeket, és a Loch Ness-i szörnyhöz hasonlította őket. Szerinte a Pentagon is így látta.

Egy védelmi hírszerzési forrás szerint orvvadászok fotóztak, a tárgy pedig egy machrihanishi bázisról felszálló amerikai kísérleti repülőgép volt. Egy másik volt hírszerzési tisztviselő Clarke-nak azt mondta, hogy a két vadászgép egy amerikai és egy brit gép volt, és „kísérték” a tárgyat.

Nick Pope szilárd, valódi szerkezettel bíró eszköznek, talán amerikai kísérleti repülőgépnek tartja a tárgyat. 2020-ban és 2021-ben mintegy 30 méteres (100 láb) átmérőt említett.

2022 őszén Louise Haigh munkáspárti képviselő Clarke kérésére kérdéseket intézett a minisztériumhoz. James Heappey fegyveres erőkért felelős miniszter azt válaszolta, hogy a minisztérium már nem őriz iratokat a fotóról. A megmaradt papírok a 2009-ben nyilvánossá tett DEFE 24/1940/1 jelzetű aktában vannak. Egy titkos amerikai repülőgép szerinte az amerikai kormányra tartozik. Az Egyesült Királyság nem engedélyezett ilyen repülést, és nincs bizonyítéka arra, hogy történt volna.

Ahol most tart az ügy

Clarke a 35. évfordulón is megoldatlannak nevezte az esetet. Szerinte „hiányzik a kirakós utolsó darabja”: a kép lehet átverés, és lehet egy valódi, azonosítatlan tárgy fotója is. Korábban azt írta, hogy egy titkos katonai eszköz felé hajlik, de bizonytalan abban, mennyire megbízhatók a forrásai.

2025 februárjában Sean Kirkpatrick, a Pentagon UAP-ügyekkel foglalkozó hivatalának korábbi vezetője a Guardiannek azt mondta, hogy a kép egy tóban látható tükröződés, és a fotót utólag módosították. Bizonyítékot nem mutatott be. Kirkpatrick úgy tudja, hogy a Pentagon és az amerikai térinformatikai hírszerző ügynökség (NGA) néhány éve közleményt is kiadott erről. Clarke szerint ilyen közleményről senki sem tud.

2026 februárjában Andreas Zätterqvist rekonstrukciós jelentést tett közzé. Azt vizsgálta, hogy elkészíthető volt-e a fotó a kor analóg eszközeivel. Egy fórumbejegyzésében azt írta, hogy szerinte valószínűleg egyszerű, kis makettekkel végzett átverésről van szó.

Józan magyarázat

Ami biztos

Létezik egy nagyítás, amely Robinson vizsgálata szerint megegyezik az 1990-ben a minisztériumnak faxolt képpel. Montázsnak nincs rajta nyoma.
A MoD 1990-ben megkapta és megvizsgálta a negatívokat. A JARIC egy Harriert és egy második repülőgépet azonosított rajtuk.
A minisztérium a tárgyról nem jutott határozott következtetésre. 1996-ban azt közölte, hogy a negatívokon nem volt semmi védelmi jelentőségű.
Az eredeti negatívok és a másik öt kép elveszett.

Ami nem bizonyított

A dátum, az időpont és a helyszín. Ezek a tanúk és a minisztériumi feljegyzés szavain múlnak, a kép nem igazolja őket.
A tárgy mérete és távolsága. A 30–40 méteres becslés azt feltételezi, hogy a tárgy a levegőben, a repülőgép közelében volt.
A beszámolók részletei sem egyeznek. A feljegyzés tíz perc lebegést és színes képeket említ, Lindsay négy-öt percet, Robinson elemzése pedig fekete-fehér filmre utal.
Hogy a vadászgépek „kísérték” volna a tárgyat. Ezt egyetlen, névtelen egykori tisztviselő állítja.
A szállodai látogatásról csak Grieve évtizedekkel későbbi visszaemlékezése szól.
A fotósok kiléte, és hogy került a Kevin Russell név a kép hátoldalára.

A magyarázatok erősségei és gyengéi

Tükröződés egy tóban: e szerint a kép fejjel lefelé áll, és egy kis szigetet mutat a tükörképével. Robinson szerint ellene szól, hogy a „tükrözött” fél világosabb, a két fél nem tükörszimmetrikus, a víz teljesen sima, és a kerítésen túl távoli táj látszik. Egy 3D-s rekonstrukció csak magasabb fényképezési ponttal és egy sziklával került közel a képhez, és a Harriert madárral kellett helyettesítenie. Sean Kirkpatrick, a Pentagon UAP-hivatalának korábbi vezetője is ezt állítja, és szerinte a fotót módosították is, de bizonyítékot nem mutatott be.
Hegycsúcs a ködtenger fölött: a felvetés szerint a Farragon Hill (782 m) vagy a Ben Vrackie (841 m) csúcsa látszik. Robinson szerint egy inverziós felhőréteg teteje hullámos, a képen viszont egyenletes a háttér. Ilyen magas köd mellett az An Teampan is a ködben lett volna, a közbeeső Tulach Hill (470 m) pedig kilátszana.
Közeli, felfüggesztett makett: Wim van Utrecht szerint faágra lógatott karácsonyi csillag, a gép pedig horgászzsinóron mozgatott modell. Robinson ezt tartja a leghihetőbb alternatívának, és nem zárja ki. Ellene szól, hogy hat egymást követő képen kellett volna egy szeles domboldalon ugyanott tartani, miközben egy repülőgép körözött körülötte. A tanúk szerint egyes negatívokon egy második gép is látszott. Zsinórt eddig nem találtak, igaz, a horgászzsinór fotón nehezen látszik.
Sárkány, léggömb vagy léghajó: ezt Mick West szkeptikus kutató vetette fel. Részletes összevetést a képpel nem találtunk.
Titkos repülőgép: Pope ezt tartja valószínűnek, és Clarke is hajlik rá. Simon Holland egy BAE Systems által épített, radarkerülő kísérleti eszközt feltételez. Ellene szól, hogy nincs róla dokumentum, és a brit kormány szerint ilyen repülést nem engedélyeztek. Holland szerint a Harrierek magántulajdonban voltak, egy másik forrás szerint viszont a BAE nem üzemeltetett Harriereket. Szkeptikus elemzők szerint 35 év alatt sem került elő hasonló technika.
Szándékos átverés: a fotósok soha nem jelentkeztek, és egy RAF-forrás szerint a légierő hamisítványnak tartotta a képeket. Robinson viszont nem talált a képen manipulációra utaló nyomot.

Nyitott kérdés

Az esetet a hiányzó anyagok döntenék el: a másik öt kép vagy az eredeti negatívok. A képsorozatból kiderülne, hogyan mozgott a tárgy és a repülőgép egymáshoz képest, és látszana-e zsinór vagy felfüggesztés. A fotósok jelentkezése tisztázná a helyszínt és a körülményeket. Amíg ezek nem kerülnek elő, a Lindsay-nagyítás egyaránt lehet egy azonosítatlan tárgy fotója és egy jól sikerült hamisítvány.

Mi volt ez?

Fényes gömb mozdulatlanul az égen? Party- és meteorológiai léggömbök, amelyeket UFO-nak néznek