Régi esetek · Brazília · Régi eset

A varginhai ET: hogyan lett egy esős délutánból Brazília Roswellje

7 perc olvasás

1996 januárjában három fiatal nő egy falnál guggoló, vörös szemű alakot látott egy brazil városban. Harminc év alatt a történetből befogott lények, titkos boncolás és amerikai szállítógépek legendája lett. Közben a hadsereg vizsgálata, sőt az eset első kutatója is egészen más következtetésre jutott.

Mikor: 1996. január 20.
Hol: Brazília
Kik látták: Három fiatal nő: Liliane és Valquíria Silva testvérek, valamint Kátia Andrade Xavier
Hivatalos álláspont: A brazil hadsereg katonai nyomozása (IPM 18/97, 1997) szerint katonai művelet nem volt, és nem fogtak be semmilyen lényt. A „legvalószínűbb hipotézis” szerint a lányok egy helyi férfit láttak, aki az esőben egy falnál guggolt. A katonai bíróság 1997. július 4-én lezárta az ügyet.

Egy esős szombat délután

Varginha kávétermesztéséről ismert város Brazíliában, Minas Gerais állam déli részén. 1996. január 20-án, szombaton délután 15 óra körül három fiatal nő vágott át a Jardim Andere negyed egyik üres telkén: Liliane és Valquíria Silva testvérek, valamint barátnőjük, Kátia Andrade Xavier.

Egy fal tövében valami guggolt. A beszámolójuk szerint kicsi volt, barna és olajosan fénylő bőrű, vörös szemű, a fején pedig három dudor látszott. A lányok elszaladtak. Liliane és Valquíria anyja, Luiza Helena da Silva később erős, kellemetlen szagot érzett a helyszínen. A lányok beszámolója harminc év alatt alig változott, és a három nő ma is kitart amellett, hogy nem embert láttak.

Ez a történet magja. Minden, ami később „Brazília Roswelljévé” tette az esetet, erre rakódott rá.

Ahogy a hír szárnyra kapott

Másnap délelőtt egy helyi boltos szólt Ubirajara Franco Rodriguesnek. Az ügyvéd régóta foglalkozott UFO-kutatással, és néhány utcányira lakott a telektől. Még aznap kikérdezte a lányokat. Később hangsúlyozta, hogy ekkor csak „ismeretlen és furcsa” lényről beszélt, földönkívüliről nem.

A hír két hét alatt jutott el a médiáig. Az első tévériport 1996. február 1-jén ment le a TV Alterosa csatornán, másnap az Estado de Minas napilap is írt róla, néhány nappal később pedig a Globo vasárnapi magazinműsora, a Fantástico az egész országnak bemutatta. Az Estado de Minas hat, egymáshoz nagyon hasonló fantomrajzot is közölt, amelyeket a lányok leírása alapján készítettek.

A közeg kedvezett a történetnek. Néhány hónappal korábban mutatták be világszerte, Brazíliában is, a nagy feltűnést keltő „idegen boncolás” filmet, 1996 nyarán pedig a Függetlenség napja lett kasszasiker. Az ufókutatók tudatosan éltek a nyilvánossággal. „El kell ismernünk, hogy a média az ufókutatók legfőbb fegyvere” – mondta Rodrigues a Revista UFO magazinnak.

Befogás, kórházak, konvojok

Február végén új szál jelent meg. Az Estado de Minas 1996. február 28-án egy névtelen katona hangfelvételen rögzített vallomását közölte, amelyet Rodrigues és egy másik kutató, Vitório Pacaccini adott át a lapnak. Eszerint a tűzoltók még az észlelés napján befogtak egy lényt, és a közeli Três Corações városban működő katonai őrmesteriskolába vitték.

Rögtön jöttek a cáfolatok. A tűzoltóság parancsnoka, Pedro Alvarenga százados még aznap azt mondta, hogy egységük reggel fakivágáshoz vonult ki. A városi kórház igazgatója szerint „fantázia” az egész. Az őrmesteriskola parancsnoka, Sérgio Pedro Coelho Lima tábornok 1996 májusában sajtótájékoztatón tagadta, hogy az iskolának bármi köze lett volna az esethez, az IstoÉ magazinnak pedig „abszurdnak” és „nevetségesnek” nevezte az ufókutatók állításait. A hadsereg magyarázata szerint a városban látott teherautók karbantartásra vitték a járműveket, a magánkórházban pedig új szívsebészeti berendezést helyeztek üzembe.

Liliane és Valquíria anyja azt mondta, hogy 1996. április 29-én este négy öltönyös férfi kereste fel a családot, és pénzt ajánlott, ha a lányok visszavonják a történetet. A látogatásnak a család beszámolóján kívül nincs más nyoma.

Egy lényből nyolc

A történet hónapról hónapra nőtt. 1996 júliusában a Christian Science Monitor már két lényről írt az ufókutatók nyomán. Claudeir Covo, az egyik vezető brazil ufókutató 1996 szeptemberében részletes forgatókönyvet közölt a Planeta magazinban: puskalövések, éjszakai konvoj Campinasba, föld alatti laboratórium az ottani egyetem, a Unicamp alatt, a NASA munkatársainak látogatása. Szinte minden állítása névtelen katonai forrásokra hivatkozott. Covo még júniusban negyven percig repülőgépről kereste egy feltételezett lezuhanás helyét, de nem talált semmit.

A későbbi ufókutatói gyűjteményekben már nyolc lény szerepel, az Észak-amerikai Légtérvédelmi Parancsnokság (NORAD) riasztása és egy Panamába tartó amerikai szállítógép is. Ezek forrásai névtelen „kiszivárogtatók”, dokumentum nem került elő. A Unicamp-szál fő alakjaként emlegetett igazságügyi orvos, Fortunato Badan Palhares a Gazeta SP szerint 2016-ban egy tévéinterjúban tagadta, hogy bármilyen lényt boncolt volna.

A legtragikusabb réteg egy fiatal katonai rendőrhöz kötődik. Marco Eli Chereze 1996. február 15-én, 23 évesen halt meg, az igazságügyi orvosszakértői jelentés szerint szepszisben, vagyis vérmérgezésben. Csaknem egy évvel később, 1997 februárjában jelent meg először az az állítás, hogy a lény érintése fertőzte meg. A katonai rendőrség nyilvántartása szerint azonban január 20-án nem is volt szolgálatban, a kezelőorvosa pedig húgyúti fertőzést tartott valószínű oknak.

A hadsereg vizsgálata

Pacaccini és Maxs Portes Incidente em Varginha című könyve katonákat név szerint említett. Ezért 1997 márciusában az őrmesteriskola parancsnoksága katonai nyomozást rendelt el. A két, egyenként mintegy 300 oldalas kötetben katonák, rendőrök, tűzoltók, sofőrök, a könyv szerzői és Rodrigues vallomása is szerepel. A könyvben megnevezett katonák mind tagadták, hogy részt vettek volna bármilyen akcióban, és a katonai járművek indulási és érkezési időpontjai sem egyeztethetők össze a lény állítólagos szállításával.

A nyomozás a lányok észlelésére is adott magyarázatot. Aznap heves eső és jégeső volt. A telekkel szemben lakott egy értelmi fogyatékkal élő férfi, akit a környéken Luizinhónak vagy Mudinhónak hívtak, és aki szokásosan guggolva ült az utcán. A nyomozást vezető Lúcio Carlos Finholdt Pereira alezredes „legvalószínűbb hipotézise” szerint a férfit, aki az esőtől valószínűleg sáros volt, egy falnál guggolva látták, és három megrémült lány „űrlénynek” nézte.

Az ügyész 1997. június 18-án kérte az ügy lezárását. Szerinte semmilyen állami szerv nem vett részt az eseményekben, a szerzők viselkedése pedig etikátlan, de nem bűncselekmény. A katonai bíró július 4-én lezárta az ügyet, és megjegyezte: a történet annyira hihetetlen, hogy egy tévés komédiaműsor is feldolgozta.

A magyarázatnak van egy komoly ellenérve: a lányok ismerték Luizinhót. Rodrigues 2001-es könyve szerint amikor visszamentek a telekre, a férfi odament és leguggolt, Kátia pedig nevetve mondta: „Még cigarettát is adtam neki, ki ne ismerné Luizinhót? Képzeld, hogy összetévesztenénk vele azt a valamit.” Kentaro Mori brazil szkeptikus szerint ugyanakkor elképesztő egybeesés volna, ha egy ismeretlen lény éppen azzal a házzal szemben guggolt volna le, ahol egy férfi rendszeresen ugyanígy guggolt.

A nyomozás eredménye sosem volt titkos. Az IstoÉ magazin 2010-ben közölte, és az iratokat kérésre bárki megkaphatta. 2026 januárjában a Legfelsőbb Katonai Bíróság (STM) újra nyilvánosságot adott nekik.

Harminc év múlva

Az évfordulóra a történet két irányba ágazott el.

Az egyik irányt maga Rodrigues jelölte ki. Közel 400 oldalas, 2001-es könyvének végén elismerte, hogy öt év kutatás után sem talált döntő bizonyítékot, 2010 körül pedig A Desconstrução de um Mito („Egy mítosz lebontása”) címmel kritikus könyvet adott ki. A Globo 2026. januári dokumentumsorozatában már azt mondta, súlyos hibát követett el, amikor a tanúknak azt sugallta, hogy földönkívüli lényről lehet szó, mert ez befolyásolhatta az emlékeiket.

Ugyanebben a sorozatban megszólaltak az 1996-os katonai tanúk is. Akkor három katona vallott az ufókutatóknak: egy tűzoltó a befogásról, egy tizedes arról, hogy a kórházban látta a lényt, egy közkatona pedig a Campinasba szállításról. Ma a tűzoltó és a közkatona azt mondja, a beszámolójuk kitalált volt. A közkatona szerint egy ufókutató ajánlott neki 5000 reált a vallomásért, a tizedes viszont névtelenül kitart a régi változat mellett. Pacaccini tagadja, hogy bárkinek fizetett volna. Azt viszont elismerte, hogy annak idején azt tanácsolta a katonáknak: ha félnek, nyugodtan tagadjanak le mindent.

A másik irányt James Fox amerikai filmrendező képviseli. Moment of Contact című dokumentumfilmje 2022-ben jelent meg, 2026. január 20-án pedig Washingtonban sajtótájékoztatót tartott új tanúkkal. Közülük Ítalo Venturelli orvos azt mondja, hogy 1996-ban a városi kórházban egy nyugodt, fehér bőrű lényt látott. Ez nemcsak a szkeptikusoknak mond ellent, hanem a három nő barna, vörös szemű lényének is. Az eseményről beszámoló The Debrief maga is elismerte, hogy kézzelfogható bizonyítékot nem mutattak be.

Varginha közben a saját legendájából él. A polgármester már 1996-ban az „Amerikák UFO-központjává” akarta tenni a várost. 2022 novemberében megnyílt az ET-emlékhely, 2023-ban pedig önkormányzati rendelet nyilvánította a „varginhai ET-esetet” a város szellemi kulturális örökségévé.

Ami harminc év után biztosan megmaradt: egy esős délután, három megrémült fiatal nő és egy falnál guggoló alak. Hogy ki vagy mi volt az, azt ma sem tudjuk biztosan. Minden, amit ezen túl állítottak róla, bizonyítatlan maradt.

Józan magyarázat

Ami bizonyított: A három fiatal nő 1996 februárjában a helyi és az országos sajtóban is beszámolt az észlelésről, és a leírásuk azóta lényegében nem változott. A tűzoltóság, a kórházak, a katonai rendőrség és a hadsereg már 1996-ban tagadta, hogy bármilyen lényt befogtak vagy szállítottak volna. A hadsereg 1997-es nyomozása semmilyen katonai műveletet nem talált. Marco Eli Chereze halálát az igazságügyi orvosszakértői jelentés szepszisnek minősítette.

Ami nem bizonyított: A befogásról, a kórházi kezelésről, a Unicampről, a NASA-ról és a NORAD-riasztásról szóló állítások névtelen forrásokra épülnek. Harminc év alatt egyetlen fénykép, videó, dokumentum vagy tárgyi bizonyíték sem került elő. Az 1996-os katonai tanúk közül ketten 2026-ban visszavonták a vallomásukat, az eset első kutatója pedig elismerte, hogy befolyásolhatta a tanúkat.

A legvalószínűbb magyarázat: A hadsereg szerint a lányok egy, a telekkel szemben lakó, értelmi fogyatékkal élő helyi férfit láttak, aki szokásosan guggolt, és a heves esőben sáros volt. Ez hihető, de nem bizonyított. Ellene szól, hogy a lányok ismerték a férfit, és ma is tagadják, hogy őt látták volna.

Ami a történetet felnagyította:

az ufókutatók, akik a saját szavaik szerint tudatosan a médián keresztül vitték tovább az ügyet;
névtelen „kiszivárogtatók”, akiknek az állításai évről évre bővültek;
a kor légköre: az „idegen boncolás” film és a Függetlenség napja;
a város gazdasági érdeke, amely már 1996-ban megjelent.

Ami nyitott: Hogy pontosan mit láttak a lányok azon a délutánon. A rendelkezésre álló források alapján annyi mondható biztosan, hogy egy guggoló alakot láttak, és minden ezen túli állítás bizonyítatlan.