Régi esetek · Egyesült Államok · Hírek

A lubbocki fények, 1951: amit a professzorok mértek, és amit egy diák lefotózott

7 perc olvasás

1951. augusztus 25-én este a texasi Lubbockban négy egyetemi professzor fénypontokból álló ívet látott áthaladni a feje felett, néhány másodperc alatt. A következő hetekben tucatnyiszor látták újra, egy elsőéves hallgató pedig lefényképezte őket. A légierő vizsgálata nem tudta azonosítani a fényeket.

  • Mikor: 1951. augusztus 25.
  • Hol: Egyesült Államok
  • Kik látták: négy Texas Tech-professzor, Carl Hart Jr. egyetemi hallgató és több száz lubbocki lakos
  • Hivatalos álláspont: Project Grudge / Project Blue Book: ismeretlen. Ruppelt saját véleménye változott: 1954-ben madarakra gondolt, 1956-ban már egy titokban tartott természeti jelenségre.

Egy augusztusi este Lubbockban

1951 augusztus 25-én este négy professzor ült W. I. Robinson geológus kertjében, a texasi Lubbockban. Mindannyian a Texas Technological College (ma Texas Tech University) oktatói voltak. Robinson mellett A. G. Oberg vegyészmérnök, W. L. Ducker, a kőolajmérnöki tanszék vezetője és E. F. George fizikus volt ott. A légierő jelentése szerint este 9 óra 10 perc körül fénypontok csoportja haladt át a fejük felett, északról délre.

Egy-egy csoportban 20–30 fény volt, és az első két alakzat majdnem szabályos félkört formált. A fények olyan fényesek voltak, mint egy fényes csillag, de nagyobbnak látszottak. Hangot nem hallottak. A színükben nem értettek egyet: a légierő jelentésében kékesfehér, a professzorok jegyzeteiben sárgásfehér szerepel. Edward Ruppelt, a légierő nyomozója később kékeszöldnek írta le őket.

Aznap este nem csak Lubbockból jött bejelentés. Ruppelt szerint kb. húsz perccel korábban az új-mexikói Albuquerque szélén egy házaspár hangtalan, „repülő szárny” alakú tárgyat látott, a hátsó élén kékes fényekkel. A férj a Sandia Corporation alkalmazottja volt. Albuquerque kb. 400 kilométerre van Lubbocktól.

Mérni próbálták

A professzorok a következő hetekben kb. tucatnyiszor látták újra a fényeket, és megpróbálták megmérni őket. A légierő jelentése szerint a fények kb. 45 fokkal az északi látóhatár felett tűntek fel, és kb. 45 fokkal a déli felett tűntek el. Ruppelt szerint ezt a 90 fokos ívet kb. 3 másodperc alatt tették meg, vagyis másodpercenként kb. 30 fokot haladtak.

A magasságot nem sikerült megállapítani. Ruppelt szerint két megfigyelőcsoport állt fel egymástól távol, szögmérő eszközökkel és rádiókkal, hogy háromszögeléssel kiszámolják a távolságot. Azokon az estéken azonban a fények nem jelentek meg. Közben a professzorok feleségei néha otthonról látták őket, amikor a férfiak máshol vártak.

A LIFE magazin szerint a professzorok becslése az volt, hogy ha a fények 1500 méter magasan jártak, kb. 2900 km/h-val haladtak. A hangtalanság alapján egyes tudósok kb. 15 000 méteres magasságra gondoltak, ez kb. 29 000 km/h-t jelentene. A szögsebességből valódi sebességet csak akkor lehet számolni, ha a magasság ismert.

Egy elsőéves hallgató fényképei

A 18 éves Carl Hart Jr., a főiskola elsőéves hallgatója késő este a szülei házában feküdt a nyitott ablak mellett, amikor fényalakzatot látott elhaladni. Kodak 35-ös fényképezőgépével kiment a kertbe, 3,5-ös rekeszértékkel és 1/10 másodperces záridővel. A következő két áthaladáskor öt felvételt készített.

A fényképezés dátumában a légierő iratai sem egyeznek. A jelentés szövege szerint augusztus 31-én este fél tizenkettő körül történt, a fotóelemzés szerint augusztus 30-án, ugyanebben az órában. A LIFE is augusztus 30-át írta.

A képeken kb. 20 éles fénypont látszik V alakzatban. Hart a felvételeket a Lubbock Avalanche-Journal című helyi laphoz vitte, ahol előbb haboztak, aztán közölték őket. 1952 áprilisában a LIFE is megjelentette a képeket.

A légierő vizsgálata

A légierő UFO-vizsgálatát akkor Project Grudge-nak hívták, 1952-től Project Blue Book lett a neve. Edward Ruppelt, a vizsgálat későbbi vezetője 1951 szeptemberének végén értesült az esetről, és Lubbockba utazott. Kikérdezte a professzorokat és Hartot, és Hart kertjében megpróbálta megismételni a fényképezést. A légierő munkatársai november 6. és 9. között ismét jártak a városban.

A negatívokat a Wright Field fényképészeti laboratóriuma elemezte, a jelentés 1951. november 29-én kelt. Az öt negatívból csak négy jutott el a légierőhöz. Az elemzés szerint:

  • a fénypontok egymáshoz képest is elmozdultak, vagyis nem egyetlen tárgyon ülő lámpák voltak;
  • a háttérben nem látszanak csillagok, tehát a fények a csillagoknál jóval fényesebbek voltak;
  • az egyik képkockán az alakzat kb. 2%-kal kisebb, mint az előzőn, mintha távolodott volna;
  • ha az alakzat 1,6 kilométerre volt, kb. 95 méter széles lehetett, a valódi távolság azonban nem ismert.

Ruppelt csapata egy hasonló géppel és egy mozgó fényforrással négy másodperc alatt csak két erősen elmosódott képet tudott készíteni. Hivatásos fotósok szerint egy gyakorlott fotós, aki a géppel követi a mozgást, élesebb képeket is készíthet. A laboratórium felvetette, hogy egy erős vörös vagy infravörös fényforrás a szemnek halványnak tűnhet, a filmen mégis fényes. Ruppelt összegzése szerint a fotókról sosem bizonyosodott be, hogy hamisítványok, de az sem, hogy valódiak.

A légierő jelentése két, közelebbről meg nem nevezett ellentmondást is említ a képeken. Emiatt Hartot a légierő különleges nyomozóhivatala (OSI) újra kihallgatta.

A professzorok nem ismertek rá

1952 április 28-án a négy professzor levelet írt a LIFE-nak. Azt írták, hogy Hart képei lényegesen különböznek attól a legalább 12 csoporttól, amelyet ők láttak. Az ő fényeik halványak és derengők voltak. A csoportok többsége alaktalan volt, csak három formált ívet, V alakot egyik sem. A fények kb. 3 másodpercig látszottak, és túl gyorsan mozogtak ahhoz, hogy elmosódás nélkül le lehessen fényképezni őket. A LIFE szerkesztői azt válaszolták, hogy a légierő szakértői ennek ellenére érvényesnek tartják Hart felvételeit.

Hart 1993-ban Kevin Randle kutatónak azt mondta, hogy nem tudja, mit fényképezett le. Arra a kérdésre, hogy meghamisította-e a képeket, annyit felelt: „Nem.”

Lilék az utcai lámpák fényében?

Ruppelt Lubbockban észrevette, hogy a város több főútvonalát kékes higanygőzlámpák világítják meg. A professzorok megfigyelőhelye is egy ilyen út közelében volt. Arra gondolt, hogy a fények éjjel vonuló madarak, amelyek visszaverik a lámpák fényét.

Ruppelt szerint a közeli Lamesában egy idős cowboy és a felesége is látta a fényeket, és az egyik hangot is adott. A cowboy szerint lilék voltak. Egy szövetségi vadőr szerint a lilék általában párban vagy hármasával repülnek, nem 15–30-as csapatokban, bár azon az őszön a szokásosnál több volt belőlük a környéken.

A professzorok elutasították a madár-magyarázatot. A nagy látszólagos sebességre és az első két alakzat szabályos formájára hivatkoztak. Ruppelt maga is elismerte, hogy a kivilágított utaktól távol lakók is jelentettek fényeket. William Hams, a Lubbock Avalanche-Journal fotósa megpróbált madarakat lefényképezni az utcai lámpák felett, de Hart képeihez hasonlót nem sikerült készítenie.

Ruppelt kétszer is meggondolta magát

Ruppelt 1954-ben a True magazinban azt írta, hogy a professzorok fényeit egy sörétes puskával „tollzáporban” lehetett volna leszedni, vagyis madarak voltak. 1956-os könyvében (The Report on Unidentified Flying Objects) azonban már azt írta, hogy madarakra gondolt, „de tévedtem”.

Ruppelt szerint egy tudós hónapokig műszerekkel figyelte a fényeket. Ez a tudós „nagyon hétköznapi, könnyen megmagyarázható természeti jelenségként” azonosította őket. Ruppelt névtelenséget ígért neki, ezért a magyarázatot nem írta le. A könyv szerint hivatalosan minden lubbocki észlelés ismeretlen maradt.

Délibáb vagy szerkezet?

Donald Menzel, a Harvard csillagásza 1952-ben a LOOK magazinban azt írta, hogy a lubbocki fények délibábok voltak: egy hőmérsékleti inverzió a távoli városi fényeket az égre vetítette. Az elképzelést laboratóriumi kísérlettel mutatta be. A bírálók szerint a kísérlet csak általános hasonlat, és nem veti össze az elméletet a lubbocki mérésekkel.

Donald Burleson ufókutató 2001-ben digitálisan feldolgozta Hart képeit. Szerinte az egyik fénypont alján szabályos, méhsejtszerű mintázat látszik. Az eredmény vitatott, és Burleson méret- és sebességbecslése egy feltételezett tárgyméreten alapul.

Józan magyarázat

Ami biztos

  • 1951 augusztusa és novembere között Lubbockban többen, köztük négy egyetemi oktató, többször is láttak fényalakzatokat, amelyek többnyire északról délre haladtak.
  • A professzorok mérése szerint a fények másodpercenként kb. 30 fokot tettek meg. Hangot nem hallottak.
  • Hart negatívjain valódi fényforrások látszanak, amelyek egymáshoz képest is mozogtak. A légierő hamisítást nem tudott kimutatni.
  • Ruppelt könyve szerint a Blue Book nyilvántartásában az esetek ismeretlenként szerepelnek.

Ami nem bizonyított

  • A fények magassága, mérete és valódi sebessége. A háromszögelés nem sikerült, ezért a 2900 vagy 29 000 km/h-s számok csak feltételezett magasságokon alapulnak.
  • Hogy Hart fényképei ugyanazt mutatják, amit a professzorok láttak. Ezt maguk a professzorok is vitatták.
  • Ruppelt névtelen tudósának magyarázata. Sem a módszere, sem az eredménye nem jelent meg.

A magyarázatok erősségei és gyengéi

  • Madarak a higanygőzlámpák fényében: megmagyarázná a hangtalanságot és a változó alakzatokat. Az is mellette szól, hogy a professzorok megfigyelőhelye egy kivilágított út mellett volt, és egy helyi tanú lilének hallotta a hangjukat. Ellene szól, hogy a vadőr szerint a lilék nem repülnek ekkora csapatokban, és a kivilágított utaktól távol is láttak fényeket. A mért szögsebességhez minél alacsonyabban jártak a fények, annál kisebb valódi sebesség tartozik.
  • Délibáb (Menzel): a hőmérsékleti inverzió valós jelenség. Menzel kísérlete azonban nem a lubbocki adatokat vizsgálta.
  • Hart fotói: hamisítást nem bizonyítottak rájuk, de a professzorok leírásával nem egyeznek. Ruppelt csapata nem tudott négy másodperc alatt három képet készíteni, hivatásos fotósok szerint viszont egy gyakorlott fotósnak ez sikerülhet.

Nyitott kérdés

Két kérdés maradt nyitva: mit láttak a professzorok, és mi került Hart filmjére. A kettő nem feltétlenül ugyanaz. Ruppelt névtelen tudósának jegyzetei, ha léteznek, eldönthetnék az első kérdést. Az ötödik negatív sorsa sem ismert.

Források

  1. The Report on Unidentified Flying Objects (Edward J. Ruppelt, 1956, Project Gutenberg)
  2. The Lubbock lights by Edward Ruppelt, unabridged (Patrick Gross)
  3. The 1951 Lubbock Lights (Patrick Gross)
  4. The famous LIFE Magazine article, April 7, 1952 (Patrick Gross)
  5. Project Grudge / Blue Book iratok a lubbocki esetről (NICAP)
  6. What Our Air Force Found Out About UFOs (Ruppelt, True, 1954; NICAP)
  7. The Lubbock Lights: Introduction (Francis Ridge, NICAP)
  8. New Findings On The Lubbock Lights (Donald R. Burleson, IUR 2001; NICAP)
  9. Carl Hart and the Lubbock Lights (Kevin Randle)
  10. The Lubbock Lights of History Channel's 'Project Blue Book' (Curt Collins, AIPT)
  11. An Astronomer's Explanation: Those Flying Saucers (TIME)
  12. The Lubbock Lights (UAP Globe)

Kapcsolódó cikkek